"600 betegség lelki okai – Út a gyógyuláshoz"
Tested nem véletlenül küld jelzéseket. Minden betegség mögött van egy üzenet, egy lelki ok, amit ha megértesz, közelebb kerülsz a gyógyuláshoz. A fájdalom, a kimerültség, a krónikus tünetek – mind arra figyelmeztetnek, hogy valami mélyen nincs rendben. Lehet, hogy nem figyelsz eléggé magadra, nem adsz teret az érzéseidnek, vagy túlságosan elfelejted, hogy a tested is szeretetre és törődésre vágyik.
De itt nem kell egyedül keresgélned a válaszokat. A gyógyulás útja nem magányos harc – van, aki érti a vívódásaidat, és pontosan tudja, milyen lépések vezetnek az egészséghez. Segíthetek felfedni a tested rejtett üzeneteit, hogy tudatosan, tartósan építhesd vissza az egészségedet.
Mert a betegség nem végzet – egy új kezdet lehet. Kezdd el ma a változást! 💛
(Személyre szabott segítség, tapasztalt útmutatás – mert Te is érdemled a teljes, kiegyensúlyozott életet!)
(lásd még fekély, száj)
A száj nyálkahártyáján jelentkező fájdalmas, égő érzést kiváltó gyulladt fekély akkor alakul ki, amikor egy lelki konfliktustól sem szabadulni nem tud, sem megoldani nem képes azt.
Az égő, fájdalmas érzés mutatja a sürgetőnek megélt helyzetet.
Egy „apró”, de az emberi kapcsolatokat meghatározó eseményről beszélünk, amit akár figyelmen kívül is hagyna, de teste mindenképpen megoldásra váró feladatként értelmezi!
Tulajdonképpen értelmezhetjük kétirányú érzékelő, átalakító szervként, ami a tudat tulajdonságai, gondolatai, érzései alapján átalakítja a fizikai létet, milyensége szerint.
Röviden: a test olyanná válik, amilyen a tudat. Minden felmerülő diszharmónia, betegség a tudatból indul, ott ered gyökere, tehát ott kell kezdeni a gyógyítást is.
Homlok tájékon megjelenő tünetek jelentése:
Szoros összefüggést mutat az akarat különböző megnyilvánulásaival, illetve meg nem nyilvánulásaival.
Pl.: tompa fájdalom jelentkezhet, amikor tudata beszűkül, nem képes önmaga elé célokat kitűzni, megvalósulásukat érezni.
Homlok (jobb oldal):
Valamilyen jó érzést adó dolgot, érzelmet akar elérni, valamit pedig szeretne elkerülni. De ami a legjellemzőbb: az érzéseivel nincs tisztában: konfliktus támadt az érzésvilágában.
Tehát, amikor itt érzékelünk diszharmóniát, akkor az önmaga elé kitűzött – érzelmi – célok tisztázatlanok, bizonytalanok, erős falak és gátlások jellemzik a céljai felé vezető utat.
Homlok (baloldal):
Fizikai dolgokra, az azokhoz való – bizonytalan – viszonyra vonatkozik. Minden más megegyezik a jobboldal jellemzőivel.
Tarkó:
Nem néz szembe, nem fordul hátra, hogy megvizsgálja eddigi életét, nem mer „konfrontálódni”, de – mégis – mások gondolata, akarata határozottan érezteti hatását életében.
Nem néz szembe a megoldásra váró feladatokkal, melyek gyakran a múltjában keresendők.
Tarkó (baloldal):
A ráhatás, a konfliktus fizikai eredetű. Vagyis a konkrét, fizikai léttel, jellemezhető. Az anyagi világ megoldatlan, feldolgozatlan és éppen ezért félreértelmezett, félreértett dolgaiból ered.
Tarkó (jobb oldal):
Az érzésekre, érzelmekre vonatkoztatva alakul ki a fel nem dolgozás, a meg nem értés!
Ott bujkál benne a valóság érzése, az igaz érzés, de „tuda-tosan” másik megoldási, viszonyulási sémát választja.
Fejtető:
Az itt jelentkező tünetek mögött az áll, hogy nem kér és nem fogad el segítséget, akkor sem, amikor pedig nem lát már más megoldást.
A bezárkózik és a jól eső segítség kérés/elfogadás helyett valami mást választ… mondjuk olyat, ami alátámasztja, „megmagyarázza, hogy miért nem…
Fejtető (baloldal):
A segítséghez való viszonya csorbát szenvedett, de a kettősség továbbra is fennáll! Szeretné, de nem teszi, szeretné elkerülni, de elfogadja stb.
Itt a konkrét kézzel fogható, anyagi segítségekhez való viszonya van olyan szakaszban, amikor sem kérni, sem elfogadni nem képes a segítő kezet.
Fejtető (jobb oldal):
Érzelmi nézeteltérései megoldásához nem kér, és nem kap segítséget.
Érzelmileg erősen befolyásolt. Érzéseiben, lelki konfliktusaiban, fájdalmában sebeit nyalogatja, és ez annyira leköti erőit, hogy semmi másra nem marad ereje, sem kedve.
Halánték:
A Baloldal a földi, anyagi dolgok meg nem értését képviseli. Annyira gondolkozik, mint a lemezjátszón felakadt tű! Semmi más nem képes bejutni tudatába, csak egyetlen dolog, vagy gondolat tölti ki életét.
A Jobboldal panasza az érzelemi ingerek iránti értetlenségét
(lásd még a kapcsolódó szerveknél)
A hormonokkal, vagyis a belső tűzzel van szoros összefüggésben. Ez a rész rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, melyek képessé teszik az adott szervek ellátását.
Amikor fejünkben, tudatos részünkben nem alakul ki az öröm érzete, nem érezzük át elért sikereinket, ezek a szervek (pl. pajzsmirigy, mellékvese) nem kapnak táplálékot.
Mindig azzal a szervvel kapcsolatos az örömök meg nem élése, meg nem tapasztalása, amelyikkel összefüggésbe hozható a kialakult működési zavar.
Az emberi tudatot, illetve az egyént bonyolult én-védő mechanizmusok óvják a nem kívánt hatásoktól.
Az ént a családja veszi körül, védi, óvja a világ „káros” tényezőitől. Amikor a családban/intim környezetben kimondatlan ellentét formálódik ki, akkor megrendül a látszólagosan megszerzett biztonságérzet, ami ellen elkezd lázadni… önmagában
Értékeiről a hosszú, fájdalmas út következtében lemond és azt gondolja, úgy hiszi, nem is létezik becsülhető képessége.
Beszűkülnek az erek, hiszen félelmek, aggodalmaskodások gyötrik… emiatt túl nagy a nyomás, mert nem enged szabad utat a kicsi, könnyen elengedhető indulatoknak.
Érfal-elfajulás (meszesedés) fog kialakulni annak következményeként, hogy ezek a rossz elvek állandósulnak gondolkodásmódját illetően.
Lehet félelem és aggódás, az ügy szempontjából lényegtelen mitől fél, a lényeg: ragaszkodik problémáihoz, és hasonlatosan viselkedik a folyóhoz, ami a hordalékot mindig egy adott helyre rakja le. (lásd még: érelmeszesedés)
Vérrög, mint rög, rögös út! Életvitelében általánossá válik a folytonos akadályokba való ütközés. Megjegyzem, ezeket az akadályozó tényezőket saját maga állítja fel. Felállítja, hogy „ne kelljen” másként viszonyulni, mert már annyira megszokta szerencsétlenségét.
Agyvérzés (lásd még: agyvérzés)
Körülírt, jól behatárolható az a probléma, amivel évek óta küszködik (lásd még agy).
A nem használt, a szükségtelenné, élettelenné (halottá) vált dolgok természetüknél fogva fokozatosan szétesnek, bomlásnak indulnak. Ugyanígy fokozatosan a beteg élete is lassan megbomlik: eddigi képességei a feledés homályába vesznek, elveszít bizonyos képességeket: látás, hallás, járás, stb.
Elsősorban a hét év alatti gyermekeknél előforduló működési rendellenesség, ami igen gyakran megbúvó – fel nem térképezett, fel nem fedezett, be nem vallott – félelmeket jelez, melyek így, indirekt módon nyilvánulnak meg. Így igyekeznek felhívni a figyelmet a felszín alatt rejlő problémáikra (félelmeikre).
A gyermek fogékonysága következtében azokat az elhallgatott, kimondatlan szavakat, titkokat és problémákat is érzi, melyeket a szülők elhallgattak előle.
Hatással van rá a feszült légkör… nem érti… nem tudja hova tenni… és magára veszi… úgy éli meg mintha Ő lenne a hibás.
A lényege: elfelejtette, elhagyta a lazaságot, a nyugodt tettvágyat, és felcserélte egy olyan görcsös akarással, melyben tűzön-vízen keresztül vágva, figyelmen kívül hagyva minden figyelmeztető jelet csak akaratosság lebeg szeme előtt.
A görcsös akarásából, gondolkodásából, ragaszkodásból egyenesen következik, hogy semmi mással nem tud foglalkozni és elméje úgy viselkedik, mint egy felakadt lemez: csak ugyanazt szajkózza!
Az ér görcse e miatt jön létre: kettősség alakul ki, szeretné megoldani gondjait, de ugyanakkor az ellenkező érzés is jelentkezik; fél, mi lesz azután.
A bezártság, a szorongatottság érzése következtében úgy éli meg a világot nagyon szűk határok közé szorította be. A rugalmasságba fektethető erejét a távolságtartásba, az élettér beszűkítésébe fekteti.
Agyi érszűkület bekövetkezésére akkor lesz a legnagyobb esélye, amikor a tudatának egy részét is engedi beszűkülni.
A gyulladások abban az esetben alakulnak ki, mikor valamilyen gondolattal, felfogással szemben ellenállást, lázongást fejt, fejez ki.
Lázad a kialakult élethelyzet, összeütközés szükségszerűsége ellen. „Harcát” azonban kettősség jellemzi: egyik oldalon lázadni, győzni igyekszik, a másikon pedig beletörődni.
Abban az esetben alakulhat ki, ha az érintett személy az alábbi lelki tulajdonságokkal rendelkezik:
- Rengeteget gondolkodik, keresi a bajok forrását, őrlődik problémáin, viszont megoldásait soha nem találja.
- Folyamatosan hibásan dönt, amiken aztán tovább morog.
- Belefárad ugyan a próbálkozásba, hogy tökéletesen megoldja élethelyzeteit, de ettől még nem hagyja abba és ez további elégedetlenséget gerjeszt.
A beteg szerepet játszik…
Játssza az elégedettet, a tökéletest… még önmaga előtt is… és ebbe annyira belemerül, annyira átéli ez a szemmel látható hazugságot, hogy lassan elhiszi, valóságnak gondolja. A „téveszme” kiteljesedésekor elveszíti természetes bizalmatlanságát, ami által gyengül, elalszik a figyelme, és ezzel együtt az immunrendszere is védtelenné válik a vírussal szemben.
A felmerülő, problémát, konfliktust nem képes más ismert módszerrel feldolgozni, ezért folyamatos feszültségben él, amire megoldást akar találni. Ez pedig az alkohol, egyszerű – könnyen elérhető és használható – átmeneti stressz oldó.
Viszont a józanodás újra tudatosítja, hogy semmit nem oldott meg… de a részegség nyújtotta átmeneti siker arra készteti, hogy újra és újra az italért nyúljon… apró sikerélmény
A védekező rendszer meggyengülése, kifáradása fokozott és az ebből egyenesen következő ingerlékenység helytelen válaszreakciókat vált ki az egyébként teljesen természetes, hétköznapi anyagokkal kapcsolatban is.
Az allergiához minden esetben egy olyan meg nem értett – félreértelmezett – lelki összeütközés vezet, ami aztán felbukkanásakor ezt a helytelen, fokozott, túlzásba vitt reakciót váltja ki.
Tej allergia:
Minden esetben, az anya-gyermek kapcsolatban keresendő a meg nem értés, a tünet kiváltó oka.
Több lehetséges ok is tejérzékenységet eredményezhet, de ezek egy tőről fakadnak.
- A szülők házasságban élnek, és eddig egy gyermek született: A gyerek így éli meg: az édesanya az összes törődését, gondoskodását valaki másra, az apára, munkára, stb. fordítja. A gyermek úgy éli meg, hogy édesanyjának a róla való gondoskodás nyűg, kötelező feladat. A gyermek mást, és másként szeretne kapni!
- Testvér születik: lényegét tekintve azonos az előzővel, azzal a kitétellel, hogy hite, félelme szerint a testvér kapja azt a szeretetet, ami neki járna.
- Az anya egyedül neveli gyerekét: Természetes törekvés, hogy társat szeretne maga mellé és nem tud úgy és olyan mértékben gyermekére figyelni, a hogy az ő szeretné… igaz… ő maga sem tudja, mit szeretne… ezért alakul ki a túlzott reakció.
Az előbbi esetek a születés után kialakult tejérzékenységekre vonatkoznak.
Vele született érzékenység:: az anya nem tudja, örüljön-e, vagy sem születendő gyermekének. Ebben az esetben tejérzékenységgel fog a világra jönni.
Lisztérzékenység:
Ugyanaz vonatkozik rá, mint az anyával kapcsolatos jellemzésnél, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben csak az apával áll összefüggésben tüneteket kiváltó lelki ok.
Pollen, házi por:
A beteg tágabb környezetében keresendő az, ami kiváltja az allergiás tüneteket. Ez is mint az előzőek, valamilyen el nem fogadáson és az ebből fakadó eltúlzott reakción alapszik.
A tudat igyekszik a lehető legoptimálisabb (legrövidebb) idő alatt megoldani a problémákat, mégpedig úgy, hogy megértse, pozitív tanulságot vonjon le belőle.
Az alvászavar, álmatlanság kialakulásának lelki oka: az elme, a tudat nem képes leállni, nem képes – jó, megnyugtató – válaszokat adni a felmerült kérdésekre továbbra is „fel van húzva”, és mindaddig pörög, amíg azt nem érezteti „valami” vele, hogy megvan a megoldás, vagy ki nem fárad teljesen…
Figyelem felhívások, melyek a magunkkal hozott „tanulnivalóra” vonatkoznak. Ez a gyengéd segítség, jelentős szerepet kaphat szellemünk, személyiségünk fejlődése során. Hiszen folyamatosan tudatosítja, mi adja életünk teljességét… de az igazi értelme akkor derül ki, amikor a testrészek lelki jelentését és megismerjük.
Ehhez a betegséghez leginkább az a lelki tényező járul hozzá, hogy a beteg azt érzi: az értékeit elfecsérli, eltékozolja és cserébe nem kap semmit…
Amikor adja, még érték, de amikor cserébe hálát, fizetséget vagy köszönetet akarnak adni, akkor már semmiségnek, apróságnak tekinti az iménti értékét és nem fogadja el a felkínált „ellenértéket”.
Zsír-anyagcsere értékeltolódása: fokozott zsiradékürítés fog bekövetkezni, amikor a beteg semmit sem kíván megőrizni. (A zsír szerepe az életfolyamatok tükrében: ebből az anyagból és ebben az anyagban van a raktározás fő helye). Nem kívánja megőrizni, hiszen „szentül” meg van győződve, helyesen cselekszik.
Cukor anyagcsere vonatkozásában ugyanaz jellemző, azzal a kitétellel, hogy az örömmel kapcsolatban vannak értékeltolódások! (lásd: cukorbetegség).
A nyugodt „hagyás” helyett erőltetés mellett dönt.
A megszabadulás vágya olyan erővel van jelen életében, hogy erején felül akar megszabadulni az értéktelennek, feleslegesnek tartott dolgaitól, konfliktusaitól, ahelyett, hogy feldolgozta és megértette volna és hagyná, hogy a maga természetes módján távoznának életéből. S, ez az erőlködés megjelenik életének minden területén, ami ellen lázad és kialakul az ér/gyulladás.
Az arcon keletkező elváltozások jellegéből lehet következtetni a személy világához való viszonyára.
Vagyis: a benső énje hogyan viszonyul dolgaihoz, milyen kép alakult ki benne a világról és hogyan érzi magát benne, milyen viselkedésformákat alakított ki.
Mutatja azt a lelki beállítottságot, amit a külvilág felé mutat, tehát itt abban az esetben fog jelentkezni elváltozás, amikor megbomlik a két világ közötti egyensúly.
Az arc az a testfelület, amit leginkább kendőzetlenül mutatunk a külvilág felé, vagyis az arc azt a lelki tulajdonságot jellemzi, amit akarva vagy akaratlanul a külvilág felé kell mutatni, mondani!
Az üreg az, ahol a dolgokat dédelgetjük, tehát olyan helynek tekinthetjük, ahol kialakulnak viszonyulásaink a külvilághoz.
Az arcüreg gyulladásakor egy lázadásról beszélünk, de nagyon fontos részlet: ellenérzéseit nem nyilvánítja ki, dühét, haragját, fájdalmát önmaga marcangolására fordítja!
A külvilágból érkező ingerek vélt vagy valós elvárások hatására nem tudja eldönteni, hogy melyik és milyen „arcát” mutassa.
Amikor aztán mégis képes eldönteni, hogy mi lenne a helyes, megáll… hezitál… nem cselekszik, helyette inkább kibúvókat keres és talál arra, miért is nem szabad megtenni, ami ellen meg lázadozni fog.
