A női betegség lelki oka: pótcselekvés
A cikkben alaposan körbejárom, mivel jár, amikor nem tudod vagy nem akarod felvállalni tökéletességed, és azt is, hogyan segít tested/lelked visszanyerni a tökéletesség érzését.
Minden nő különleges, egyedülálló és megismételhetetlen.
Ha pedig boldog és egészséges nőként kívánsz élni, akkor ezt Neked is át kell érezned, fel kell vállalnod! – különösen úgy, hogy lelked mélyén érzed: ez a kijelentés 1000% - ig. igaz.
Ha pedig igaz, hogy különleges vagy, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy amíg ezt a különlegességet és az ezzel járó érzéseket nem tudod megélni, amíg nem teszel meg minden tőled telhetőt belső, megingathatatlan bizonyosságod érdekében, addig nagyon sokat fogsz szenvedni attól, hogy mindenki mástól különbözőnek képzeled magad, és amiért kilógsz az általuk trendinek tartott sorból.
Igazából mindegy is, hogy többnek vagy kevesebbnek, jobbnak vagy rosszabbnak hiszed magad az összes többi nőnél.
Egyrészt, mindenképpen kifogsz lógni a sorból, másrészt – ami legalább ugyan ilyen fontos – nem valós értékén kezeled önmagad… és innen már csak egy lépés az imént említett rossz érzés és következménye.
Nem a helyén kezeled és rosszul ítéled meg magad, tehát minden, amit magadról állítasz, gondolsz, mondasz vagy hiszel az mind-mind hazugságnak fog tűnni a szemedben, és nem fogod lefogadni, harcolni fogsz ellene. – akár jó, akár rossz értelemben
Amikor azt mondod önmagadról, hogy nem vagy elég jó, fel fog kavarodni a gyomrod, össze fog facsarodni a szíved, és a lelked is belesajdul a hazugságba.
Ez mind-mind annak a jele, hogy nem igazat állítasz önmagadról. Nem ilyennek éled meg lényedet, mégis ezt akarod bebizonyítani. – sikertelenül
Utána meg azt érzed, hogy még ez se sikerül…
Amikor pedig jót akarsz magadról állítani, amikor jót mondanak rólad, amikor dicsérnek, amikor kifejezik örömüket, amiért te az vagy, aki vagy, nem tudod/nem mered elhinni. Rendre valami hátsó szándékot sejtesz mögötte.
Látod?
Mindkét út, minkét megközelítés fájdalmat fog okozni, amíg át nem érzed, meg nem éled valódi értékességed.
Nagyon másképp kell önmagadra tekintened!
Át kell érezned, hogy egyedülálló, különleges és megismételhetetlen vagy… és így vagy pont tökéletes. – ahogy már most is vagy
Elismerem: nem fog egyik pillanatról a másikra menni… de tartsd észben, hogy amíg nem teszel meg mindent annak érdekében, hogy helyén tudd kezelni „nő-séged”, addig egy sor rossz érzésnek, hazugságnak és azok követkeményeinek teszed ki magad. – minden ésszerű ok és érthető magyarázat nélkül
Új dolgaid nem a semmiből, nem az ismeretlenből jönnek!
Nagyon is pontosan behatárolható azok a tettek, amivel minden változtatási szándékod elgáncsolni igyekszel.
Honnan jönnek, miből táplálkoznak problémáid?
Az igazság az, hogy sok jó és sok rossz hírem van… s, Neked kell majd megtalálnod melyik illik rád, melyiktől szenvedsz és melyikkel kapcsolatban szeretnéd megváltoztatni az életed és az egészséged.
Az első jó hírem az, hogy problémáid, betegségeid kiváltó oka nem is a te lelkedben keresendőek.
A problémát majd később betegséget magával hozó kiváltó okok túlnyomó többsége nem a Te gondolataid, tetteid vagy pótcselekvéseid követkeménye, hanem „csupán” a szülőtől átvett viszonyulási minta…
Tehát nem benned keresendő betegséged oka!
