Szerző: Pósa Ferenc

Azt feltételezzük, hogy valami jót és jól cselekszünk és végtelen lelkesedéssel tápláljuk azon dolgainkat, amik később életünkre, egészségünkre fognak törni… Első hallásra meredek állításnak tűnik a testi tüneteink, betegségeink mögött lelki – kiváltó – okot keresni, de… …abban a pillanatban, hogy mélyebben is belegondolunk, rá fogunk jönni, hogy ezt a tényt valójában mindig is tudtuk……

Elgondolkodtál már azon, hogy ha valóban a gondolatainknak van teremtő ereje, akkor miért nem csak terhes nő és halott férfi mászkál az utcán? Ha tényleg a gondolatainknak van teremtő ereje, akkor vajon előre megfontolt szándékkal, tudatosan gondolkodnánk azon, hogy milyen betegségeket fogunk megteremteni magunknak, amitől aztán hihetetlen módon tudunk szenvedni? Ha tényleg a gondolatinknak van…

Sajnálom, nem lehet meggyógyítani! Tanuljon megy együtt élni a tüneteivel! Amikor ezt a „jó tanácsot” hallom, mindig eszembe jut az idős Pista bácsi esete, aki elment a háziorvosához segítséget kérni… Doktor Úr! A szintén 80 éves Sanyi barátom, azt mondja, hogy neki még hetente ötször is megy a nőkkel… Pista bácsi!! mondja maga is azt!…

Teljesen normális az aggodalom, szorongás érzése, amikor elveszni látszik egészséged, az eddigi, jól megszokott, alaposan kiismert életed. Naná, hogy aggodalommal töltenek el a kilátások, hiszen egyrészt ezektől veszed végre komolyan életviteled, önmagadhoz való viszonyod tarthatatlanságát. Másrészt: igen, aggódsz, mert szeretnél élni, egészségesen élni és az életmódváltásodhoz szükséged van erre a hajtó erőre! Talán nem is…

Fájdalmaid, akadályozó tüneteid és betegségeid erősen korlátozzák megszokott életminőséged. Ilyenkor nem pusztán felborul napirended és erős korlátok között kell élned, de az egész megszokott és ismert világod is a sarkaiból fordul fel. Ilyen káoszban aztán tényleg egy cseppet sem hiányzik, hogy az egészséged visszaállításáért beszedett gyógyszered újabb kihívás elé állítsa immunrendszered – és megtépázott idegeid.…

A Dysmenorrhea tested üzenete! A görcsös, fájdalmas menstruációddal azt üzeni, hogy saját boldogságod útjába állsz… ellenállsz  lelked azon üzeneteinek, melyekkel meg akarja neked mutatni, hogy mennyivel értékesebb, jobb és tökéletesebb vagy, mint azt hinni mered. Görcsölsz és a fájdalmad az elviselhetetlenségig fokozódik… amíg valódi értékeid ellen harcolsz. Amikor nem azt adod testednek, nem úgy gondoskodsz…

Vágysz a gyermekre… Kiteljesednél… Vágyadról tisztán és világosan érzed: tökéletessé teszi életed… De, amikor nem teljesül vágyad… egy világ omlik össze benned, ami távolról sem egy normális dolog. Tudom, azt mondják neked, hogy élj együtt a ténnyel, fogadd el, hogy így van, törődj bele a megváltoztathatatlanba… de neked ez nem fog menni… és erre megvan…

Túl sok nő, túl sok pár életét keseríti meg a sokszor orvosi okokkal alá nem támasztható akadály. Vágysz a gyermekre… évekig vizsgálgatnak, de valódi orvosi okot nem találnak… Mégsem fogan, születik meg a vágyott gyermek. Ez igazán szívbe markoló. Különösen akkor fájó ez, amikor tényleg nincs kézzel fogható ok, amit megváltoztatva teljesülne álmod. Oka van…

A csapdahelyzetek, különösen a végzetes, a hihetetlenül nehezen visszafordítható, majdnem minden energiád felemésztő, reménytelenség érzésével vastagon átitatott élethelyzetedbe rendszerint vígan, dalolva – de minimum – mit sem sejtve lépsz. Ezek után felfoghatatlanul hosszú ideig tudod elhitetni magaddal, hogy ez veled nem történhet meg, te nem betegedhetsz meg… főleg nem lehet az a bajod, hogy… –…