Csak 3 másodperced van meggyőzni családtagodat, vendégedet, barátodat vagy önmagad arról, hogy hatékony, értő segítséget tudsz nyújtani a bajban...
A Lélek-rajz megadja a figyelem felkeltő tudást... és a megoldást is.
A tüdővel szívjuk magunkba a levegőt és ezt az analógiát követi lelkületünk: a szellemi erőt, tettvágyat, motivációt, stb.
Mivel az asztma esetében a görcsről, beszűkülésről beszélünk, egy lelki ragaszkodás, szűkült tudati állapot van a háttérben.
Felnőtt korban elsősorban azokat jellemzi, akik beosztotti viszonyban állnak, és nem tehetik azt, amihez kedvük van, de nem is tudják, mit szeretnének helyette.
Gyermekkorban: elsősorban a családi körben találhatóak a rohamot kiváltó tényezők. Ezek a konfliktusok lehetnek egészen aprók, melyek a szülőknek fel sem tűnnek, de a gyermeki lélek sokkal érzékenyebb és észleli a „mélyben” megbúvó ellentéteket is.
A fejlődő gyermeki lélek már az anyaméhben is érzékeli a körülötte lévő világot. Érzékeli a szüleiben lezajlódó lelki folyamatokat, a szeretetet, az esetleges diszharmóniát és tapasztalatlansága folytán félre értelmezi azokat.
Az általa megtapasztalt érzelmek erős hatással vannak a fejlődő szellemére, és sérüléseket okoznak, melynek következtében visszahúzódóvá, magába fordulóvá válik.
Fontos: Ő nem beteg! Ő ilyen. Nekünk pedig meg kell találnunk a hozzá vezető utat, hogy kihozhassuk a benne lakozó csodálatos lényt.
„Amikor van valamink, azt mindenképpen használnunk kell… ha nem jóra, hasznosra, akkor arra, ami marad…”
A pótcselekvés jelen esetben a következő: a „valódi (külső) ellenség” helyett MINDIG saját magában keresi és találja meg a hibást, az ellenséget, a bajok forrását, így amikor meg akarja önmagát védeni, akkor önmaga ellen kell harcolnia… de vajon mi történik akkor, amikor nyer? S, amikor veszít?
Amit a szem meglát, amit a kéz megfog, szájhoz emel, amit a fog megrág, azt a garatnak kell lenyelnie, de a gége előtt elhelyezkedő pajzs-mirigynek kell megvizsgálnia, jó, vagy elkerülendő az elfogyasztott táplálék.
A feszült, ideges állapotok kialakulásának oka abban van, hogy a felszaporodott indulattal nem tud mit kezdeni, így önmaga ellen fordul, önmagát okolja, hogy nem képes kiállni érdekei mellett.
Amikor váratlan inger éri annyira befordul, hogy elfelejti kiadni, kimutatni, kimondani sérelmeit, inkább nyel egy nagyot és igyekszik beletörődni helyzetébe. – eredménytelenül
Elvileg ennek a „betegségnek” nem kellene itt szerepelnie, mégis tipikus pótcselekvés következménye, amikor nem koncentráltan, összeszedetten pillanatnyi feladatára összpontosítva végzi tevékenységét, hanem megosztja azt. Egyrészt végzi a feladatát, másrészt elméje (a háttérben) a problémák körül kattog… úgy, hogy nem találja a megnyugtató megoldást.
Amikor más figyelmetlensége vezet balesethez:
Véletlen szerepe nem lebecsülendő… de amikor alkalmunk nyílik megkapargatni a felszínt, akkor rendre kiderül: az elszenvedő félnek egy felszínre nem került, megoldatlan problémája van, egy a balesetet okozóhoz hasonló konkrét személlyel.
A belügyek!
A feszívódáshoz, feldolgozáshoz való viszonyt mutatja meg. A tapasztalatok, tanulságok, az „építő kövek” beépítése a szervezetbe valamint a felesleges, használhatatlan (mondjuk tudás) kiürítése belügynek számít: hogyan, miként és mit épít be életébe, fontos, lényeges részleteket.
Vékonybél: szükségünk van egy életfelfogásra, mellyel megközelítjük a tapasztalatokat, táplálékokat. A táplálékot, melyekből a szükséges életerőt, tapasztalatot merítjük. Ezek az elvek fogják meghatározni a táplálékhoz való viszonyunkat. Amikor a vékonybélben keletkeznek működési zavarok, akkor zavar keletkezett a felfogásunkban.
Vastagbél: a „finom” munka. Azaz itt kerülnek lebontásra azok az apróságok, részletek, melyek színessé, teljessé teszik életünket. Pangás alakul ki (lásd még székszorulás), amikor nem szívesen foglalkozunk a részletekkel.
Vakbél: a vakvágányok. Előfordul, hogy olyan dolgot is szeretnénk megemésztésre félretenni, aminek hiábavalóságáról meggyőződtünk. Vagyis tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy nem kellene „bespájzolni”, de azért félretesszük későbbre. Amikor ráébredünk hiábavalóságára, amikor lázadni kezdünk ellene: gyulladás keletkezik. (lásd még vakbélgyulladás)
Végbél: a vég. (lásd még: aranyér). Valahol mégis csak tárolni kell azokat a dolgokat, melyeket ürítésre szántak. Nem lehet csak úgy kihajigálni a szemetet!
Lényegét tekintve nem beszélhetünk itt semmilyen extra dologról. Arról van szó, hogy a beteg, „gyengeségei” következményeként visszatartja a fáradt gőzt. Az élethez hozzátartozik a tiszta levegő. Ezt a beteg nem érzékeli és csak részlegesen hasznosítja. Következésképpen a belekben keletkező gázokkal kell helyettesíteni.
Mindannyiunk fejében megfordul, hogy képtelenek vagyunk elérni dolgokat, hogy gúzsba vagyunk kötve és nem képes megvalósítani semmit. Ez lelki tapasztalatoktól függően lehet nagyon rövid idő, de lehet huzamosabb gondolkodásmód is.
Abban az esetben szokott előfordulni, mikor az ember tehetetlennek érzi önmagát, nem tesz saját érdekében semmit. Eluralkodik rajta a megkötözöttség érzése. Lényegében semmit sem tesz annak érdekében, hogy megtalálja szabadságát.
A bénulások pótcselekvéséről elmondható: mindent megtesz, csak éppen azokkal a dolgokkal nem törődik, melyek teljesebbé tehetnék életét!
A szó szoros értelemében ez nem számít betegségnek, „csupán” lelki zavarnak, de ettől még nagyon megkeserítheti az életét.
Idegesség, egy feldolgozatlan stressz gátolja, hogy szabadon, és biztos belső nyugalommal ki tudja nyilvánítani gondolatait, érzéseit.
Dadogás:
Azt hiszi/érzi, hogy bele akarják fojtani fontos közlendőit… ha nem mondhatja el a lehető leghamarabb, akkor nem fogják meghallgatni, de annyira gyorsan jár elméje, hogy azt nem tudja lekövetni a teste és belezavarodik közlendőjébe.
Hadarás:
Úgy él meg, hogy környezete csak akkor figyel rá és csak akkor képes közlendőjét kinyilatkoztatni, amikor azt nagyon gyorsan teszi, amíg más közbe nem vág.
Hebegés:
Bizonytalanság és az ebből fakadó feszültség!
Tudásában, értékítéletében, megfogalmazott vágyaiban nagyon jól tükröződik: zűrzavar uralkodik benne!
Selypítés, raccsolás:
Tisztázatlan érzések, vágyak jelenlétét feltételezi a fenn említett beszédzavar.
A boka a lélek nyelvén a lépéseket, a meglépett és a meg nem tett lépésekből származó stabilitást tükrözi. A lépések, melyeket megtett vagy szükséges megtennie, meglépnie.
Duzzanat:
Olyat akar még egyszer meglépni, amit már nem kell és nem is kéne!
Minden vizenyőnél, vérömlenynél közös jellemző, hogy az élet tüze/élet öröme kialszik az adott területen.
Ez az elkedvetlenedés a lépéseiben találhatók, pontosabban semmit sem szeretne tenni annak érdekében, hogy elérje kitűzött dolgait. Mégis meg fogja tenni, hiszen valamit tenni kell, valamerre menni kell!
Fájdalom:
A fájdalom mögött MINDIG ugyan annak a lépésnek a két merőben ellentétes érzés megélése, egymásnak feszülése áll, ami egyszerre van jelen és mindkettőt táplálja.
Ficam:
Egy rossz lépésre szánta el magát, amit lehet, hogy már meg is lépett, akkor is, ha minden ízében berzenkedett ellene.
Természetesen fájdalommal jár, hiszen ezzel kapcsolatban két merőben ellentétes érzés ütközik benne össze.
Törés:
Egyértelműen olyan elhibázott lépés, ami nem várt negatív változást hozott életébe! És ami megkülönbözteti a ficamtól, helyrehozható, de az adott pillanatban helyrehozhatatlannak éli meg!
A bőr tulajdonképpen kétirányú fal.
Az egyén belső intimszférája és a külvilág között tölt be védő, beengedő szerepet. A bőr betegsége azt jelenti, hogy felborult a természetes védekezés és a beburkolódzás közötti kényes egyensúly.
Két típusa lehetséges:
- A túlzottan védekezőt, aki távol akarja tartani magától a külső ingereket. Erősíti a bőrt, vastagítja, ami előbb vagy utóbb kifárasztja, elégeti a rendelkezésre álló erőket, energiákat és átesik a másik oldalra!
- A beletörődő, aki már nem tart távol semmilyen ingert, behatást, így a számára káros dolgok szabadon beáramolhatnak.
Fokozott verejtékezés:
(Lásd még: Testszag)
A verejtékezés egy természetes folyamat. Segít beállítani, egyensúlyban tartani a hőháztartást. S amikor ez az anyagcsere folyamat – oxidáció, belső tűz – egyensúlya megbomlik, akkor azt a szervezet igyekszik kompenzálni.
Stressz, intenzív életvitel vagy hevesség következtében a víz párologtatásával hűteni igyekszik magát a test.
Felfekvés:
Talán mondanom sem kellene, hogy mit jelent a felfekvés… a tétlenségre ítélt test szöveteiben pangó testfolyadékok következtében szövetelhalás alakul ki.
A lelki oldala nagyon egyszerű. Attól szenved, hogy tétlenségre van ítélve… változtatna rajta, de nem tud.
Hólyagos bőrbetegség:
Távolságtartás.
Szeretne egyedül maradni… Nem akarja láttatni, hogy mennyi problémával küszködik.
Mitesszer:
Apró meg nem értések, kivetési vágyak tükröződnek a mitesszerekben. A környezetéből olyan ingerek érik, melyeket „kénytelen” elviselni és semmit sem tehet ellenük.
Nem érti: miért pont neki kell ilyen helyzeteket elviselni…
Pattanás:
Lelki tünetei annyiban hasonlítanak a mitesszerhez, hogy itt is a világhoz való viszonyában van a probléma gyökere, de itt már határozott lázadásról is szó van.
A negatív benyomásokat lázadások közepette igyekszik eltávolítani életéből.
Elhelyezkedés szerinti jelentés:
Háton:
Itt akkor jönnek létre gyulladt, pattanásos területek, amikor ezt tapasztalja: a problémákat úgy terhelték rá, hogy azok nem az övéi. Mégis ráerőszakolják. Kicsinek, kevésnek érzi magát ahhoz, hogy szembenézzen azokkal a dolgokkal, melyektől borsódzik a háta.
Combon:
Konfliktusának forrása a családjában található gondoskodásban van. Nem az elképzelései szerint viszonyulnak hozzá, rá akarnak erőszakolni olyan dolgokat, melyek neki ellenszenvesek.
Arcon:
Zavarja, hogy nem mutathatja meg „igazi arcát”, hanem alakoskodnia kell, miközben ezt utálja és fél is a lebukástól.
Zsíros bőr:
Túlzottan fél a környezetétől és erre meg is keresi az indokokat, és ha még sem talál olyat, amit el tudna hinni/fogadni, akkor kreál egyet.
Száraz bőr:
Testileg-lelkileg el- és megfáradt, azt is mondhatom, hogy kiszáradt, kiégett! A kiszáradás annak következménye, hogy önmagáról elfelejtett feledkezett gondoskodni… csak másoktól várta volna… de azt meg nem fogadta el!
Tetvesség, rühösség:
Az élősködők megtelepedésére és elszaporodására akkor van esély, amikor a megjelenő élősködők kiváló élethelynek érzik a „helyet”. Az élőhely – élősködők számára – ideális flórája akkor alakul ki, amikor az ember úgy érzi valaki/k már élősködnek rajta, nem hagyják élni, stb. – lelki értelemben.
Viszketés:
A viszketés, a vakarózás jelentése az, hogy bizonytalan, hezitál… segítségre, útmutatásra vágyik, de az útmutatást nem tudja, vagy nem meri elfogadni.
A kialakult pigment hiány minden esetben összefüggésbe hozható egy nagyon erős lelki csalódással.
Pontosabban egy olyan (testi) jellegű csalódással, amikor igen határozott elvárásai voltak egy szerelmi partnerrel kapcsolatban és ezen elvárásokat jó ideig teljesítette, majd egy hirtelen fordulattal, közös életük más irányt vett…
(Lásd még evés kényszer, testkép zavar)
A hagyományos felfogás értelmében az Anorexia és Bulimia lelki oka valamilyen nőiességből fakadó bűntudat, ami aztán az evési szokásokon, a táplálék beviteli szokásokon csapódik le.
Szeretnének ők nőiesek, vonzók lenni, de fogalmuk sincs arról, hogy mitől éreznék magukat jó nőnek, jó anyának…stb… így pedig képtelenek megfelelni az elvárásaiknak… melyek valójában nincsenek pontosan megfogalmazva…. Így megfelelni is képtelenség neki…
Az Anorexiás megfosztja magát az ételtől… Mert azt akarja elhitetni magával, hogy ez lesz a jó!
A Bulémiás nem tudja megvonni szájától a falatot… de amikor magába tömte, amikor „kielégítette vágyát”, a következő pillanatban jön a felismerés: nem erre van szüksége. Ez pedig magával hozza a szabadulás vágyát… és kihányja mindazt, amit oly nagy örömmel fogyasztott.
Nem pont ezzel a gomba törzzsel van a probléma, hanem azzal az immunrendszerrel, amelyik nem képes a szervezetet egészséges mederben tartani.
Azért erősödik fel a gomba jelenléte, mert egy mély, elkedvetlenítő probléma lelkileg és természetesen testileg legyengíti a szervezet természetes védekező mechanizmusát.
Amit tovább ront a megoldással nem kecsegtető konfliktusa önmagával, ami sanyargató önvádba csap át.
A gyermekkorban szerzett tapasztalatok fogják elsősorban befolyásolni, meghatározni, hogyan viszonyuljon a szeretethez, mint örömforráshoz.
S, ekkor alakul ki az is, hogy mennyire képes kiállni a maga igaza mellett, ami megalapozza az immunrendszere hatékonyságát és edzettségét.
Akik gyermekkorukban „sérülést” szenvedtek – korán fejlődött vissza ez a szervük – sokkal nehezebben értik meg a szeretet nyelvét és azt, mi is veszi őket körül. Éreznek ugyan „valamit” de nem tudják, hogy az mi, így nem is tudnak vele élni!
Olyan konfliktust takar, melyet megoldás nélkül félretett, feldolgozás nélkül magába zárt… és mindezt nem csak eltitkolta a világ elől, de még önmaga elöl is elfalazta.
Például:
A bal vesében megjelenő ciszta lelki oka, hogy egy bekövetkezett érzelmi ellentét (csalódás a szeretett személyben) nem került feldolgozásra.
A méhben: talált, kapott egy dolgot, ami örömet ébreszthet benne, de nem hagyja növekedni, inkább magába fojtja. Úgy gondolja: ez (bármi legyen) számára nem jó!
Ne dőljünk be!
Mindig van oka annak, hogy megfertőződik egy egészségesnek tűnő szervezet! Amikor a mélyére nézünk, rendre kiderül, hogy megvolt jó oka, vagy az egyenes következménye valamilyen elkedvetlenedésnek, ami elsősorban a nőiesség, anyaság és az öröm befogadás témakörében keresendő.
A betegség jellemzően gyermek vagy fiatal felnőtt korban jelentkezik és ott is gyökerezik. Sokszor olyan mélyen eltemetve, hogy az már a beteg számára is „természetessé válik”. Pl.: egy mély lelki sérülés következtében azt hiteti el magával, hogy ő a hibás… és ez olyannyira magától értetődőnek tűnik számára, hogy eszébe sem jut megkérdőjelezni – épp ezért jelez a test, épp ezért szabadulna ennyire
A cukorbetegség lelki oka mögött a szeretettel való kapcsolatot szokás emlegetni, pedig ez legfeljebb egy fél igazság és annál semmi esetre sem több!
A cukorbetegség kialakulásának oka az örömben keresendő!
Nem képes az ember „helyesen” értelmezni az életében bekövetkező örömteli pillanatokat, pl.: nem örül a jó érzéseknek és örömet vált ki az, ami normális esetben bánatot okozna.