Ha pedig nem te vagy a hibás, akkor hiába akarod magadban megtalálni a hibát, nem fog menni! Ha pedig sok éve keresed magadban a kiváltó okot és még mindig nem találod, akkor el kell gondolkodnod, hogy valóban te vagy-e a hibás!
Képes vagy érezni, hogy a te „hibád-e”, vagy csak ezt másoltad le példaképedről!
Amilyen valójában vagy, az csendes örömmel, belső nyugalommal tölt el.
Vagyis: amikor rágondolsz egy tulajdonságodra, viselkedésedre és nyugalom, bizonyosság vagy csendes, bizonyosságot adó öröm árad szét bensődben, akkor az azt jelenti, hogy az a tulajdonság a természetes részed.
Viszont, ha a tulajdonságod felidézése mellé rossz érzés társul, akkor az azt jelenti, hogy ez nem a te vagy… ezt „csupán”, kritika nélkül átvetted, magadévá tetted és rajtad maradt… örökség gyanánt.
Azonban nem valamit vettél magadra, hanem egy hiányt.
S a hiányt, miként egy fel nem vett ruhadarabot: képtelenség levetni. hiába is akarnál megszabadulni a beléd nevelt hiányosságokba, mint például, nem vagy elég jó, nem vagy szép, stb… Még akkor sem jársz sikerrel, ha egész életed a megszabadulással töltöd. – nem akarsz olyan lenni, mint édesanyád, de mégis leköveted… gyakran szóról-szóra
A minták követése, mint a bajok forrása…
Teljesen felesleges önmagad vádolni!
Emberi fejlődésünk természetes velejárója, hogy lemásoljuk az „okosabbnak”, „bölcsebbnek” tartott, számunkra hiteles és követendő példát mutató személy viselkedését.
Természetes, hogy gyermekként így tettél.
Szüleid követendő példaképek és lemásoltad róluk azt, amitől szenvedtek és azt is, ami megbetegítette őket. Tehát lemásoltad róluk azokat a pótcselekvéseket is, melyek betegségeik legfőbb kiváltó oka lett.
Viszont… azóta felnőttél!
Már felismered a rossz, sehova sem vezető szülői mintáidat és betarthatatlan szabályaidat és alkothatsz helyettük olyat, melyek nem gúzsba kötnek, hanem épp ellenkezőleg: felszabadítanak.
Mit tehet az ember, amikor beleragad egy kezelhetetlen, fájdalmakkal és számtalan keserűséggel „megáldott” élethelyzetbe? Feladja? Tovább gebeszkedjen? Hagyja eluralkodni a káoszt? Csak szemlélje – nyugodt lélekkel – a szakadékba vezető utat, vagy létezik más, elérhető és megvalósítható megoldás is?
Az egyensúly megtalálása és elvesztése
Képtelenség levetni a szülői mintákat!
Sokáig láttad, élted és hitted igaznak őket…
Képtelenség egyik napról a másikra új, betartható elveket alkotnod és azokat következetesen betartanod… Túlságosan erős kísértés a visszatérni régi, jól ismerthez.
De mégis…
Megtudod találni a kettő közötti egyensúlyt!
Amikor még nem kell eldobnod a régit, nyomasztót… amikor még nem törvényszerű kötelesség alkalmazni az újat, de adsz magadnak időt a változásra (Nem változtatod magad és viselkedésed, gondolkodásod! Hagyod, hogy lépésről lépésre változz.)
Hagyj magadnak időt, hogy legyen alkalmad megtalálnod a megfelelő és igaz énképed.
Ne erőltess semmit!
Gondold végig miket mondtak, vagy gondoltak rólad… érezd át, hogy mi lehet benne szemenszedett hazugság és mi lehet benne a segítő igazság.
Mindennél fontosabb megismerni igazi éned!
(Amikor ismered önmagad, akkor a lehető legjobb módon reagálva, a lehető legerősebbé, legmagabiztosabbá válsz.)