Tehát az öröm megélő képessége romlik le!
Lelkünk/tudatalattink folyamatosan igyekszik kommunikálni velünk. S amikor azt tapasztalja, hogy süket fülekre talál, vagy értetlenül bámulunk szavaira, akkor igyekszik olyan nyelvet vagy közlési módot találni, amit meg is tudunk érteni. – az adott lelki állapotunkban
„Csípj meg, hogy tudjam, nem álmodom”… pontosan ez történik, amikor ilyen események következnek be. Fel kell
Megbetegedésének lelki oka a következő: a saját világában nem leli örömét, nem örül munkájának, tevékenységének. Általában ez azokra az emberekre jellemző, akiknek életét mások szolgálata tölti ki és nem marad ideje megtalálni saját örömüket… vagy azt ok nélkül feláldozták a segítés oltárán.
Csípőizület-gyulladás:
Komoly, kialakult hitrendszer, amihez akkor is ragaszkodni fog, ha szenved, ha bele is rokkan is. Lazítani, elengedni elfelejt, csak a folytonos tenni akarás marad a sikerélmény megélése nélkül… és ez a sikertelenségnek megélt állapot lázadásra készteti… önmaga ellen.
Torzulás:
Huzamosabb ideig tartó „torz” életfelfogása következtében elveszítette gondolkodásbéli rugalmasságát, és kész tényként fogadja el rossz sorsát, a keserűségeit, az örömtelen küzdelmeit.
A hosszú távú, merev megközelítés egyenes úton vezet a harmónia megbomlásához, vagyis valamelyik érzelem túlsúlyba kerüléséhez.
Kopás:
Amikor tehernek érzünk valamit, akkor ez az érzés, hasonlóképpen megterheli a testet is. Tehát pihentetni, kímélni fogjuk, amit pedig félreteszünk, arra „nincs” szükség, tehát kenni sem kell.
Nem teszi félre feladatait és pihen, hanem még inkább terheli önmagát… tehát: tudatosan pót cselekszik… mást tesz, mint amire vágyik.
Törések:
A törést okozó megélések, melyben azt és úgy érzi, valami jelentős dolog változik életében, de ezt nem akarja engedni… miközben pontosan arra vágyik, hogy megtörténjen.
A csontrendszer betegségei mögött a lelki alapok kényes egyensúlyának megbomlása áll. Elveszíti egészséges önértékelését, nem képes használni az elsajátított tudását és a tapasztalatait, viszont engedi, hogy mások bele szóljanak életébe, irányítani próbálják, miközben érzi, hogy az nem jó.
Törés:
Életében bekövetkezett egy jelentős törés, de ahelyett, hogy ezt észlelte és tudatosította volna, a régi beidegződések szerint próbálta folytatni életritmusát! Tetteiben, cselekedeteiben (fizikai síkon) ez azért jelent meg, mert azt a törést nem vette tudomásul.
Pótcselekvése abban áll, hogy a kialakított, leképezett idea alapján felborul az a kényes egyensúly, ami szerint valaki eldönti, mit építsen be életébe. Mégpedig életének azon részébe, ami az alapokat adja. Az alapokat, amire az emberi
A csont a tartást jelenti.
Ha ez a szilárd sejtszerkezet kezd felpuhulni (ezt megelőzően vele együtt az énkép, a tudat), az azt jelenti, hogy az ember kezdi elveszíteni azt a tartást, amivel eddig rendelkezett.
S, elveszítette hitét abban, hogy van még olyan célja életének, amit el is érhet.
A fő konfliktus: csalódásnak felfogott, kudarcként értelmezett tapasztalatok és az ezekre épülő túlzott tenni akarás, bizonyítási vágy!
Túlzásba viszi a dacosságot, amihez pedig ha jól viszonyulna, befoghatná célja elérése felé vezető útja során.
A csontkinövéssel küszködő ember egy nagy szelet szított, de a vitorláit leengedte, sőt még a horgonyt is kivetette, de mégis ki van borulva, hogy nem halad.
A vér szállítja mindazon örömöt, mellyel a test életerőhöz és ebből fakadóan védekező-mechanizmushoz jut.
A csont adja a rugalmas tartást.
A csontvelő jelentőségét, működését ebben az összefüggésben érthetjük meg igazán.
Az elveszettnek hitt önállóság, identitás után érzett erős vágy arra készteti, hogy minél hamarabb odaérjen, de közben nyomás alá helyezi önmagát. Fél és annyira elhatalmasodik, hogy felrúg minden eddigi biztos tudást és tapasztalatot.
Pótcselekvése ebben áll: lemond saját képességeiről és helyette valami mást választ. Valami olyat, amiért látszólag „nem kell” küzdeni, de közben akkora űr keletkezik benne, amivel képtelen mit kezdeni.
Nem gyógyíthatatlan betegség! Ki lehet belőle gyógyulni!
De a gyógyuláshoz ismernie kell a kiváltó okot is:
- Lényegében csak mások örömét keresi, szolgálja, így saját magára nem tud elegendő figyelmet fordítani.
- Azt hiszi, minél többet segít, annál jobban fogja magát érezni, de soha nem érzi, hogy eleget adna.
- Vannak ugyan vágyai az örömre, a boldogságra, de teljesen elnyomja ezeket.
- Gondjairól beszél, panaszkodik, de azokat nem beszéli ki és nem nyugszik meg.
- Nem kér és nem fogad el segítséget, mindig mindent egyedül akar megoldani, miközben annyira vágyik rá, hogy kapjon…
Gondolkodik, de gondolatait egészen más tölti ki, ebből rendre kimarad a saját magára fordított örömteli gondolkodás, célkitűzés. Mivel saját feladatán nem elmélkedik (gondolkodni pedig kell), mások helyett igyekszik megoldani a felmerülő gondokat.
Az agy jobb oldalán jelentkező daganat: érzésit, megérzésit mindig mások szolgálatába állítja és a saját magára nem marad sem ideje, sem kedve.
Baloldalon kialakuló daganat anyagi, értelmi jellegű. A szolgaság és az örömtelenség szorosan összefügg a fizikai világ megnyilvánulásaival.
Hátul keletkezik, amennyiben nem tisztázza a világhoz való viszonyát, kerüli a szembenézést, de mindenki másnak segíteni akar, hogy ezt megtegye.
Elöl alakul ki daganat, amikor saját (eltitkolt) célkitűzései helyett a mások céljainak, megvalósításával van teljesen elfoglalva.
A legnagyobb konfliktust az jelenti, hogy minden igyekezetét a mások megerősítése töltötte ki, és csak azzal foglalkozott, hogy tartást adjon… Miközben már önmagára sem maradt ideje, és azt sem érezhette, hogy eleget adott.
Félelmei, pótcselekvései miatt önmagának nem, csak másoknak ad tanácsot, másoknak mond igazságokat, mások problémáit igyekszik megrágni. Félelmei ebből erednek: érzelmei, megélt tapasztalatai szerint nem volt képes jól választani, kire vagy mire hallgasson, és rossz tanácsokat adott önmagának, illetve felesleges dolgokon rágódott, melyekben nem talált örömet.
Mindent és mindenkit el akar fogadni, arra törekszik, hogy a körülötte lévők megértsék, elfogadják a helyzetüket, a konfliktusaikat, de önmagának már ugyan ezt a törődést nem adja meg… azt akarja magával elhitetni, hogy nem érdemli meg.
Érzéseivel, tetteivel igyekszik másokban – lehetőleg mindenkiben – örömet ébreszteni, máshol kívánja elvetni az öröm magjait, de közben elfelejt – nem tartja fontosnak – önmagának is juttatni. Alulértékeli9 fontosságát, értékességét, így természetesen nem tudja elfogadni mások köszönetét, hiszen az számára ismeretlen fogalom.
Olyan ez, mint a gondoskodó kertész esete: mindenre figyel, mindenkinek örömet szerez csodás teremtményeivel, csak éppen ő nem veszi észre a szépséget.
Lényegét tekintve a pótcselekvése abban áll, hogy a tüzet, az életkedvet visszaadni, a hathatós védekezést felépíteni, csak másoknak akarja… Mivel minden jót oda ad… neki csak a kudarc marad…
Csak másoknak ad éltető, tápláló és használható tanácsot. Előtte ezeket jól megforgatja, ízlelgeti azt, így kiváló, helytálló segítséget képes adni. Viszont ezt a képességet önmagára, életére már nem vonatkoztatja. Azt hiszi, azt reméli, majd helyette is ugyanúgy, ahogyan ő, megoldják, feloldják kétségeit.
(hörgőhámból kialakuló rosszindulatú daganat)
Sejtései vannak, lelke legmélyén tudja, hogy itt az ideje a megújulásnak, itt az ideje az erőgyűjtésnek, de nem teszi meg azt, amire oly nagy szüksége van, inkább másoknak adja azt, amire neki lenne szüksége… és még ennek sem örül… és ebből sem merít erőt.
Életét arra teszi fel, hogy a másokban kialakult keserűséget és az ebből fakadó indulatokat feloldja. Állandóan készen áll a segítségre, hogy oldja, megoldja a feszültségeket, de önmagában nem alkalmazza ezt az istenadta képességet. Úgy érzi, bármennyit segít, bármennyi konfliktust, összetűzést el is egyenget, az mindig kevés… nem lehet elégedett…
A betegben harag, meg nem bocsátás lakozik, de ahelyett, hogy ezeket feldolgozná, inkább mások felé fordul és nekik igyekszik segíteni… hogy ha már ő nem tudta feldolgozni… nekik sikerüljön…
A pótcselekvése: minden igyekezetét az köti le, hogy embert, gerinces embert faragjon a környezetében lévőkből, hogy ők jól/megfelelően tudjanak reagálni a környezet ingereire, és kiválóan tudják értelmezni azokat.
Mindig mások megoldatlan, feldolgozatlan dolgaiban segít, hogy azok könnyebben megemészthessék az elfogyasztott testi-szellemi táplálékot.
Örömét, boldogságát abban reméli meglelni, hogy mások majd segítenek az ő problémájában. Ez nem fog bekövetkezni, pontosabban nem fogja tapasztalni és értékelni.
Amit egész életében nem hasznosított, csupán szeretteinek juttatja a nélkülözhetetlen „táplálékot”. Ez nagyon hasonlít ahhoz a gyűjtögető, kórosan felhalmozó emberre, aki csak halmozza az „értékeket”, de azokat saját javára soha fel nem használja. Az egész élettere tele lesz a felhasználatlan, és lassan értéktelenné váló limlomokkal. Ebből csak mások húznak hasznot.
Folyamatosan és túlzott mértékben segített szeretteinek abban, hogy meg tudják emészteni életük dolgait, hogy tanulni tudjanak belőle, hogy megtalálják benne az örömüket. Ez jó, és biztos, hogy örömmel tölti el. A probléma az, hogy soha nem élt meg annyi és akkora sikerélményt, ami a teljesség és a maradéktalanság érzését adta volna.
A beteg abban segít – folyamatosan –, hogy barátai, szerettei megtalálják azt az erőt, ami által képesek tartani magukat, hogy ne azonnal, meggondolatlanul vagy figyelmetlenül szabaduljanak meg mérgüktől, hanem megfontoltan, de mégis időben. Úgy, hogy meg is könnyebbüljenek. Viszont ezt már önmagának nem adja meg és nem is fogadja el a felé nyújtott kezet… miközben semmire sem vágyik jobban…
Amitől illene megszabadulni, de e helyett mindig másokat igyekszik megszabadítani a feleslegessé, haszontalanná vált – most már – káros dolgaiktól!
A betegben rengeteg erő, lelki erő van, és ezt igyekszik mások – csak mások – javára fordítani. A folyamatos megfelelési „kényszer” következtében figyelme elterelődik önmagáról, értékrendje lassan eltolódik a külvilág felé.
Mindent és mindenkit meg akar óvni a külvilág viszontagságaival szemben, de saját magát már nem tartja annyira fontosnak, értékesnek, hogy önmagával is ugyan úgy foglalkozzon, ugyan olyan figyelemmel, mint mindenki mással.
Úgy érzi, teljesen mindegy mennyit tesz gyermekeiért, szeretteiért – még ha megszakad is – bizony kevés.
Gyakran megfigyelhető a lelkiismeret-furdalás, minek egyenes következménye, hogy mindennek és mindenkinek meg akar felelni. Mindenkit igyekszik boldoggá tenni gondoskodásával, úgyis mondhatnám táplálásával. Mindenki bajával törődik, mindenkit táplál, kivéve saját magát.
Bal mellben jelentkezik (először) a daganat, ha az imént vázolt meg nem felelés érzése az érzelmekkel kapcsolatos.
Jobb mell daganata: anyagi javakkal való gondoskodás hiábavalósága… ad, ad, ad, de nem érzi, hogy bármikor is leget tudnak adni…
Az évek hosszú során a betegben kialakul egy elképzelés: keveset ad… gyermekének!
Úgy éli meg, hogy gyermeke nem fogadja el segítségét.
Hiába akarja megoldani gyermeke gondjait, ő mindig vissza utasítja azt. helyette akar megoldani az Ő dolgait… gyermeke úgy élte meg, hogy el akarja venni a szabadságát, ezért folyamatosan ellen állt és nem fogadott el (lényegében) semmit.
Ugyan ennek az éremnek a másik oldala:
A beteg elveszített egy vagy több gyermeket – haláleset, abortusz vagy szélsőséges esetben a gyermek születésének reményét – és ez táplálja azt az érzést, hogy nem tud eleget adni…
Arra törekszik, hogy mások… hogy mindenki más megtalálja igazságait, hogy minden és mindenki más meg tudja különböztetni és külön tudja választani a hasznosat a haszontalantól, az igazat a hazugtól… Miközben nem marad meg annak öröme, hogy ő maga is képes rá.
Nem valami, hanem valaminek a hiánya váltja ki a lehangolt állapotot.
Megoldások helyett bűnbakot keres – rendszerint talál is – és arra fogja szenvedésének forrását. Másban keresi – találja – a hibát, mert azt hiszi: neki nem szabad tévednie; a tévedés olyan luxus, amit nem engedhet meg magának és minden lehetséges eszközzel el kell kerülnie!
Röviden vizsgáljuk meg azt az utat, ami a depresszióig vezetett:
Miért van szomorú hangulata?
Mert nem teremti meg a jó hangulatot!
Miért nem teremt jó hangulatot?
Mert érdemtelennek érzi magát!
Miért tartja magát érdemtelennek?
Mert nem kereste és találta meg saját értékeit!
Miért nem találta meg értékeit?
Mert a mások szerinti értékeket kereste eddig!
Érzései, érzelmei erősen befolyásoltak, elveszítette rugalmasságát. Feszültség maradt benne, nem tudja összeegyeztetni érzéseit a tapasztalataival, ami tovább fokozza a már eddig is jelentős érzelmi válságot.
A betegség lényege, hogy a körülötte és benne lévő világból nem képes önállóan tapasztalatot meríteni, melyekkel felszabadulttá tehetné magát. A koncentráló képessége meggyengül, ami éppen az írás-olvasás területén csúcsosodik ki, de amit itt elveszít, azt más területen bepótolja!
Ebben az eseményben is a figyelmetlenség váltja a balesetet, de a lelki okok azt mutatják: megégette magát valamivel/valakivel, vagy meg fogja, ha így folytatja.
Lelkünk sokféleképpen próbál kommunikálni, folyamatosan próbálkozik a különböző közlési formákkal… és ha nem marad más… akkor olyan nyelvet választ, amire már figyelünk, amit megértünk és alkalmazni tudunk… és egy ilyen esemény elég hatékonyan tudatosítja: más úton, másként kell járni.
A szédülés abban az esetben alakulhat ki, amikor az érzékszerveken keresztül érkezett ingerek nincsenek összhangban, az emberben kialakult tudással, tapasztalattal és elvárással.
Amikor másra kellene – megfelelő formában – hallgatnia, saját magára hallgat. Ezzel az a probléma, hogy érzi (valahol mélyen), tudja, most másokra kellene figyelni, de e helyett magára összpontosít!
Amikor magára, saját tudására kellene hallgatni, akkor másoktól várja a válaszokat.
A túlsúlyos emberek gyűjtögető életmódot folytatnak, már ami a szeretetet és a gondoskodást, szellemi táplálékot illeti.
Miért?
Belül az a lelkület vagy beidegződés hatja át őket, hogy holnap nem lesz… mindent el kell spájzolni, mert holnap nem biztos, hogy megkapja… Nem biztos, hogy kap figyelmet, szeretetet, megértést, törődést… egy sor olyan dolgot, ami őt táplálja, élteti… ezért a sejtjei is úgy érzik, nekik raktározniuk kell…
A víz vagy a tenger elsavasodását a felhalmozódó, pangó, nem megfelelő áramlással cserélődő széndioxid okozza. S, pontosan ez okozza az emberben is.
A probléma alapja az, hogy ez a természetes módon keletkező széndioxid képtelen kiürülni a szervezetből, bent marad, és reakcióba lép a legkézenfekvőbb elemekkel.
Miért savanyodik/savasodik be az ember?
Mert semmi olyat nem tesz, ami felpezsdíthetné, megédesíthetné az életét.
Semmi olyat nem tesz, ami felszabadítja, könnyű légzést és felszabadult (gáz) anyagcserét biztosít.
Mit és miért nem tud megemészteni?
Azért, mert valami egészen mással van elfoglalva. Vagy, mert nem tanulta meg a feldolgozást. Vagy, mert olyan élelmiszereket visz be szervezetébe, amit az nem tud vagy nem képes tápanyagként értelmezni.
Ennél részletesebben az adott – konkrét – betegség leírásánál…
Egy mély, a nőiességgel, anyasággal kapcsolatos „seb” vagy sérülés, ami kezelhetetlen mélységbe temetődött, ami aztán meddőség kialakulásában játszik jelentős szerepet, hiszen már van ott „valami”, ami elfoglalja a helyet…
Nem érzi magát nőnek.
Addig keresi a „jeleket”, míg „be nem sikerül bizonyítania”, hogy mégsem az… ami meg nem igaz, tehát azzal, hogy bebizonyítja, hogy nem tekinthet nőként önmagára, gyakorlatilag szenvedést generál… és ez már lehetetlenné teszi a befogadást és a fogantatást.
Lásd még:
Szellemi dolgaink megemésztéséhez szükségünk van egy egészséges indulatra, elszántságra, ami erőt ad, hogy megemésszük azokat az ingereket, melyeket nap, mint nap megélünk. Az indulatok pedig a keserűségekből táplálkoznak.
Az epebántalmakkal küszködő ember dühösködik, de elfojtja (elraktározza) epés megjegyzéseit, ennek következménye az epekő.
Ha epés megjegyzései vannak, epetúltengése van, ugyanígy, amikor mindenben a keserűséget fedezi fel.
Valakire vagy valamire megharagudott, pontosabban egy lelki falat húzott fel ellene és ezt nem hajlandó semmilyen körülmények között sem lebontani vagy átlépni. Abba a hitbe ringatja magát, hogy ez az elképzelés jó és tökéletes, de mint a példa – betegség – mutatja, a dolgok másként vannak.
- Akadályokba ütközik az epeváladék lefolyása, mert beszűkült az epevezeték. Mindenképpen egy szorongó, görcsös és befelé forduló lelki állapotról beszélünk, melyben annyira emészti önmagát valamilyen megalapozatlan önvád következtében, hogy képtelen megszabadulni a felhalmozódott keserűségétől, emésztő nedveitől.
- Amikor a vékonybél nem képes mit kezdeni a plusz váladékkal, igyekszik megszabadulni tőle. – valamilyen irányba… vagy lefelé… a vastagbél felé, ami nyákos hasmenést okoz, vagy felfelé, amitől a beteg hányni fog. Ennek alapvetően az a kiváltó tényezője, hogy egy folyamatos – megszokott, állandósult – feszültség hirtelen megugrik és cunami szerűen mindent magával ragad.
A betegség gyökere egy régi rossz élmény hatására kialakult, de még most is eleven lelki törés okozza.
A roham akkor alakul ki, amikor az az eltemetett esemény, vagy csak a törés kiváltotta érzés, vagy az attól való félelem újra és újra kiváltja ez az önmagába menekülési reakciót, valamint az életének átmeneti befolyásolásáról is lemond.
Túlzott megértési vágyat érez az egész világgal szemben. Mindent és mindenkit meg kíván érteni… kivéve a saját érzéseit, és ez fokozott feszültséget generál benne… ami nem hagyja nyugodni, nem hagyja csendben, megelégedve töltekezni… S éppen ezért elmulasztja felfedezni, megtapasztalni jó, emberi tulajdonságait, melyben rengeteg megértés és együttérzés van.
Az érszűkületek
Pl.: a lábban akkor a alakul ki, amikor aggódás, félelem tölti el, vajon helyes lépéseket tesz-e meg. Szívben keletkezik, amikor megtagadja másoktól és önmagától a szeretetet.
Értágulat: az adott területen túlzásba vitte az elengedést, nagyon lazává vált, de ehhez szorosan hozzátartozik az érme másik oldala is: belefáradt a görcsösségbe!
Elzáródás alakul ki, amikor huzamosabb ideig elzárkózik az életét segítő emberek, vagy elvek elől.
Egy jól behatárolható rugalmasság elvesztése, a vele együtt jelentkező lelki keménység következtében az érfalak is megkeményednek…
Az érelmeszesedés lelki háttere az, hogy a beteg arra fordítja megszerzett tartalékait, hogy védekezésképpen falakat építsen, így óvva életterét.
A fájdalom tünet… egy jól behatárolható lelki állapot következménye!
Pl.: Fejfájás:
A fájdalom az egyszerre jelenlévő, de ellentétes gondolat/érzés összeütközéséből és egymásnak feszüléséből meríti erejét.
Emlékez!
Akkor szokott leginkább fájni a fejed, amikor nagyon is tisztában vagy a helyes úttal, és mégis egészen mást cselekszel. Tudod, hogy mi a probléma, mi a rossz, de mégsem választod a jót, hanem harcolsz a rossz ellen…
https://posa.hu/hogyan-szabaduljunk-az-ismeretlen-eredetu-fajdalomtol/
Nem csak fizikai testünk van… számtalan jel van arra, hogy a testi érzékszerveinken kívül van valami más is, amivel azokat a dolgainkat érzékeljük, melyekre nincs ésszerű magyarázat.
A fizikai test részleges elvesztésével a szellemi még megmarad, ami érzékeli, tudatosítja a múlt fájdalmas emlékeit is.
A hiányosság oka nem feltétlenül abban van, hogy nem visz be elegendő vitamint, hiszen, ha csak ennyi a gond, azon könnyen lehet segíteni. Az esetek jelentős részében azonban ennél összetettebb a probléma: a szervezet nem dolgozza fel a bevitt vitaminokat, vagy éppen kiüríti, mielőtt azok felszívódhatnának
Másrészről a beteg képtelen megérteni azokat a körülményeket, eseményeket, melyek megadják életének savát-borsát. Jelenlegi életében nem fedezi fel a színeket, színtelennek, szürkének tapasztalja mindennapjait. Szürkének éli meg az eseményeket, ezért lassan a tudat ugyanilyenné teszi a szemet.
Az élet, Isten vagy az evolúció – válaszd ki a kedvedre valót! – megoldotta a lehetetlent: képes megvédeni elménket a pusztítóan rossz emlékektől, hogy aztán cseppenként adagolva tudjuk feldolgozni. – már ha akarjuk
Bontsuk két részre.
- Tudatos feledékenység, amikor valami egészen másra akar emlékezni vagy egészen másként mint, ahogyan megtörtént. Ezt felfoghatjuk egy tudatos én védő mechanizmusnak.
- Tudattalan feledékenység. Amikor annyi minden – fontosnak vélt – gondolat lebeg a szeme előtt, hogy egész egyszerűen más dolgok a feledés homályába merülnek. Itt viszont mindenképpen meg kell említeni, ez azért következhet be, mert a beteg nem határozza meg a számára fontos, prioritást élvező szempontokat és ennek következtében az elme azt tartja meg, amit fontosnak vél, és azt süllyeszti, amit lényegtelennek tapasztal.
A nyak és váll környékén megjelenő feszültség abból a mások által átvett és le nem tett lelki teherből keletkezik, amibe annyira belefeledkezik a beteg, hogy úgy érzi, elveszti egyensúlyát. Nem találja önmagát, meg-meginog alatta a talaj, nem érzi, hogy megállná a helyét életében. Dekoncentrált, mert minden más annyira leköti figyelmét, hogy még arra sem ideje, hogy felszívja magát és használja a már meglévő lehetőségeit.
A felszívódási zavarok lelki háttere nagyon hasonlatos az allergiás tünetekhez. Azzal a kitétellel, hogy az allergiánál a szervezet egy túlzott reakcióval, míg a felszívódási zavarnál bezárkózással reagál az ingerre.
Lisztérzékenység
Az apa intelmei, tanácsai vagy ötletei váltanak ki benne óhatatlanul ellenállást. Az már egy másik kérdés lesz, hogy figyelmetlenül kívánja-e az apa átadni mindezt, vagy alapból egy zsigeri ellenállás van az apa iránt.
Laktóz
Lényegét tekintve ugyan az vonatkozik rá, mint a lisztérzékenységnél, azzal a kitétellel, hogy itt az anya áll a probléma hátterében. – a beteg szempontjából. És könnyen lehet, hogy ebből az anya (amennyiben még a beteggel él) mit sem érez, hiszen nem kerül kimondásra.
A szénhidrát
A szénhidrát az, ami a szervezet számára az azonnali energiát adja. Tehát, amikor ennek a felszívódási zavaráról beszélünk, akkor az azt jelenti, hogy nem tud, vagy nem akar feltöltődni.
Fehérje
Ahhoz, hogy testünket (lelkünket) fel tudjuk építeni, építőkövekre van szükségünk. Az ezzel kapcsolatos problémára hívja fel a figyelmet a fehérje felszívódási zavar. A beteg nem tudja, vagy nem akarja életébe bevinni azokat az ismereteket és ennek következtében azokat a fehérjéket, amelyekből építkezhet/ne.
Zsír
Zsír felszívódási zavarhoz vezet, amennyiben nem tud, vagy nem akar tartalékot képezni. Amikor azt hiszi, vagy azt akarja magával elhitetni, hogy képes egyik pillanatról a másikra élni és senkire és semmire sincs szüksége.
Kombinált felszívódási zavar
A problémák vagy gondok nagyon ritkán jelentkeznek önmagukban. Pontosabban megjelenhetnek önmagukban, de aztán elég hamar kombinálódnak.
Érzelmi konfliktus, ami egy erős és intenzív szexuális megrázkódtatásból ered. A csalódás következtében elment a kedve az intim együtt létektől (nem feltétlen a szeretkezéstől) és ezzel a tünettel igyekszik megkímélni magát a további ilyen jellegű behatásoktól (védelmi falat épít), ezáltal „lefojtja” a terület tüzét.
Felbomlik a felszabadult és a védekezés kényes egyensúlya. A mérleg nyelve jelen esetben a védekezésre koncentrálódik. A saját boldogítását, jókedvét háttérbe szorítja, mert lényegesen fontosabb feladatnak tűnik számára a védekezés, a „hátra arc”, mint az előrefutás!
A szervezet másolja a tudatot. Mivel a tudat önmaga ellen fordul, „agresszívvé” válik, a fehérvérsejtek sem tehetnek mást, követik gazdájukat. Háttérbe szorul a valódi öröm, csupán a harci dicsőség kétes öröme marad.
A belső elbizonytalanodások következtében a külvilágot is e tapasztalatok alapján ítéli meg. Ezek a besorolások helytelen, rossz színben tüntetik fel az ingereket és a beteg fokozott reakcióval, fokozott elkeseredéssel fordul ellenük. Így, ebben az eszeveszett harcban azok a területek, ahol a csaták folynak, meggyengülnek, és teljesen elveszítik ellenálló, regenerálódó képességüket.
A pótcselekvés ebben rejlik a saját elvei, érzései, látásmódjai helyett valaki, valami másét próbálja magáévá tenni!
Feladja önmagát és egy külső forrással igyekszik helyettesíteni. – legalábbis ez a lelki beállítottsága
Ezt a külső forrást persze képtelen teljes mértékben magáévá tenni, következésképpen, nem tud belőle életerőt meríteni. Hiányzik belőlünk a jó elv, de elvnek, véleménynek lenni kell. Tehát nem marad más, mint a rossz, fertőző, uralkodó gondolat, elmélet.
Az ember saját hite eltűnt (ebből táplálkozhatna az immunrendszere), megszűnik az a táplálék, melyik az élet tüzét élteti. Az megcsappan, csökken a védekezésre használható erő, energia mennyisége és természetesen a test védekező képessége is.
Baktérium
Elsősorban abban különbözik a vírusos megbetegedést kiváltó lelki állapottól, hogy itt nem egy konkrét esemény vagy konkrét (köz)hangulat nyomja rá bélyegét, hanem egy „általános hangulat”…
Parazita
Azt érzi, hogy egy hozzá (testileg-lelkileg) közel álló élősködik rajta és kihasználja. – és vele szemben nem képes kiállni az érdekeiért.
Gomba
(Lásd még: gombásodás)
Amikor kialszik a tűz, a kedv, és előtérbe kerül az önvád… Nem szívesen, nem beteges örömmel, hanem háborgó szívvel szapulja/vádolja önmagát.
Vírus
Egy a szűk környezetére komoly hatással lévő és azt teljes mértékben átható (nagyon is konkrét) hangulat ragad át rá. Küzd ellene, de addig nem jut el, hogy saját magába vetett hitét megerősítse és érezze: képes talpra állni és képes megállni a helyét.
A félelmek tekintetében teljesen mindegy, van-e kézzelfogható alapja vagy nincs, úgyis csak a tudat megtapasztalása, levont következtetése számít, hiszen ez alapján reagál.
Azzal kapcsolatban viszont nagyon is van jelentősége, hogy ha nincs kézzel fogható, tényszerű alapja a félelemnek, akkor megnyugtató választ sem tud adni rá… így egy soha véget nem érő félem spirálba tud kerülni… veszélynek él meg valamit, de nem tud rá megnyugtató reakciót adni…
Amikor van alapja a félelemnek, két dolgot tehet:
- Elmenekülni… elkerüli a félelmetes helyzetet… de ez csak akkor eredményes, amikor talál egy megnyugtató „helyet”.
- Azonnal szembenézni a helyzettel és megoldja azt.
A félelemmel sok mindent lehet csinálni – bár ez a két alapvető vezet eredményre –, de egy dolgot semmiképp: figyelmen kívül hagyni.
Egy erős – védelmi – burokkal vette magát körül és beleragadt ebbe a börtönbe… miközben kintről folyamatosan ingerek érik, aminek igyekszik ellenállni… de csak eddig jut el a tevékenységében… védi magát, miközben kívánja is, hogy a külvilágból kapjon… de amikor kap/na a védekező mechanizmusai bekapcsolnak és ellenáll… így viszont nyomás alakul ki az általa burkon, ami egyre inkább beszorítja és növeli a rajta lévő nyomást.
Fogaink állapota pontosan megmutatja, hogyan állunk a rágódással, mennyire akadunk fenn egy problémán, vagy mennyire vásik bele a fogunk egy megoldhatatlan feladatban, amit se lenyelni, se kiköpni nem tudunk.
A fogak elváltozásai
Az „értelmetlen” használat következtében sokkal hamarabb használódnak el, s lyukadnak ki fogaink. Ahogyan mi emberek képesek vagyunk belefáradni a felesleges, esetenként értelmetlen munkába, úgy fogaink is azonos módon fognak reagálni.
Fogszuvasodása
Minél többet „rágódunk” valamin, annál fokozottabb lesz a vér keringése. Ez így a gyógyulást is előidézhetné, csakhogy a rengeteg kudarcélmény következtében több sav képződik a száj üregében. A savasodás, a „belesavanyodás” eredményeként jobban terhelődik a fogzománc és kilyukad…
Baloldal
- Érzelmi jellegű gondolatokon gyötrődik, rágódik… teljesen feleslegesen izgul a megoldás keresése helyett! Figyelmét és összes energiáját leköti, hogy értelmezze, összerágja, aprítsa azokat a nyomasztó tapasztalatokat, melyeket felfedezni vél.
Jobboldal
- A konkrét fizikai, földi élettel kapcsolatos dolgok, kritikák. Az anyagi lét bizonytalanságai.
Elöl (metszőfogak)
- Azokon a feladatokon őrlődik, melyeket el kellene végeznie, meg kéne tennie, ill. bele kéne kezdeni. Azért írtam ennyi feltételes módot, mert sohasem kezd/harap bele! Ha valamilyen véletlen folytán mégis elszánja magát és „beleharap”, akkor is megtalálja módját annak, hogy „beleverje a csúfot”, hogy belekössön saját döntésébe.
Alsófogak
- A múlton rágódik, az előzményeken, melyen már nem lehet és nem is kell változtatni. A megoldások helyett egyfajta önvád állandósul. Ez természetesen igaz mindkét (érzelmi- értelmi) oldalra.
Felsők
- A jövővel kapcsolatos nehéz, gyakran megoldhatatlannak tűnő problémák. Jelen hozzáállásában, megközelítési módjában valóban megoldhatatlanok ezek a célkitűzések.
Ínyünk akkor gyullad be, amikor elegünk van abból, ami rágódnunk kell… lázadunk ellene… az alapokat veszélyezteti az, ami ilyen sokat kell rágódni.
A foggyökerek azokat az alapokat jelképezik, melyekre a bátorságunkat, önbizalmunkat építjük, amivel nekikezdünk a feladatink feldolgozásának.
Így, amikor itt jelenik meg betegség, akkor ezzel a fajta önbizalomban keresendő a kiváltó ok.
A fül megbetegedésének elsődleges okai azok az ingerek melyeket akarva, vagy akaratlanul meghallott… illetve: hallani akart, de nem hangzott el… bármennyire is vágyott rá.
Nem hallja meg a segítő információkat. Pedig ezek elhangzanak, de valamiért nem tudatosodik a betegben… mert mondjuk, egészen mást szeretne hallani…
Halláscsökkenés = tartósan nem akarja meghallani azt, amire egyébként szüksége van… és teljesen mindegy, hogy kritikáról vagy éppen dicséretről van-e szó!