Mindennél fontosabb megismerned igazi éned, hiszen ez benned az etalon. Mindig önmagadhoz és az érzéseidhez viszonyítasz és állapítod meg, hogy mi igaz és mi nem az. S amíg rossz az etalon, a „számítás” végeredménye se lehet olyan, amire bátran, hittel támaszkodni tudnál.
Ehhez a belső sablonhoz méred, amit hallasz, tapasztalsz, állítasz magadról. Ezzel a belső bizonyossággal méred meg a rólad, neked mondott szavak, állítások vagy éppen feltételezések igazság vagy hazugságtartalmát. Enélkül lényegében soha nem tudhatod, hogy hihetsz-e, vagy kételkedned kell-e.
Míg meg nem ismered saját etalonod/igazságod, addig folyton ki fogsz borulni férjed, barátod, gyermeked vagy akár ismerőseid megjegyzéseitől.
Be kell látnod: amíg nem ismered igazi éned, addig kész ingovány az életed, de abban a pillanatban, hogy találsz biztos viszonyítási pontokat, kiegyenesedik sorsod és tudsz mihez/ jól igazodni.
De csak akkor, amikor már érezni mered, hogy mi igaz és mi nem.
S, így már esélyt sem adsz a betegségnek.
Hogyan is adhatnál, amikor nem csak nem borulsz ki, de azt is érzed, ami igaz, ami megnyugtat. Akkor nem azt fogod hallani, hogy túl sokat szedtél fel, hanem ezt fogod, hogy: milyen jó puha, melengető és gondoskodó vagy…
Meg kell találnod, ismerned kell értékeid, mert csak így tudsz elfogadni azért a sok általad adott jóért… és csak így lehet tökéletes anyagcseréd… erre is kimerítő válaszokat találsz a könyvben:
Az Önfeladás következményei, a haszonelvűség buktatói és következményei:
Minden ember elsősorban önmaga boldogságát keresi, és erről nem is igen tud lemondani… hacsak… Nem akarja önmagát sokkal kevesebbnek, értéktelenebbnek beállítani a valóságosnál… következésképp nem akar mindenki mást önmaga fölé emelve isteníteni és szolgálni… valamilyen vélt vagy átmeneti előny reményében.
Önfeladásról, a saját boldogság kereséséről csak úgy és csak akkor tudsz lemondani, ha ezért valami mást vársz ezért cserébe.
„Sajnos” mindhiába!
Ha mindenkit értékesebbnek akarsz látni, az csak akkor történhet meg, ha te kevesebb vagy… MINDENKINÉL…
Ha pedig kevesebb vagy, akkor teljesen egyértelmű, hogy mindenben keresed a kegyeit és cserébe – lényegében – semmit sem fogadsz el… vagy csak annyit, hogy tovább tudj szolgálni… de soha nem fogadsz úgy és annyit el, hogy általa értékesnek, boldognak érezd magad…
Édesanyád viselkedését pontosan lemásolva, azt tovább hordozva, folyamatos hiányt fogsz teremteni életedben, lelkedben és ennek egyenes követkeményeként persze testedben is. S pontosan ezzel teremtsz „kiváló okot” a legkülönfélébb hiánybetegségek (Mondjuk Csontritkulás) betegségnek.
Az átkozott titok, ami számtalan betegség okozója…
Ha otthon – gyermekként – nem tanultad meg, hogy milyen jól tud esni az őszinte, kimondott igazság, ha nem éreztél rá a jól megfogalmazott és kimondott őszinte szó ízére, akkor a rejtegetés, az elfedés, a „vetítés” és mellébeszélés maradt az eszköz, amivel megpróbáltál utalni a benned rejlő érzésekre vagy kétségekre.
Nem mondtad ki, nem mutattad (és most se csinálod) ki érzéseid, de mindegy egyes alkalommal szentül megvoltál győződve arról, hogy megpróbáltad jól és érthető módon körülírni, hátha megértik… és ha nem… márpedig egészen biztosan nem értettek meg, akkor hallgatásba és rejtegetésbe kezdtél.