Fülzúgás
A zúgás oka a külső, belső hallottakon való felzúdulás, felháborodás és az ezekből következő háborúság!
Fülcsengés
Valahol lelke mélyén keresi a tisztázatlan helyzetei megoldását és várja, de nem önmagának akar válaszolni, hanem azt várja, hogy valaki mondja meg mi a feladata, mi az igazság!
Fülzsír
A hallott információkat nem akarja tovább engedni. Nem szeretné azokat tudatosítani… legszívesebben elengedné a füle mellett…
Dugulás
Védekező reakció, befejezett, „sikeres” elzárkózás a világ kritikái elől, hogy csak a sajátja maradjon… az is éppen elég…
Halláscsökkenés, nagyothallás
A folyamatos, hosszú ideig tartó külvilágtól való elzárkózási szándék eredménye.
A betegség „jó lehetőséget” ad arra, hogy csak azokról a dolgokról szerezzen tudomást, amelyekről akar.
Amikor ez a mirigy begyullad, tudhatjuk, hogy nem akarja életébe engedni a segítő szavakat sem – még azok ellen is hőbörög.
Ez a pótcselekvés, akkor tud létrejönni, amikor komoly belső feszültsége nem engedi, hogy beengedjen valami újat.
Jellegzetessége részben vagy egészben megegyezik a bőr különböző elváltozásaival. Itt is egy túlzásba vitt válaszreakcióról van szó, melynek kontrolja kicsúszott irányítása alól.
Huzamosabb ideig, túlzottan védekezik valamilyen külső hatás ellen ahelyett, hogy másként tekintene rá és igyekezne megérteni az őt körülvevő világot.
Csak akkor ébredhet vágy ennek visszaszerzésére, ha már van valamilyen fogalma róla, hogy a szexualitás jó, ha még ezt nem tapasztalta meg (semmilyen szinten), akkor az egy komoly ajándék lehet, hogy nem ébred vágy, hisz akkor hiányérzet sem…
Ez az állapot a lehető legritkább esetben alakul ki csak úgy… magától… komolyan és hosszan kell bizonygatnia önmagának, hogy szexuális vágyával valami gond van… vagy… nagyon sokat kell vívnia az érzéseivel, hogy végre „elfogadja” azt, hogy gond van vele… mások szerint.
A tünetek, betegségek az elfogadással, a „lenyeléssel” kapcsolatosak.
Azok fognak itt betegséget kiváltani, amiket életében le kell, vagy le kellene nyelnie, de nem tud. Az egyszerre jelentkező, ellentétes érzésekből jönnek létre az elváltozások.
Lásd még a kapcsolódó részeknél. (pajzsmirigy, daganatok, hurut, és Basedow-kór stb.)
Figyelem! A genetikai jellegzetességek még nem feltétlenül jelentenek 100%-os bizonyosságot (semmilyen betegség kialakulására sem). De… hajlamosítanak vagy hajlamosíthatnak. Amikor tehát genetikai betegségről van szó, akkor arról csak úgy van értelme beszélni, hogy a környezeti hatásokat is elemezzük – elsősorban a szülők szerepét.
S, ami még ennél is fontosabb: egy sérült embernek is mindennél fontosabb a boldogságra való törekvés… a tünetei pedig az értelmezik, hogy miben kell leginkább figyelnie.
A testet, a sérült részt, felfoghatjuk egy csatatérnek, amelyet már csak a hátramaradott „halottak” borítanak (genny).
Jelentése röviden: Állóháborúba bocsátkozott egy olyan dolog ellen, ami már tulajdonképpen nem is létezik az életében.
Terhek cipelése, emberi tartás, bajok hordozása a fő jelentése így, amikor itt jelenik meg valamilyen elváltozás, akkor ezekkel kapcsolatban kell keresni a kiváltó okot.
Tipikus viszonyulás: majd örülök, majd lazítok ha…, vagy… ha elértem ezt a… akkor elengedem magam… de ez soha nem következik be… így lazítani, lelazítani sem tud… a feszültség pedig megteremti az elváltozást vagy a hirtelen kialakuló fájdalmat.
Gerincferdülés:
A gerincferdülés engem nagyon emlékeztet az írásra, az írásképre. A betűinket is arra döntjük, amelyik oldal leginkább hatással van életünkre. Ha balra dől, akkor érzelmi, ha jobbra, akkor anyagi szemlélettel lettünk „megáldva”.
A gerinc arra fog lehajlani, ami fontosabb neki az életben… amilyen terheket cipel az életében…
A balra görbülő jelzi az érzelmek, az érzések terén viselt felesleges – megoldatlan – súlyokat.
A jobbra elhajló pedig a fizikai világgal kapcsolatos terheket jelenti.
Összetett torzuláskor számtalan probléma nyomja. Saját és magára vett egyaránt.
Púp:
A görcsösséget, beletörődést választja, olyan problémát vesz magára, ami nem az övé. Állandósult teherviselés, melyet valahol lelke mélyén elfogadott és egyetért vele. Úgy tűnik, már nem is akar szabadulni tőle.
Görnyedt:
Úgy érzi, belekényszerítik, belekényszerült egy alázatos viselkedésbe.
Gerincmeszesedés:
Mereven ragaszkodik az elképzeléseihez (lásd még izület).
A gomba egy olyan élő organizmus, ami a vizes, párás, sötét, napfénytől védett helyeket kedveli, csak ilyen területeken képes megtapadni és szaporodni.
Amikor a beteg nem leli örömét vagy akár akaratlanul is elkedvetleníti önmagát, kialszik a tüze, „vérszegénnyé”, „elhanyagolttá” válik az adott terület, akkor remek táptalajt biztosít a gombák számára.
Röviden: a beteg a pótcselekvései következményeként hasonlatossá vált egy párás, sötét helyhez… Természetesen önmagához, a vágyaihoz és lehetőségeihez mérten értendő ez a jellemzés.
Hátterében felfedezhető a lelki merevség, görcsös akarás, ami megjelenik a fizikai testben is. (Vesd össze a többi szerv és testrész jelentéstartalmával).
A görcs lelki sajátossága közé tartozik a helyes cselekvés, gondolkodás ismerete. Ezt a megnyugtató utat azonban egy belső gátlás eredményeként nem képes felvállalni és helyette kétségbeesetten ragaszkodik eddigi viselkedési szisztémájához.
Láb görcsös tüneteit okozza, hogy azt érzi, azt képzeli a beteg, neki nagyon fontos, életbevágó meglépni valamit, alóla nincs kibúvó, menekvés. Nincs más lehetősége, csak a folytonos cselekvés.
Fontos: a két ellentétes érzés, késztetés közül nem tud választani, de akar!
Menstruációs görcsökre is igaz, amikor „megrémül”, valami olyan dologra kényszeríti a természet, amit ő nagyon nem akar! Nem kívánja a tisztulás, a megújulás e formáját, hiszen rengeteg mindentől elesik, és egy sor kellemetlen cselekvésre kényszerül!
Amennyiben házasságban vagy párkapcsolatban él, a görcs eredete a túlzott megfelelési vágyban gyökerezik. Abban a megfelelési vágyban, melyben úgy érzi, nem képes maradéktalanul megfelelni, amikor pedig menstruál, akkor végképp nem!
A gyermeknek hihetetlenül fejlett képességük van arra, hogy az emberi érzéseket megérezzék.
Nem tudják még hova tenni azokat, nem tudják még helyesen értelmezni őket, de képesek érzékelni… Ezeket hangulatuk függvényében könnyen félre értik… és könnyen rossz vagy téves reakciót adnak, aminek könnyen betegség a vége.
Rossz elemző képességének köszönhetően idő előtt, elhamarkodottan von le végső következtetéseket, és ezek minden esetben felborítják egyébként is labilis nyugalmát!
Nem jellemzi a nyugalom. Bár nagyon törekszik rá, de általában rossz eszközöket vet be a cél érdekében. … Tisztában van bosszantó körülményeivel, és mégis ragaszkodik hozzájuk, mivel rögeszméje: nem képes a váltásra, új, jobb élet teremtésére.
Nem tapasztalja az örömöt, efölötti bánatában folyamatosan emészti magát.
A gyomor nyálkahártya gyulladás másik elnevezése, amikor a szervezet védekező-mechanizmusa azzal igyekszik egyensúlyt tartani, hogy a feléledt tüzet (gyulladást) vízzel (nyák) igyekszik oltani illetve védeni.
Általánosságban a lázadások, lelki forrongások következménye a testi tünetként jelentkező különböző megnyilvánulási formájú gyulladásos folyamat. Lényegüket tekintve azonban megegyeznek.
Gyulladásos tüneteket akkor fog produkálni a szervezet, ha a tudatban, illetve a testben ez nem fejeződik ki, vagyis titokban tartja, nem meri felvállalni lázadásait, elégedetlenségeit, nem néz velük szembe, következésképpen tudatosan nem is fejezi ki azokat.
Gyakran mondják az ideges, hirtelen haragú emberre: tépi a haját!
Nos, ez a folyamat zajlik le a hajhullás esetében, habár nem ilyen látványosan. …
Nem képes nyugodtan dönteni… igaz dönteni nyugodtan nem is lehet… csak feszülten, nyomás alatt…
Választani kellene… mérlegelés után, de ezt meg nem teszi meg, ezért folyamatos feszültéség az élete.
Az elme folyamatosan gyárt vagy érzékel ilyen képeket, de zavart állapotban lévőben ezek az ingerek összekeverednek. A beteg nem képes többé eldönteni, melyik észlelés igaz és melyik nem.
Erős és jelentős befelé fordulás jellemzi, ami valamilyen lelki megrázkódtatás, és ennek a hatásnak a folyamatosan jelenlévő sikertelenség következménye ez a tünet.
A megértés és feldolgozás, vagyis a tanulság helyett más, talán könnyebbnek tűnő utat választ.
Gyorsan meg akar szabadulni ettől a tapasztalástól, tápláléktól. Meg akar tőle szabadulni, hiszen rossz érzéseket ébresztett benne, megbotránkoztatta, felidegesítette, hogy ilyen helytelen döntést hozott. Feszültsége, felháborodást és görcsöt ébreszt benne, hogy minél hamarabb megszabaduljon feszültséget kiváltó anyagától.
A szeretet azon megjelenési formájával mutat összefüggést, mely az emésztéshez, feldolgozáshoz, hasznosításhoz szükséges rugalmas biztonságot szolgáltatja.
Az optimális emésztéshez, anyagcseréhez – könnyen belátható – csendesség és nyugalom feltétlenül szükségeltetik. Ezt segíti elő a hashártya, a burok, védelmező teret alkot a „dolgozó” részben.
Betegsége kialakulásához egy belső dac, elégedetlenség vezet.
Itt, most elsősorban az átmeneti jellegű hasmenésről beszélünk, de természetesen vonatkozik az állandósultra is.
…
A SZORONGÁSTÓL VALÓ SZABADULÁS elsődleges szempont, és ezt leggyorsabban a hasmenéssel „érheti el”.
Az embernek alapvetően kétfajta „ételt” kell megemésztenie: úgymint a jókat – édességeket, szeretetet, valamint a rosszakat – keserűeket. Kedv kell ahhoz, hogy értelme legyen ezeknek a tevékenységeknek: emésztés, feldolgozás, megértés és tanulság!
Vannak élethelyzeteink melyeket csak a megfelelő indulattal, határozottsággal lehet megemészteni, vagy megtalálni hozzá a helyes viszonyt. E dolgaink megemésztését, kiválasztását a máj végzi. S, vannak olyanok is, melyekhez rengeteg szeretet, megértés, együttérzés szükséges. Ezt a részt, ezt a tulajdonságot tükrözi a hasnyálmirigy.
E szervünk a szeretethez, az örömhöz való viszonyunkat alakítja ki… tehát amikor itt jelenik meg egy betegség, akkor tudható, hogy mivel kapcsolatban alakult ki a pótcselekvés.
Azok a problémák, terhek mutatkoznak itt és okoznak különféle betegségeket és fájdalmat, melyekkel a beteg nem nézett szembe, nem vett tudomást róluk. Illetve: mások gondjait, terheit hordozza és erején felül is meg akarja oldani… és eszébe sem jut lerakni azokat… megpihenni… a saját dolgaival is foglalkozni és – esetleg – újra felvállalni mások segítését…
A kiváltó oka között szerepel, hogy (például) nincs tisztában saját szexuális szokásaival, a meglévők mellett nem áll ki. Ezeknek egyenes következménye lesz a feldolgozás-, a megértés hiánya, melynek következtében csökken a belső tűz, a belső öröm. Ezekből pedig erőtlenség, gyengeség jön létre. Az adott terület meggyengülése pedig oda vezet, hogy fokozottan alkalmassá válik a fertőző betegségek befogadására és táplálására.
A férfi egyik ős-szerepe a megtermékenyítés, az öröm és a gondolatok átadása, a „magok” elvetése! Ez természetesen az élet minden területére értendő! Ahogyan a világhoz viszonyul, úgy fog viszonyulni szűk környezetéhez, és önmagához. Igaz ez fordítva is! Úgy fog viselkedni környezetével, ahogyan önmagával.
Tehát beszélhetünk erről: nem adja át „magjait”, de akkor beszélnünk kell az érme másik oldaláról is. Önmagának sem juttat örömteli gondolataiból! Ha önmagának nem ad, akkor, hogyan adna belőle másnak?
Fő dilemmája: mondjam, vagy ne mondjam, illetve, tegyem, ne tegyem!?
Száj: a kimondott vagy épp ellenkezőleg a ki nem mondott szavak mögött rejlő érzések legyengítik a terület immunrendszerét. A tünetek között szerepel az égető érzés, s ez könnyen érthetővé válik, amikor elgondolkodunk, ráébredünk, mennyire érezzük égető szükségét a harmónia visszanyerésének.
- A száj bal oldalán: olyan érzelmekkel, érzésekkel kapcsolatos dolgot mondott el, amit nem, vagy éppen ellenkezőleg, igenis kellene!
- A száj jobb oldalán: munkahelyi, az anyagi dolgokra vonatkozó szavak jelenléte fedezhető fel. pl.: fizetésemelés fölösleges kérése.
- Alsó ajak: a múlttal kapcsolatos kinyilvánítások.
- Felső ajak: a jövőt érintő kérdések következtében lesz érintett.
A nemi szerveken kialakuló herpesz jelentését tekintve megegyezik az imént elmondottakkal. Azzal a jelentős kitétellel, hogy a szexuális szokásainak környezetében vannak a harmónia megbomlását okozó konfliktusok.
E mögött az a pótcselekvés fedezhető fel, hogy felborult az egészséges értékítélete, már nem tudja megállapítani, hogy miből mennyire van szüksége, hogy mit tartalékoljon és válasszon ki és mitől, szabaduljon meg.
Természetesen a lelki oldal érzéseiről beszélek, melyek szorosan összefüggenek a testi folyamatokkal.
Bármennyire is szeretnénk félvállról venni ezt a lelki „betegséget”, komolyan kell venni, hiszen minden betegségünk először úgy kerül felszínre, hogy egy rossz érzésünk ébred a még nem igazolt kórral kapcsolatban…
Azonban a Hipochondriás tál megy ezen az egészséges kritikusságon, vagy kíváncsiságon és már nem a kérdéseire keresi a válaszokat, hanem a félelmeire a bizonyítékokat… és ha nem talál, akkor igyekszik kreálni… ami persze folyamatos feszültséget és aggodalmat generál… ebben a felfokozott lelki állapotban pedig könnyebben tud – időlegesen – bármit igaznak vélni.
A betegséget jellemző gyakori ürítési inger jelzi: a beteg elveszítette türelmét, mert már annyira nyomasztotta, feszélyezte, hogy már „nincs ideje” tartalékolni, elodázni a szabadulást. Elfogyott a várakozáshoz, nyugalomhoz szükséges lelki erő, mert igen nehéz, bonyolult helyzeteket kellett feldolgoznia, megértenie.
Gyulladás keletkezik a hólyagban, mert a beteg azt érzi, nem szabadulhat meg, nem adhatja ki feszítő, égető problémáit. Lázad: miért pont neki kell ilyenekkel foglalkoznia, miért pont vele történnek ezek az események!
Valamilyen lelki gát akadályokat gördít a nyugodt, pihentető ellazulás elé. A feszültségeket – napközben – szűk határok közé szorítja. Ez lassú lefolyást, azaz lassú feloldódást, szabadulást eredményez. A beteg nagyon hosszú ideig tartó lecsengési folyamat részesévé válik. A felgyülemlett feszültségek nappal nem, csak az ellazulási – alvási – szakaszban képesek oldódni. Oldódnának, feloldódnának ezek a nyomasztó problémák, de a beteg ragaszkodást mutat.
A test harmonikus működéséhez szükség van a különböző férfi, női (és még sorolhatnám) hajtóerők, energiák egyensúlyához.
A hormonok szintje és harmóniája akkor borul fel, amikor bizonyos dolgainkkal (vagy a velük való szoros kapcsolattal), megbomlik a helyes viszony.
Lázad azon erők ellen, melyeket magába lélegez, illetve erőt akar belőle meríteni. Irritálja az a tudat, hogy valamin változtatni kellene, de még nincs bátorsága megtenni.