A titkolózás, a felesleges titkolózás az, amikor mást érzel ugyan helyesnek és követendőnek, de mégis kamuzol… és ez egészen biztosan követkeményekkel fog járni.
Amikor azt érzed, hogy nem lehetsz őszinte, színészkednek kell és még önmagad elől is el kell rejtened az igazságot vagy a sérelmeidet, akkor eltemetsz magadban valamit.
Még önmagad elől is elrejted a nagyon is elevenen fájó gondjaid, melyek aztán folyton elő akarnak majd mászni az általad kiásott a sírból. De, hogy ez ne következzen be, rengeteg energiával őrt állsz, egyre erősebb fallal veszed őket körül és ezek az elfojtások, meg nem élések, kiváló táptalajt biztosítanak például a cisztákhoz… vagy policisztákhoz.
A ciszták kialakulásáról, konkrét jelentéséről mindent megtudhatsz A betegség, mint pótcselekvés könyvemből.
Az öröm meg nem élésének okai és követkeményei:
A sok titok, a megszámlálhatatlan hazugság és mellébeszélés egyre feszültebbé, idegesebbé tesz és ez megnehezíti vagy egyenesen ellehetetleníti örömöd vagy a boldogságod megélését.
Nem mersz örülni nőségednek, nem mered megélni azt, hogy ilyen vagy és kész… valamiért – rövid időszakokra – sikerül bemagyaráznod, elhitetned magaddal, hogy nem lehetsz szép, nem lehetsz melengető, gondoskodó vagy akár buja. Persze nem sikerül bebizonyítanod, mert ha egyszer is sikerülne – ha valódi okod lenne rá – akkor nem kellene ezt nap, mint nap megismételned és bizonygatnod!
Nem lehetsz jó „szerető”, mert… és emiatt elmegy a szeretkezéstől a kedved és folyamatos felfázással és egy sor fertőzéssel és gombával fogsz küzdeni.
Nem lehetsz jó anya, mert… és ezzel Endometriózisnak adsz teret.
Nem tudsz elég jót adni gyermekeidnek, mert… és emlődaganatra növekszik meg hajlamod.
Nem lehetsz szép, mert… és egyre inkább falat húzol magad köré, ami a magányosságon túl egy sor hormonproblémát is magával hoz.
Nem vágyhatsz, mert… már maga a vágyódás is lelkiismeret furdalást ébreszt benned… ez pedig „remek” táptalajt ad a libidó csökkenésének és a korai Klimaxnak.
Bármennyire is igyekeztem, képtelen voltam mindazt a tudást átültetni ide – még rövidített formában is, amit A Betegség, mint pótcselekvés című könyvemben leírtam. A könyvről bővebben a képre kattintva tudhatsz meg.
Ha bedőlsz a látszatnak, akkor egész eddig semmi értelmes dolgot nem olvastál. Ezek csak leírt, még csak papírra sem vetett szavak… mondatok… és semmi jelentőségük sincs.
De… ezek a rólad, a viselkedésedről szóló mondatok érzéseket, teremtő érzéseket jelentenek, melyek hol lassan, évek alatt, hol pedig egy pillanat alatt fejtik ki hatásukat és okoznak betegséget.
Tudom, szeretnéd hinni, hogy az érzések jönnek-mennek és nem bírnak különösebb jelentőséggel, miközben MINDEN gondolatod, MINDEN tetted az érzéseid hatják át és motiválják, és az érzés határozza meg, hogy milyen reakciót adsz a téged ért ingerekre.
Nagyon nem mindegy, hogy hogyan engeded be életedbe az örömöt és miként mered magad felszabadultan átadni a teljes és tökéletes elengedettségnek.
Nagyon nem mindegy, hogyan táplálod a férfi által adott új dolgoknak. Hogy mennyire van benned az a „természetes” ellenállás azzal szemben, amit más kíván adni.