Nehezen tud mérlegelni és választani! Nehezen tud zöld ágra vergődni, mert elveszítette a vágyat, hogy erőt vegyen magán.
A vírus jelenléte „csak” arra figyelmeztet, hogy a szervezet egyensúlya rég megbomlott, és túl régóta van kizsákmányolva.
Bőrön jelennek meg az apró szemölcsök, amikor távol akarja magát tartani a külső ingerektől.
Nyálkahártyán jelennek meg, amikor már nem csak a külső tényezőket igyekszik távol tartani, hanem önmagával kapcsolatban is komoly kételyek merültek fel.
Minden fertőzésre elmondható, hogy valamilyen külső hatással szembeni gyenge védekező mechanizmusról van szó. Tehát valamilyen külső – lelki – hatás éri, amivel nem tud, vagy nem akar mit kezdeni, hisz „jobb a békesség”… inkább hallgat… és önmaga ellen fordul… tehát az immunrendszere mással van elfoglalva.
Ez egy érzelmi sérülést takar, ami oly méreteket ölthetett/öltött, hogy a beteg fizikai létére is hatással van… a betegséggel járó fájdalmas vizeletürítés jelzi…
A nő lelki jellegzetessége alapvetően befogadó, amikor ezzel a befogadással megbomlik a férfi/nő kapcsolat egyensúlya, elveti a betegség magját. A nemi élet kellemetlen élményei tükröződnek a különböző megbetegedésekben.
Gyulladás alakul ki, amikor lázad a kialakult – kellemetlen – helyzet ellen. A konkrét ok most lényegtelen, csak ez számít: tudása, érzései ellenére cselekszik.
Görcsök alakulnak ki, amikor elméjével nem a jelen pillanatra, a mostani tapasztalatokra, hanem valami régi, vélt vagy valós sérelemre figyel.
Az értelmezésemben így áll össze a betűszó: Intenzív Biztonság és Stabilitás hiány…
Nem bízik… önmagában… egy nagyon is fontos létkérdésben… miközben ezekre semmi oka! S amikor ráébred arra, hogy már megint olyat tett, amire semmi oka sem volt… még szégyenérzet is ébred benne… és így megint talál egy okot arra, hogy ne tanuljon… hogy újra magába és otthona biztonságába húzódhasson.
Az érző oldal feladata az ember környezete, szervezete által keltett, sugárzott információk, figyelmeztetések érzékelése.
A Mozgató idegek az érzők által tapasztaltak alapján a megfelelő reakciók végrehajtásához adnak impulzust.
Az információ szabad áramlása a feltétele az egészséges életnek. Az idegrendszer betegségei a gátakból erednek, amit a „körülmények” és önmaga hozott létre.
A teljesség igénye nélkül kiemelek néhány tünetet.
Sorvadáskor az (szklerózis multiplex, lásd ott) idegszálak pusztulnak. A „kötötte az ebet a karóhoz” viselkedés következménye.
A reszketés hátterében a félelem áll.
Az ideggyulladáskor: fellázad a… ellen.(attól függ, mi ellen, hogy hol van a gyulladás.)
Az idegbecsípődésnél: a gerinccel van probléma, szétzilálódik; ki akar bújni a… alól.
Azon a területen – ahol jelentkezik – önkifejezési nehézségei támadtak, melyekkel nincs megelégedve, nincs belenyugodva, tehát harcol ellenük. Harcol a zavaró tényezők ellen, és e közben elmulasztja észrevenni a sikereket.
Nem önmagáért, hanem valami, valaki ellen harcol, és ennek következménye lesz – az ember nem tudatosan rossz – a megromlott közérzet.
Így is összegezhetem: a működési zavart, teljesítési kényszert, a frusztrációt a társa gerjeszti, de ezzel még nem kerülünk közelebb a megoldáshoz.
A különböző lelki összetevői:
(lásd még ott)
Mint arról már szóltam, a depressziót kiváltó okok között elsődleges szerep jut annak a lelki beállítottságnak, hogy figyelmét a fájdalmas, kudarcokkal teli dolgok kötik le. Kicsinek tartja magát, de inkább az a jellemző, hogy nem meri elhinni, elfogadni: bizony vannak értékei!
Szervi okok:
(lásd még idegrendszer, gerinc, érrendszer)
A betegségek, a szervi elváltozások nem alakulnak ki csak úgy maguktól! A háttérben lennie kell valami kiváltó tényezőnek!
Vegyük ezeket sorra.
Idegrendszeri eredet van jelen, amikor megbomlik a harmónia az ingerek érzékelése és a válaszok között. Ezt pedig a feszültségek, az elnyomott vágyak háttérbe szorításának következtében fellépő életerő- hiány okozza.
Érrendszeri eredet szerepel, amikor a beteg az eddig megtett, létrehozott dolgaiban csalódott.
Egyéb kórképek esetén
Ez leginkább akkor fordul elő, amikor a beteg kétségbeesik és szinte minden idejét, energiáját az alapbetegségre fordítja, minden áron, még annak árán is, hogy lemond az összes öröméről.
Függőségek:
(lásd még alkoholizmus)
Az immunitás ezt jelenti: védettség.
Amikor teljesen tökéletesnek, egésznek és kereknek érezzük, tapasztaljuk a világot. Ez csak abban az esetben jön létre, amikor az örömet megéljük és megtapasztaljuk. Ennek következtében békesség, megelégedettség jár át bennünket, ami pedig harmonizálja a belső tüzet. A tűz egyensúlyában lesz leginkább tökéletes az immunrendszer.
(Lásd még: immunrendszer)
A legfontosabb kérdés annak megválaszolása, hogy valóban immungyengeségről vagy valami egészen másról beszélünk-e! Mondjuk arról, hogy védekező mechanizmusa valami mással van elfoglalva.
Nem mindegy, hogy valaki nem tudja magát megvédeni, vagy képes lenne, de egész egyszerűen elfelejti azt megtenni.
Látszólag ugyan az a kettő, de amikor a megoldás kerül első helyre, akkor be kell látnunk, hogy mást és mást kell tennünk – a gyógyulás érdekében.
A betegben oly mértékben csökken örömmegélő képessége, életkedve, hogy a külvilágból érkező, fertőzést okozó vírusokkal szemben nem tud mivel és nem is igen akar védekezni. Az én védő mechanizmusa
Az influenza fertőzés előtti kedvetlenség, általános rossz alaphangulat kompenzálására valamilyen külső értékkel próbál pót cselekedni és védtelenné, nyitottá válik a behatolókkal szemben.
Nyilvánvaló, hogy a kialakított eszméje ellen fel fog lázadni, hiszen nem egy természetes állapotot alakított ki.
Tudom, sokan szeretnék azt elhitetni magukkal, hogy ez a tünetük azért alakult ki, mert természetes módon hozták világra gyermeküket… de… vajon az evolúció ilyen rosszul működő funkciót akart volna létrehozni?
Másrészt arra is igyekeznek fogni, hogy a korral jár… de ezt a kifogást is annyiszor hallottuk már, olyanok szájából, aki fel akarták adni azt, ami nyilvánvalóan sok örömöt adhatott volna még számukra…
Meggyengültek az izmok, mert vagy nem tartották karban őket, vagy túl lettek erőltetve és kimerültek. – ez utóbbi csak negatív értelemben értendő. Hogy milyen információkkal kapcsolatos ez a vissza (nem) tartás? Főleg az intimitással
Az ínhüvely betegségeihez jelentősen hozzájárul ez az érzés: bezárult körülötte a világ. Bezárult, s ami bennmaradt, nyomasztó. Minél hamarabb szabadulni kell belőle. Ideges kapkodás, görcsös igyekezet fogja jellemezni az ember munkásságát, és egyre több hibát követ el.
Szorosan, mégis rugalmasan, hajlíthatóan összetartja az izületeket, így biztosít lehetőséget a csontrendszer számára a mozgékonyság, a haladás legnagyobb hatásfokának érdekében. Amikor ez a feszes, jól kiszámított tartás, rugalmasság kényes harmóniája megbomlik, úgy megbomlik a test egyensúlya is.
Az ínszalagok betegségeinél az a tudás hiányzik, hogy bármikor képes felállni, megcselekedni, stb.
Leginkább úgy lehet jellemezni a beteget, hogy a rendszeres pihenés, kikapcsolódás, lazítás helyett a fokozott munkát, a felfokozott életritmust választja, amit aztán az „ájulás” követ. Jellemző tulajdonsága, hogy „nincs ideje” pihenni. Mindent meg akar cselekedni, de annyira csak erre figyel, hogy már képtelen élvezni az eredményeit és örömeit. Így pedig lazítani sem tud… csak lázadni, amikor ne bírja tovább…
Amit nem használunk, amit nem akarunk használni, elsorvad.
És igazából mindegy, hogy a láb vagy a szem izomzatáról beszélünk-e. A lényeget remekül megfogalmazza az előző rövid, tőmondat – igaz… a helyes és pontos értelmezésre mindenképpen szükség van.
Amennyiben úgy tekintünk egy-egy testrészünkre, hogy az hasznavehetetlen, vagy nem használjuk, akkor az elménk is úgy fog hozzá viszonyulni, és nem tudatosan ugyan, de mégis megvonja tőle a támogatást, és nem táplálja, s ennek következtében elsorvad.
Az izületek az ember rugalmasságát, hajlíthatóságát biztosítják, hogy minden élethelyzetre megfelelően tudjon reagálni. Képes legyen elhajolni, meghajolni, és esetenként lehajolni. Tudjuk, a megoldásokhoz vezető úton szükséges és elengedhetetlen tulajdonság a rugalmasság.
Amikor tehát az izületeiben alakul ki betegség, akkor az imént ismertetett lelki tulajdonságaival gyűlik meg a baj és választ valamilyen pótcselekvést.
A vese szerepe: (lásd még a vesénél)
A kiválasztás folyamata igen határozott szerepet tölt be az izületek állapotában. Egészséges működésük elengedhetetlen feltétele a dolgaink megértése, tisztázása.
Izületi probléma: Az előzőekből következik: beleun azokba a dolgokba, élethelyzetekbe, melyekben mindig, mindent „neki kell” megoldania, neki kell engednie, neki kell elviselnie.
A meszesedés folyamata
A sorozatos kudarcélmények hatására, „megbántódik” és visszahúzódik a külvilág ingerei, és befolyásoló tényezői elöl. Elveszíti a rugalmas gondolkodás, a problémamegoldás képességét és így nem marad más, mint azzal megoldani, amije van, az pedig, mint az az előzőekben körvonalazódott, távol áll a tökéletestől!
Izület fájdalmak
Fáj, mert lelki fájdalom előzi meg. Fáj, mert nem értik meg, mert félreértik, mert félreérti önmagát. És mindezzel tisztában van, nincs bátorsága másként vélekedni, cselekedni!
Járvány valódi jólét idején soha nem harapózik el!
A járvány alapfeltétele, hogy az adott közösségben egy általános, mélyben megbúvó elégedetlen hangulat alakult ki, ami a felszín alatt mérgezi meg lassan a lelkeket… így egyre kevésbé tudnak kiállni értékeikért és egyre inkább beletörődnek egy olyan társadalmi elvárásba, amiben csak vegetálni tudnak.
Meggyendül a társadalom, elveszti természetes védekező képességét, aminek természetes velejárója, hogy az egyén – aki asszimilálódni kíván – hasonulni fog… egyre kevésbé tudja érdekeit érvényesíteni és ezzel párhuzamosan egyre kevésbé tudja önmagát megvédeni. – minden szinten
(lásd még: hiánybetegség, anyagcsere, immunrendszer, mellékvese, pajzsmirigy…)
(lásd még kéz, váll, izület, izmok illetve a jelentkező tünetek)
Amit magához ölel, amit átkarol vagy épp ellenkezőleg: nem. Tülekedés, illetve a saját elvei melletti ki nem állás jellemzi a beteget.
Megbomlott a belső egyensúly és valahol elveszítette azokat a fontos ismereteket, melyek a felhőtlen öleléshez szükségesek.
A keringési rendszer annyira összetett, hogy megértéséhez össze kell vetni más részeinkkel is.
A keringés eljuttatja az örömet, nyugalmat és tudást a szervezet minden részére, hogy a test minden sejtje érezze a gondoskodást.
A kéz betegségeinek gyökere egyrészt azokban a dolgokban található meg, melyeket görcsösen próbál megfogni, illetve ennek az ellentétében: nem kíván megérinteni, fogni.
Bal kéz:
Nem kér és nem fogad el érzelmi segítséget. A rajta keletkező görcsös folyamatok akkor jelentkeznek, amikor lelkiekben is görcsösen ragaszkodik a megragadott dolgaihoz, legyenek azok jók - rosszak, mindegy, nem engedi!
Jobb kéz:
Fájdalmak jelentkeznek, amikor szembesül bizonyos – szorongatott – tulajdonságaival.
A kezek hideggé akkor válnak, amikor „elmegy” az ember kedve attól, hogy új dolgokért nyúljon (nem is lenne rá képes, hiszen tele van a keze a régi, mulandó dolgokkal).
Ez az időszak, amikor gyermekei már egyre kevesebb törődést igényelnek, változnak a szexuális szokásai, részben vagy egészében meg is szűnik, amiből megpróbál ugyan kitörni (hőhullámok), de inkább egy érzelmi hullámvasúton ragad, amelyen hol megtalálja helyét az új életében, hol megijed, hogy semmi nem tud változtatni és fellázad.
Egy ki nem mondott – talán nem is létező – elvárásnak való meg nem felelés képzete áll a tünet lelki hátterében.
Egy teljesen jó, örömteli megfelelési vágyról beszélünk! – hiszen élvezethez jut… igaz… annyira felfokozott, felhevült állapotban, hogy azt már nem tudja élvezni. És épp ez a meg nem felelési képzet váltja ki azt a stresszes állapotot, ami már károsan hat a beteg idegállapotára és teljesítő képességére.
(lásd még: autoimmun, influenza, immunrendszer, köhögés, járvány)
A betegség lelki jelentésében, jellegzetességében nincs nagy újdonság. Az összes tünet lelki hátterét ismerjük. – külön-külön
A különlegességét a világjárvány jellege és az ezek létrejöttéhez szükséges összetevők mögöttes tartalma adja.
Igyekszem nagyon röviden összefoglalni:
Nagyon beszédes, hogy a fertőzöttek túlnyomó többsége lényegében semmilyen komolyabb tünetet sem mutatva győzi le a kórt. Ennek a ténynek pedig fel kell vetni azt a kérdést: miért mutat ilyen változatos képet a fertőzésre adott immun válasz, ha egyszer – elvileg – semmi sem indokolná ezt?
Ebben pedig egészen biztosan szerepet játszik az ember mentális egészsége vagy a lelki háttere… holisztikus értelemben.
A magas vérnyomásban (lásd ott) szenvedőkre veszélyesebb ez a vírus… a felfokozott idegállapot, folyamatos nyomás és a le nem nyugvás időszakai alatt teljesen érthető és megszokott, hogy túlreagáljuk az ért ingereket.
Pont ezért veszélyesebb az idősekre és a már betegséggel küzdőkre, hiszen ők eleve rávannak fókuszálva, feszülve egy már meglévő élethelyzetre, betegségre (amivel évek óta küszködnek és emészti őket). S, emiatt ugyan olyan érzékenyen (túl) reagál szervezetük, ahogyan minden ember túl reagál, amikor egy érzékeny területhez közelít egy segítő kéz… vagy ahogyan túl reagál az allergiás szervezet. De ezekről bővebben olvashatsz a: www.posa.hu/cikkek oldalon.
Autoimmun tüneteket vált ki a vírus fertőzés (ezért veszélyes igazán), ami annak a jele, hogy a beteg önmagát komolyan hibáztatja, amiért ebbe a helyzetbe került… Itt az egész élethelyzetet kell érteni, amibe került, amiről azt érzi megelőzhette volna… De nem elhanyagolható az önvád, önmarcangolás, ami által úgy éli meg helyzetét, hogy szerepe volt (mondjuk) szerettei megfertőződésében is…
Váladékos köhögés egy olyan élethelyzetet jelent, melyben rengeteg feldolgozatlan – félretett – nyomasztó ismeret van. Felszabadulhatna, de ehelyett marad az aggódás, a félelem, és ezek egyenes következménye: a visszafojtás a tehetetlenség érzése.
Fullasztónak érzi környezetét, és erre még jelentősen rásegít: semmi másban nem leli szabadságát.
Száraz köhögés leginkább az allergiás tünetekhez hasonlatos (lásd még ott). Az allergia esetében egy megfoghatatlan, bizonytalan fizikai kiváltó tényező jelenlétét kell feltételezni. Lelki oka is ilyen jellegű, környezetében, világában elnyomottnak, mellőzöttnek érzi magát. Ennek következtében sokkal visszafogottabban, gátoltabban kezd új dolgokba, nehezebben tud felszabadulni, ami komolyan frusztrálja.
Rendellenes működés lelki hátterében azok az élethelyzetek állnak melyeket elsiratott vagy el kellene siratni, de mégsem teszi.
Csökkent könny termelése, amikor a megjátszott keménység alátámasztására nem mutatja érzéseit, nem hatódik meg és nem hullat könnyeket az elvesztett dolgai felett.