Nem mindegy, hogy elfogadod és táplálod, vagy a végtelenségig nehezíted a fogantatást. – mert ez az ellenállás ezt eredményezheti
Gondolkodj!
Hogyan adhatnál életet annak, amitől a gyomrod is felfordul, de legalábbis rossz emlékeket, félelmeket idéz fel?
Hogyan táplálhatnád azt, amitől idegbajt és pánikrohamot kapsz? (Ha rossz emberrel kötötted össze életed, nem találod vele az összhangot vagy ha az el nem mondott problémái súlya alatt alkoholistává vált férj mellett tengeted napjaid?)
Fontos tudnod: amikor nem az örömöt éled meg, akkor az ellenkezőjében fogsz elmerülni és az fogja teljes egészében kitölteni mindennapjaid.
Csak úgy tudsz jót adni, hogy élvezed, örömöd leled benne!
Réges-rég megtanultam, hogy ami nekem jó, nem biztos, hogy úgy, abban a formában jó a másiknak is… de csak akkor keresem meg (akarom megkeresni) azt, ami neki is megfelel a „szája ízének”, amikor én jól vagyok…
Nem tudsz róla, de te is így van ezzel!
Amikor jól, felszabadultan érzed magad és megéled vágyaid teljesülését, akkor minden figyelmeddel partnered felé fordulsz… érzed mire van szüksége, mi tölti el örömmel és megadod neki… és ez a szeretkezésben mindennél fontosabb…
MINDENHEZ, MINDEN örömteli dologhoz úgy állsz, pontosan úgy viszonyulsz, ahogyan a szexualitásodat megéled… s, amikor megéled benne a teljességed, a játékosságod, akkor esélyt sem adsz a betegségeknek… de komoly esélyt adsz a gyógyulásra.
Nem számít, hogy éppen van-e kivel szeretkezned… nem számít, hogy éppen élsz-e a kínálkozó lehetőséggel! Csak azt értem alatta, hogy: szex = ?. Ha a kérdőjel helyére valami pozitív dolog kerül, akkor minden oké. Akkor az azt jelenti, hogy nyitott vagy életed új és örömöt adó dolgaira. Tisztában vagy értékeiddel, örömöt adó jó dolgaiddal, magabiztos vagy és tudod, hogy csak azt teszed meg, engeded be, ami valódi örömmel tölt el.
Ellenben, ha a szex = valami kellemetlen érzéssel, akkor az azt jelenti, hogy úgy éled meg életed örömöt adó dolgait. Azaz: sehogy, nagy-nagy nehézségek árán, fájdalommal, félelemmel, muszájból és a végtelenségig sorolhatnám a negatív jelzőket.
Mit okoz, amikor semmi nem elég?
Hiába adsz egyre többet és többet, hiába emészted fel utolsó tartalékaidat, vagy szakadsz bele a gondoskodásba, akkor sem fogod soha érezni, hogy eleget adtál.
Így egészen biztosan nem. Hiába a legjobb szándék, így csak azt éred el, hogy teljesen kimeríted testi-lelki készleteid, kimerülsz, belefáradsz a hiábavaló szélmalomharcba és esélyt adsz a daganatok kialakulásának.
Szakítanod kell ezzel a gyakorlattal és egy másikat kell előtérbe helyezned!
Nem kell a gyereket is kiönteni a fürdővízzel! Nem kell feladnod, segítő, anyáskodó habitusod!
Isten őrizz!
Fel ne add, ami benned a legjobb!
Emlékszel? Csak az a gond, hogy nem kérdezel!
Tehát mi „csupán” a feladatod?
Megkérdezni, hogy mire van szüksége… és azt add neki…
Csak akkor érezheted, hogy teljesítetted minden vágyát, amikor megkérdezed, mi tölti el örömmel… akkor viszont… nagyon is kedvetekre tudsz tenni…
Nem kedvére!
Kedvetekre!