Könnycsatorna beszűkülése a félelemre, a félelemből fakadó távolságtartásra vezethető vissza.
Túlzott könnytermelés (allergia, lásd még ott) azt jelzi, egy olyan dolog került szeme elé, ami nagyon piszkálja, irritálja, de mégis nézi.
A köröm lelki jelentése azzal kapcsolatos, hogy hogyan, milyen lelkülettel áll azokhoz a testi-lelki dolgaihoz, melyeket meg kíván szerezni, vagy óvni.
Érzelmeit gyorsan váltogatja, pillanatok alatt képes önmagába fordulni, elkeseredni, ezt a hangulatot kivetíti környezetére is.
Befelé fordul, félre érti világát, úgy érzi – a családján kívül – senkiben sem bízhat… és bennük is csak erős fenntartással.
Izületi ödémák keletkeznek, mert elveszíti életkedvét. Elveszíti a rugalmasságból, a hajlékonyságból eredő „konfliktusmentesség” örömeit.
Általánosságban a kövekről elmondható: a beteg egy problémát – mellyel nagyon is tisztában van – eltemet, konzervál. Félreteszi, meg nem szabadul tőle... Ott marad és mindennapjait továbbra is igen erősen befolyásolja.
Vesekő:
A megértéssel, a feldolgozással kapcsolatos szerv. Ezért az itt kialakuló kövek jelentése is ezzel van összefüggésben.
Pl.: nem képes megérteni, miért nincs pénze, miért nem szeretik?
Bélsár-kő:
Jórészt megemésztette, magáévá tette a feldolgozott problémákból eredő tanulságokat, de benne marad egy „tüsök”.
Epe-kő: lásd ott
Nyálkő
De a legpontosabb megfogalmazása az, hogy elkezd vágyni, elkezd örülni, de aztán visszafojtja vagy lebeszéli magát és keresztbe tesz örömteli érzéseinek.
Az egészséges láb a mozgás szabadságáról, míg a beteg a mozgás korlátozottságáról, vagy éppen ellenkezőleg a túlreagálásról tesz tanúbizonyságot!
Az ember céljai felé haladását jelképezik és tükrözik a problémák. Megmutatják: hogyan halad, mennyi energiát, erőt fektet be cselekedeteibe, és ezekből milyen konkrét örömet, tapasztalatot merít.
Meszesedések lesznek megfigyelhetők, amikor a megkötözöttségek, korlátozások állandósulnak.
Fájdalmak keletkeznek, amikor szembesül mindazzal a valósággal, melyet nincs bátorsága felvállalni, megtenni, de közben szíve majd megszakad.
A tűz tekintetében elmondható: fizikai szempontból a vérkeringés romlása, lelki oldalról közelítve pedig a kedvetlenség váltja ki.
A saját, igazán lényeges dolgai iránt érzett cselekvési vágya, tetterejének kialvása még nem mentesítik a cselekvések alól. Cselekednie kell… és ha önmagáért nem, akkor másokért kell tennie, de abban meg nem találhat annyi örömöt, míg a saját céljait is el nem éri.
Ez az a szerv mellyel új lelkierőt képes gyűjteni az ember, illetve innen tudja legkönnyebben kiadni a feszültségeket és az elhasznált anyagokat.
A tüdő: megújulása a tetterőnek.
Tüdősorvadás
Nem tud önbizalmat gyűjteni, kicsinek, kevésnek érzi magát. Ennek következtében lélekben kezd lemondani – le is mond – a megújulás reményéről.
Visszafogja, elfojtja érzéseit, vágyait.
Tüdővizenyő
(lásd még ödéma)
Kedvetlenség jellemzi, a betegnek nincsenek húzó céljai, nem vesz erőt magán.
Felszaporodik a víz, mert a beteg nem akar megszabadulni elképzeléseitől, ragaszkodik ahhoz, amit már megismert és megszokott. Tudom, erősen hangzik a ragaszkodás szó, de ha nem ezt tenné, el kellene múlnia a betegségnek!
Tüdőgyulladás
Lázad a megújulás „kényszere” ellen! Azt érzi, valaki más, valami más akarja ráerőltetni a cselekvést! Érzi ő, hogy erőt kell gyűjtenie, de kívülről érkezőnek tapasztalja, nem magáénak, ezért harcol, lázad ellene.
A lép csodálatosan példázza, hogyan kell a „haszontalan” dolgokat úgy felhasználni, átalakítani, hogy egy egészen más, értelmes és hasznos dolog szülessen belőle!
A beteg nem képes lépéseket tenni a megújulás felé. A lép érintettsége azt jelképezi: a beteg úgy érzi, hogy csak egyszer tudott valamit megtenni, többször nem.
Ahhoz, hogy az ember igazán tudjon teljesíteni, kell egy bizonyos mértékű – cselekvésre ösztönző – nyomás, amikor túl sokáig nem cselekszünk… csak gyűjtjük az erőt, akkor egyre nőni fog a nyomás…
Két ok a lehet:
A beszűkült erek miatt alakul ki, mert különböző szorongások tartják gúzsba kötve.
A szív túlzott működése, mikor folyamatosan felpörgeti magát, hogy megteszem… megteszem, de aztán csak fejben cselekszik…
A „nagy” raktározó, kiválasztó, átalakító. A kérdés itt ebből adódik: szellemi szinten, lelki oldalon mit raktároz és alakít át és minek a feldolgozásához járul hozzá?
Megbetegedései az elnyomott indulatokból adódnak.
A zsugorodásnál a kiégés a jellemző hangulat.
Felhalmozódik benne egy csomó indulat – ami meg kellene tennie – halogat és visszafojt, mert értelmetlennek tartja a beszédet.
A máj megnagyobbodáskor pedig az imént jellemzett folyamatnak az ellenkezője zajlik le: felfújja dolgait, problémáit.
A védekezés első vonala. Ez a páros szerv végzi az elsődleges szűrést, meózást. Eldönti a bekerült fizikai, szellemi anyaggal kapcsolatos teendőket.
Lelki értelemben: megkülönböztetik, hogy mire van szüksége a testnek és a léleknek.
A nő a befogadó, a gyengéd, a teremtést kihordó, megvalósító. És amikor a meddősségről beszélünk, mindezek harmóniája csorbát szenved. Fizikai síkon ennek egyenes következménye a meddőség. Nem fogadja be a férfi megtermékenyítő erőit, azoknak nem biztosít termékeny talajt.
(lásd a kapcsolódó részeket)
Ez a szerv mindaddig tökéletesen működik, míg a Nő nőiességének teljes tudatában van és élvezi azt.
Agresszívnek, erőszakosnak éli meg a „behatolásokat”, nem érzi magáénak a neki juttatott örömöket. Ezt természetesen mindkét síkra igaz, s a kettő együtt jelentkezik.
Folyamatosan éri a testi-szellemi behatás, a „szeretkezést” bántónak, fájdalmasnak érzi és megjelenik a behatolástól való félelem is. - attól függetlenül, hogy történik-e tényleges behatolás
A beteg elfáradt, belefáradt és nincs miből feltöltődnie.
Mindkét nemnél azonos értelemmel bírnak, természetesen a nőknél súlyozottabban.
Legfőbb hozzátartozó lelki tulajdonságok: a táplálás, gondoskodás, kebelre szorítás, a célokért való kiállás.
Bal mell:
Az érzelmekkel, az érzésekkel való táplálást jelképezi.
Jobb mell:
A fizikai oldalra vonatkozik, azzal van szoros összefüggésben. Pl.: tud-e anyagilag gondolkodni…
Összességében elmondható: a mellek betegségei, működészavarai abban rejlenek, hogy felborul az a kényes egyensúly, ami a másoknak és önmagának adott gondoskodásban van.
Megbetegedése roppant nehezen ismerhető fel, mert elváltozásai már csak akkor mutathatók ki, amikor már sok bajt okoztak.
Termeli a szükséges hormonok egy részét, ezek adják a belső tüzet, ami jelentős szerepet játszik a szervezet ellenálló-képességében. Ez biztosítja az erőt, a külső-belső problémák felismerését, feldolgozását.
A légzésnek is, mint a testi-lelki megújulásnak, természetesnek és folyamatosnak kell lennie. A mellhártya segíti, hogy a folyamat nyugodt és zökkenőmentes legyen. Tehát nekünk alkalmazkodnunk kell ehhez a természeti törvényhez. Magyarul: minden külső behatás nélkül úgy kell tudatosan változnunk, levegőt vennünk, hogy nem érezzük kényszernek, de érezzük a belülről fakadó szabadságot.
Jó… értékes Nő akar lenni és többnyire ezt sikerül – önmaga számára – bebizonyítani, de amikor egy apró jel utal az ellenkezőjére, akkor kétségbe esik. A lélek kétségbeesését képezi le a görcsös fájdalom. Nem képes elfogadni azt, hogy kevesebb – a ciklus idején.
https://posa.hu/dysmenorrhea-a-gorcsos-menstruacios-fajdalom-2022-06-23/
Ha nagyon röviden szeretném megfogalmazni a betegség lényegét, akkor így tenném:
A meg nem élt nőisség… A jól meg nem élt nőiesség…
Elmaradás
Úgy tűnhet, hogy kiváltó okként a partner hiánya szerepet játszi, de ez csak úgy igaz, ha van, ha nincs, a beteg úgy kezeli, mintha nem lenne.
Tudja, hogy van partnere, de nem érzi azt, hogy valóban az is – igaz, azt sem tudja megfogalmazni, hogy mitől, mi által tekint valakit partnerének.
Kiszámíthatatlan, de normális
Ugyan ilyen kiszámíthatatlan önmaga és környezete számára is – legalábbis ami a megtisztulást, nőisséget vagy anyaságot jelenti.
„Folyamatos vérzés”
A legjobb távolságtartás! Így nem kell azt mondania a férfinak, hogy nem kíván vele együtt lenni… Így nem kell elmondania, hogy mitől is érezné magát jól… Így nem kell felvállalnia valódi vágyait.
Különböztessünk meg kétfajta mérgezést.
- Külső méregbevitel. Ekkor az a lelki jellegzetesség, hogy annyira fel van pörögve, hogy eszébe sem jut megvizsgálni, hogy mit visz be. Ezt a viselkedést azonban az a lelki állapot előzi meg, hogy túlzott magabiztosságot és tévedhetetlenséget erőltet magára.
- Szeptikusság… önmérgezés… Szkeptikusság… Amikor meggondolatlanul igyekszik megszabadulni (testét-lelkét) mérgező anyagaitól, de úgy érzi, hogy áááá… úgysem fog sikerülni…
Az ér görcsei valamilyen kielégítetlen vágy miatt alakulnak ki.
Valamihez, valamilyen elvhez, vagy valakihez igen szorosan, csaknem erején felül ragaszkodik. Ez a ragaszkodás annyi erejét leköti, hogy közben már nem marad ideje az élet naposabb felével foglalkozni.
A külvilágból felvett tudásanyag, információ nem minden esetben nyeri el tetszésünket, ezért szükséges a kiürítése. Előfordul, hogy ez a folyamat elakad, mégpedig azért, mert nincs bennünk elegendő erő, természetesség a kilökéshez. Másrészt érezzük; valaki akadályozza megszabadulásunkat.
Látja, tapasztalja és a bőrén érzi, hogy a másiknak van egy rossz tulajdonsága… de nem segít a megoldásban, nem segít abban, hogy mondjuk a kapcsolatukban összecsiszolódjanak, hanem igyekszik – önmaga számára – elbagatellizálni, miközben mégis mélyen érinti, hogy mondjuk párja nem szeretne gyermeket vállalni…
Sok mindenre ráfoghatjuk a nátha kialakulását. Bűnbak lehet a szomszéd, az anyós, egy vírus vagy baktérium, de mindezek semmit sem változtatnak azon, hogy a betegnek elment az életkedve. Vagyis valamilyen inger érte az imént említettektől, aminek közvetlen következménye a nátha vagy meghűlés.
Amikor a párok nem képesek kiegészíteni egymást, akkor keresni kell valami mást és ez a más gyakran a belső vívódás, önvád és visszahúzódás komoly szerepet kap a kialakulásban.
A férfi alapszerep: az öröm adása. De ezt lehet általánosítani is: az adás! Önzetlen adás, odaadás, új gondolatok, új tettek. Amikor pedig ez megbicsaklik, kialakulnak a tipikus férfi betegségek.
A női alapszerep: az öröm elfogadása és kiteljesítése, mintegy életet adva neki. Befogadás, életre keltés, babusgatás.
Problémák két, de összefüggő okból fejlődhetnek ki:
A túlzott nyakasságból eredő fokozott keménység, elvekhez való ragaszkodás.
A másik véglet pedig: mindig újat keres… nem képes kitartani egy elve vagy célja mellett sem.
Amikor nyálkahártya probléma alakul ki, azt jelenti, hogy egyre kevésbé képes rugalmasan viszonyulni az ingerekhez, azaz túlzott érzékenységet mutat, esetenként túlreagálja dolgait. Fokozott ingerlékenységet mutat, mert nem érzi magát elég erősnek a problémák megoldásában.
Nem mer úgy vágyni, hogy azt egyszerű, célt teljesítőnek élje meg, mert úgy érzi, hogy csak „csorgatja a nyálát”. Vágyódás ébred benne, mert „éhezik”, mert ki kívánja elégíteni szükségleteit, de… aztán lebeszéli magát – sikertelenül.
Felébred benne a vágy, de rögtön magába akarja fojtani.
Amikor piszok kerül a gépezetbe és nem kezdünk vele semmit, akkor az előbb-utóbb elkezd felgyűlni.
A nyálkő esetében arról van szó, hogy újabb és újabb emlékkel és kudarcnak tűnő eseménnyel igyekszik – reménytelenül – alátámasztani azt, hogy úgysem teljesülnek azok a vágyai, melyeket pedig annyira remél. Így aztán inkább azzal tünteti el vágyait, hogy alaposan beburkolja.
Azok a hétköznapi meglátott, megfogott, megrágott és lenyelt tapasztalatok, melyeket fel kell, vagy le kell dolgoznia.
Csak az Isten a megmondhatója, milyen extrém dolgokat vagyunk képesek hosszú időn keresztül lenyelni! Lenyeljük a feszélyező, idegesítő „táplálékainkat”, ellenérzéseinkről nem veszünk tudomást. Csak a csodálkozás marad: fáj…
a gyomrunk!
Az önkifejezés, a meg/kibeszélés harmóniája vagy diszharmóniája tükröződik a nyelv különböző elváltozásain.
A magyar nyelv tele van nagyon is kifejező megállapításokkal: csípős a nyelve, felvágták… stb.
Minél nyűgösebbek, feszültebbek vagyunk, annál inkább válik csípőssé, hovatovább gyilkoló eszközzé nyelvünk. Igaz ennek a folytatása is: a sok kudarcba fulladt beszéd következtében egyre csendesebbek, szótlanabbak leszünk, egyre kevésbé érezzük át a kimondott szavak örömét, ízét. Egyre ritkábban tudunk örülni, egyre ritkábban tudjuk jó érzéssel megtapasztalni az elénk kerülő „ízeket”!
Nyirokcsomó probléma: a családtagokat elnyomja. Uralkodási vágya olyanokra is kiterjed, akikhez nincs köze, pl. szomszédok.
Mandula: begyullad, amikor elege van a védekezésből és belefárad. Túlzottan védekezik a külső-belső ingerek, „behatások” el-len.
Orrmandula: igyekszik elzárkózni az új gondolatoktól, vagy érzésektől. Úgy érzi, nem tud védekezni az önbecsülését sértő hatások ellen.
Torokmandula: a fizikai lét ellen lázad. A szülő ne erőszakolja rá az ételt, a gyógyszert, stb. ami nem kell neki.
A gyomor és nyombélfekély közötti különbség az, hogy a gyomorfekély esetében egy külső dolgot kíván megemészteni (reménytelenül), míg a nyombélfekély esetében saját magában van a vélt vagy valós konfliktus, amit nem tud ugyan feldolgozni, de feladni sem.
Olyan ez a betegség, mint egy száraz erdőben gyújtott és magára hagyott tábortűz… ha szerencsénk van, csendben kialszik, de ha nincs… vagy még szítjuk is, akkor kicsúszik az irányítás a keze alól.
A betegség jelentése: a kiszáradt, megfásult testét könnyebben uralhatják el az indulatokból táplálkozó tüzei.
Jelentését röviden így lehet összefoglalni: amibe beleüti az orrát. Olyan külső dolgokkal foglalkozik, amikhez semmi köze. Mivel ezzel szembesül, fájdalom ébredhet benne. A fájdalma a felismerésből, a lelkiismeret-furdalásból keletkezik. Ez fordítva is igaz… amivel foglalkoznia kellene, de nem teszi, kattog rajta.
Orrsövényferdüléskor az orrjárat beszűkül és ennek lelki jelentése: azon az oldalon sokkal kevésbé tudja nyugodtan magába szívni, érzékelni az információkat.
Szaglás átmeneti vagy végleges elvesztése: görcs a szaglóideg pályáján.