Mert elsősorban te élvezed, hogy adhattál… és csak másodsorban ő… és így nem csupán nem merülsz le/ki, de már akkor is örömöt érzel, még mielőtt bármit tettél volna.
Hogyan oldod meg, míg nem tudod mit kell?
Sehogy!
Az első lépés, hogy meg kell ismerned, hogy konkrétan mi is az, amit rosszul csinálsz. Érzed, hogy mi a jó, de helyette – valamilyen remélt előny érdekében – lemondasz és mást csinálsz… pót cselekszel
Tudom nem egyszerű megtalálni azt a konkrét dolgot, amit elrontasz, amit rosszul csinálsz… de… nem lehetetlen… sőt… nagyon egyszerű is lehet!
Igaz, ehhez meg kell ismerned azokat a konkrét lelki okokat, melyek rossz érzést váltanak ki, melyek megmérgezik hangulatodat és, amik konkrét testi tüneteket vagy betegségeket váltanak ki.
Azt adod tovább, ami benned van!
Amíg nem változol, amíg nem találsz jobb viselkedési mintát a régi – megszokottnál – addig hiába akarsz változtatni magadon és a felfogásodon! Amíg nincs helyette új, nincs jobb érzést adó, addig MINDIG vissza fogsz térni a régihez… a már ismerthez.
Szereted gyermekeidet és érzed, felelősséggel tartozol életükért. – is
Ahogyan önmagadért még inkább, hiszen csak azt a tudást adhatod tovább, amit megtanultál és gyermekeid csak azt a viszonyulást, életfelfogást másolhatják le rólad, amit akarva vagy akaratlanul mutatsz nekik.
Tehát ideje megtalálnod a benned lakozó valódi NŐ-t, ANYÁT, FELESÉGET, aki mindig is benned élt, de… mást választottál helyette… vagy… ami maradt… miután nem választottad a benned rejlő szuper nőt!
Merre van a megoldás?
Szeretném azt mondani, hogy ezeket egy szemhunyásnyi idő alatt letudod vetkőzni, de nem akarok hazudni! Nem tudod levetkőzni a rossz szokásaid, nem szabadulhatsz azoktól a tulajdonságaidtól, melyek rossz érzést ébresztenek!
Mást kell tenned!
Más út vezet a megoldáshoz!
Két részre kell bontani a betegséget kiváltó októl való szabadulást:
- Hogyan szabadulhatsz meg a magadra vett rossz sémáktól? Sehogy!!!
Azok soha nem voltak rajtad!
Soha nem voltak a tieid!
Így megszabadulni sem tudsz tőlük… még akkor se, ha az egész életed minden egyes percét ezzel töltöd!
De…
Elbizonytalanodhatsz abban, hogy jó-e az, amitől annyit szenvedsz…
De…
Egymás mellé teheted a tetted, gondolatod és a kiváltott érzést… úgy már elbizonytalanodsz és nem ragaszkodsz annyira a megszokott sémákhoz.
- Meg kell tanulnod megkülönböztetned a jó és rossz, az igaz és hazug érzéseid, hogy képessé válj újra bízni értékítéletedben.
Amikor elbizonytalanodsz utána kell nézned, hogy van-e rá okod! De ehhez az kell, hogy bízz magadban… bízz az érzéseidben… ezek az érzéseid már eddig is megmutatták a kiutat… és most, hogy hallgatsz rájuk, hogy hallgatni mersz rájuk, még inkább fogják egyengetni utad.
Végezetül:
Mindig ott munkálkodik bennem az akarat, hogy minden pillanatban a lehető legtöbbet adjam, miközben tudom, hogy ez teljes képtelenség.
Ha ez a „rövid” betekintés kevésnek bizonyult számodra és egy sor kérdés ébredt benned, akkor mindenképpen tedd fel azokat, hogy mondjuk az 2020.10.18. 18h- kor tartandó Online Facebook előadáson megválaszolhassam azokat és eltudj indulni a gyógyulás útján.