A polipról elmondható, hogy ez tulajdonképpen egy jóhiszeműen felállított védő, óvó fal, ami arra hivatott, hogy hihetően tudja önmaga számára bizonygatni: nem éreztem, nem tudtam rá felkészülni… fogalmam se volt róla… És tényleg nem lesz fogalma, hiszen ügyesen falat húzott, hogy ne tudja kiszagolni a közelgő bajt.
Olyan dolgokba üti az orrát, olyan finom, alig észrevehető dolgokat szimatol ki, melyekből nem képes tudást, tapasztalatot meríteni. Sőt ezek a megtapasztalások igen erős befolyással vannak rá, és ezekkel nem tud, nem akar mit kezdeni.
A fő probléma: az ödémás területen kialudt a testi-lelki tűz és túlsúlyba került a víz, ami azután ott pang. A tűz kialvása annak a következménye, hogy van az emberben egy sor olyan ismeret, mellyel nem tud vagy nem akar mit kezdeni. Ezek a feldolgozatlan események egyrészt elveszik az „égéshez” szükséges erőt, elmegy mindentől a kedve.
… „Az ember egy önző állat… Magának akar jót”…
A suicid/öngyilkos szándékánál is az a valódi indok, hogy azzal akar magának jót, hogy eldobja magától az életet… a lehetőséget. Abban a lelki állapotban van, amikor csak a tutit tudná elfogadni – legalábbis ezt akarja hinni. Feltételes módot említettem, mert ez az elfogadás elvi szintű. Amikor valaki, vagy valami elé teszi a megoldást, akkor valamilyen kifogással visszautasítja.
Igazából arról beszélhetünk, hogy az öngyilkosság szándékával – komolyan – foglalkozó legnagyobb gondja, hogy élni szeretne az elé kerülő lehetőségekkel. Igaz, ezt meg is kellene neki tanulnia, hiszen eddig senki sem mutatta vagy
A bőr alatti idegpályák gyulladása ezt jelzi: azok az ingerek, melyek a környezetből érik, határozottan feszélyezik. A beteget idegesítik ezek, mert nem tud velük mit kezdeni. Nem képes ellene védekezni, nem képes megtalálni a helyes viszonyt.
A szabadulás egyik formájának ezt hiszi: lázadni… ellene, de végül azokon tölti ki bosszúját, akiket legjobban szeret, így önmaga ellen fordul és kialakul az övsömör!
„Csak az a tied, amit megeszel.”
Szemünkkel és általában az érzékszerveinkkel gyűjtünk ismeretet környezetünkről, amit aztán vagy megfogunk, vagy nem, vagy megrágunk és lenyelünk, vagy nem.
Reakciót, indulatot váltanak ki a látottak, ezt kell, hogy tegyék, mert más esetben nem harcolnánk, nem küzdenénk érte – vagy ellene.
A pajzsmirigy-probléma kialakulása az elfojtott indulatok következménye. A legjellemzőbb tulajdonság a harag. Minden indulat, melyet nem juttattak kifejezésre – elfojtottak – előbb-utóbb felszaporodik és haraggá, kirobbanó indulattá változik.
(lásd még a félelmek és a pánikbetegség c. részeket)
A külső szemlélő számára értelmetlen, megfoghatatlan dolgai az ő világában – még ha valójában nem is léteznek – nagyon is valósak, és jelentős hatást gyakorolnak rá.
Az érintett nem rendelkezik betegségtudattal! Természetesnek – bár rossznak – fogadja el állapotát.
Kifelé fordul, a külvilágot lesi, figyeli, mert amit benn talált, az megbotránkoztatta és megrémítette. A benn lévőkre – véleménye szerint – nem lehet, nem szabad figyelni. Megszerzett ismeretei kezdenek egyoldalúvá válni, és ennek az egyoldalúságnak egyenes következménye lehet (lesz) a személyiség meggyengülése.
Gyógyulni szeretnél?
Minden tőled telhetőt megteszel egészségedért, de mégsem gyógyulsz a jogos elvárásaid szerint?
Ismerd meg betegséged mögött rejlő lelki kiváltó okot, hogy életedből eltüntethesd végre azt, ami folyton lenullázza törekvéseid és a megszerzett tudásodat végre gyógyulásod szolgálatába állíthasd!
Ebből a könyvben renkívűl részletes magyarázatot találsz arra, hogy miben nem hallgattál lelked finom jelzéseire... melynek egyenes követkeménye a betegséged lett... a gyógyulásodhoz pontosan kell értened ezeket jelzéseket!
A kórban szenvedő ember legfőbb lelki jellemzője, hogy a mindennapok során ért stresszt, feszültséget nem dolgozza fel – és nem is adja ki.
Elnyomja magában, és befelé fordulva úgy érzi, hogy minden és mindenki magára hagyta. (Ezt még akkor is így érzi, amikor a valóság és a tények egész mást mutatnak!)
Az egész emberre a bizonytalanság a legjellemzőbb tulajdonság, és ez még akkor is igaz, amikor más jellemzőt igyekszik – a betegséget megelőzően vagy a betegség kezdetén – magára erőltetni.
A bőr képviseli a test védekező mechanizmusának első vonalát. Ezért az itt jelentkező gyulladásos folyamatokról elmondható: a bőr igyekszik magából kivetni a feszültséget okozó ingereket. – túlzottan…
Tulajdonképpen a feszültség ezen megjelenési formája tekinthető olyannak, mint amivel távol óhajtja magától tartani a nem kívánt embereket, ingereket.
(lásd még: pánik)
Fontos: csak akkor lehet pánikbetegségről beszélni, ha rendszeresen jelentkeznek a tünetek/rohamok.
A pánikbetegek pótcselekvése: minden külső és belső dolog elől elzárkózik, így a benne lévő tűz, öröm lassan elcsendesedik. Erőtlenné és hajlamosabbá válik a már eddig is benne lévő fél – ismeretek alapján történő döntésekre. Ezek a fél-ismeretek előtérbe kerülnek és eluralkodnak rajta.
Komolyan kell venni azokat a dolgokat melyektől fél és retteg, csak akkor tudjuk megszabadítani őt gyengeségeitől.
A betegség kiváltó okai:
- A belső tűz/öröm kialvása
- Levertség, kedvtelenség állandósulása
- Üresség – nyitottá válik a szomorúságra
- Eltúlzott és kétségbe esett reakció a valóságnak megélt eseményekre
Sok apró, nőiességgel, anyasággal kapcsolatos „hibát”, zárt magába, de ezzel nem tud vagy nem akar mit kezdeni, ezért mindent megtett az eltitkolás érdekében.
Olyan mértékben esett ebbe a hibás viselkedésbe, hogy el is veszítette az nőiessége – minden – örömét és mindazt a gyengédségét, ami eddig annyira jellemző volt rá. Emiatt túlzottan férfiassá vált viselkedése és gondolkodása. (Nem engedi meg magának azt, hogy segítséget fogadjon el, mert azt a gyengeség jelének veszi.)
A megbetegedés tünetei azt mutatják: a kialakult lelki állapotban kevéssé, vagy egyáltalán nem képes új dolgoknak teret adni. – Ez vonatkozik az élet összes területére.
A felfázás: az adott területen megcsappan az életöröm, vagyis azok a „figyelmességek”, melyekkel mások örömet kívántak neki szerezni, feszélyezik, idegesítik.
A gyulladásos folyamatainál – lázadásainál – jelentős szerepet kap az elégedetlenség és a dac. Unja már, hogy mindig mindent neki kell elviselni, mindig neki kell megalázkodni, és neki kell engedni. Tisztában van a helyes, járható úttal, éppen ezért lázad a „rákényszerített” ellen.
Az út, melyen keresztül eljut, megvalósul az öröm születésének feltétele.
Problémái akkor kezdődnek, amikor valamilyen belső okból következően nem engedi szabadjára a benne rejtező, az „életbe kívánkozó” örömöket. Szeretné létrehozni, szeretne életet adni azoknak a dolgoknak, melyek életében keletkeztek, de…
A bőr betegségei mögött az egyén külvilághoz való viszonyának diszharmóniája található.
Jelen esetben az alábbi lelki beállítottságot tükrözi: „Beteges félelem” a külvilág befolyásoló tényezőitől.
A belső feszültségeiből fakadóan túlreagálja az őt ért ingereket, fokozatosan elveszíti lelki (és a fizikai) regenerálódási képességét, csúnyának, elvetendőnek tartja tulajdonságait.
És, hogy ezt mások elől elrejtse: páncélt növeszt… majd, amikor ez kész, elkezd vakarózni, hogy jól tette-e… de ettől még újra és újra megteszi…
A polipot tekinthetjük teljesen jóindulatú élősködőnek. A beteg mindig talál megfelelő indokokat, apró kis zsarnokokat, melyeket önmag fölé emelve, behódolhat neki. Lehet ez egy egyszerű elv: szerencsétlen vagyok, tehát…
A leginkább jellemző tulajdonság a folyamatos megújulásra, nyugodt életre való képesség elvesztése. Vagy nem indul neki semminek, vagy akkora elánnal, hogy mindent figyelmen kívül hagyva rohan célja felé.
Az elveink mellett hosszútávon csak úgy lehet kiállni – veszteségek nélkül –, amikor cselekedeteink mutatnak rugalmasságot, s ha kell, hajlíthatóságot.
Amikor a hajlíthatóság, rugalmasság kényes egyensúlya, harmóniája „véglegesen” megbomlik, számíthatunk a porc elváltozásaira. Ez a túlzott, irányíthatatlanná vált érzés, cselekvés akkor válik érthető valósággá, amikor megvizsgáljuk, melyik testrészen keletkezik.
(lásd még: térd, láb, kéz/kar, sérülések, balesetek)
Csontjaink mozgékonyságát a porcok, izületek adják. Amikor a hajlékonysággal, mozgékonysággal vagy mozdíthatóságával van problémája, kötöttebbé és egyben hajlamosabbá válik a sérülések, balesetek bekövetkeztére.
A fiatal, zsenge fák, a tomboló szél hatására meghajolnak ugyan, de a szél elmúltával visszanyerik eredeti alakjukat. A megfásult, öreg fák viszont – ugyanabban a viharban – súlyos károkat vagy töréseket szenvedhetnek.
Akinek leválik a porca: azon a részén bizony megöregedett… lelkileg…
Olyan ez, mint a víz nyomása, minél lejjebb vagyunk, annál nagyobb a terhelés.
Túlzott merevség, esetenként földhöz ragadottság jellemzi a beteget. Az ellazulás, elengedés teljes mértékben hiányzik életéből, mivel nem találta meg a nyugalmat adó örömöket.
A „letehetetlen” terhek annyira nyomasztják, hogy jelentős erőket, energiákat kell az elviselésükre mozgósítani. Ez a mozgósítás aztán elveszi, felemészti a további mozgásokat, vagyis merevség, keménység túlzott gerincesség és a csak az elvekhez való ragaszkodás marad.
A férfiúi énkép fontos része az öröm, az új mag adásának képessége. Amikor ezzel az adománnyal nem él, vagy helytelenül viszonyul hozzá, elváltozások keletkeznek ebben a szervben.
A bakteriális fertőzéssel küszködőnek erős érzéke van a mások örömét szolgálni, de helyette valami egészen mást ad.
Nem tudja, mihez tartsa magát, melyik vezérlő elvet tartsa szem előtt, a fizikai vagy inkább a lelki dolgaira alapozza életét! A bizonytalanság következtében lecsökken az immunrendszer aktivitása, ami lehetőséget ad a baktériumok megtapadására és elszaporodására.
Éhezik… majd az étkezés lehetőségétől, a vágyak teljesülésének lehetőségétől megittasodva fokozott savtermelésbe kezd, hogy a lehető legjobban és legalaposabban felkészülhessen a táplálék feldolgozására. De annyira túllő a célon… hogy nem tudja benn tartani…
A türelmetlenség egyenes következménye a rendszertelenség és a végletesség, ami az étkezési szokásaiban is visszaköszön…
A rekeszizom-problémával küszködő: erőt gyűjt egy elvégzendő feladatához, azonban a konkrét cselekvés megkezdését folyton elodázza.
Összekavarodnak benne az érzelmek, s az összevisszaság görcsöket, fájdalmat (lásd még fájdalom) hoz létre a testben, minek következtében nem képes kihúzni magát!
A fő konfliktus: a meg nem értésből következő merevség.
Ennek oka: elveszíti rugalmasságát, azt a rugalmasságot, amit akár kreativitásnak és problémamegoldó képességnek is nevezhetünk. Elfelejt vagy figyelmen kívül hagy egy nagyon fontos szempontot: minden változik, folyamatosan változik! Így, problémáinkat, gondjainkat is kicsit másként kell és lehet megoldani.
Életéből elvesztek az életörömöt hozó pillanatai, pontosabban ott vannak, csak számára megtapasztalhatatlanok. Olyan ez, mint a csacsi elé kötött répa, közel kerül hozzá, de megfogni, megenni, magáévá tenni nem tudja.
A fő jellegzetessége az a konfliktusa, hogy színtelennek, sivárnak érzi életét, ezért kapkodva, idegesen igyekszik színt vinni bele, de rosszul… mert indulatból, haragból kíván cselekedni (lásd még: epe, kövek, alkohol, emésztés).
A fiatal felnőtt kor tele van bizonytalanságot fokozó élethelyzetekkel, melyekben szükséges megtalálni a biztos pontokat. Azokat a támpontokat, melyekre lehet, és érdemes alapozni. Ezek a támpontok elsősorban az értékességben rejlenek.
Szemellenzősen csak egyetlen módon viszonyul és elfogadja – kész tényként – az elé kerülő ismereteket. Ezzel – nem szándékosan – eléri: megszűnik az a stimuláló erő, mely arra sarkall, hogy mindig újat keressen. Az idegpályák szerepe háttérbe szorul, „azt érzik feleslegesek”, következésképpen satnyulásnak, sorvadásnak indulnak. (Amikor sokáig a mellőzöttséget tapasztaljuk, előbb-utóbb visszafogjuk magunkat az adott személlyel kapcsolatban!)
Az ember megpróbál meglévő erején túl teljesíteni. Ennek olthatatlan vágya abból ered, hogy fél. Fél kevesebbet teljesíteni, mint 150%-ot. Azt hiszi, akkor lesz tökéletes és boldog, ha mindent ő old meg.
Köldöksérv
Gyermeknél: nagyon kellett erőlködnie, hogy világra jöhessen. Valamilyen konfliktus volt, van az anya-gyermek kapcsolatban, pl.: mesterségesen beindított szülénél a gyermek nem az anya támogatását, hanem valami más érzést tapasztal.
A felnőttkorban kialakuló sérvnek is hasonló lelki oka van, azzal a kitétellel, hogy igyekszik kötődni szüleihez, az önállóság helyett. Ennek a másik oldala is igaz: a szülő igyekszik magához kötni gyermekét, aki viszont szabadulni szeretne…
Heresérv
Kisebb rendűség érzéseit, felfokozott – nemi – teljesítő képességgel igyekszik palástolni. Azonban úgy tűnik, eredménytelenül, hiszen sérv alakult ki szervezetében.
Gerincsérv
Mindig azért küzd minden erejét megfeszítve, hogy emberként, gerinces emberként tisztelje környezete.
Lágyéksérv
Az ágyék minden körülmények között az öröm, a kéjes öröm megélésével kapcsolatos. Az itt keletkező sérv jelentése az imént jelzett vágy erőn felüli akarása.
Nőknél az öröm „habzsolása”, férfiaknál az erején felüli adás a kiváltó tényező.
A nagy igyekezetben, hogy az életben megállja a helyét, elveszítette testi-lelki egyensúlyát.
A szédülés – ha nem társul hozzá szervi elváltozás – a bizonytalansággal, a célok, vágyak fel nem vállalásával van összefüggésben.
Azoktól a dolgoktól, melyeket már feldolgozott, megértett és tanult belőlük, nem tud, nem mer, vagy nem akar szabadulni. A helyes kifejezés inkább ez: nem tud, és nem akar. Nem akar szabadulni, mert életében ez az egy pont biztos. A lehetséges okok között szerepel:
- tudat alatt fél, hogy újabbakat kell feldolgoznia
- nehezen cselekszik a tanulságai szerint
- tart a következményektől
A látási rendellenességek különbözőek: attól függően, hogy mit lát, mit akar látni, és mit nem szeretne látni.
Bal szem:
Ezen az oldalon az érzelmi „meg- illetve meg nem látásokkal” kapcsolatos lelki állapotok jelentkeznek fizikai elváltozásként.
Jobb szem: tekintetében ugyanezt mondhatom el. Igaz a fizikai, anyagi dolgokra vonatkoztatva!
Jelentése: magával foglalkozzon, intim szférájában kell meglátnia a lehetőségeket. (Messzire most nem lát.)
Hiányzik neki (és nincs is) érzelmi célja, nem látja a lelki fejlődését, elérhetetlennek tűnnek számára az annyira áhított érzések. Gondot okoz neki, hogy csak közelre, a közvetlen környezetére lát rá.
A távoli célkitűzéseket, a jövő érzelmi növekedéseit látja, tisztában van azzal, amit el kíván érni. Lelki állapotára leginkább jellemző tulajdonság: „elmenekül” a jelenből és helyette a jövőben igyekszik élni. Soha nem azt nézi, soha nem azt látja meg, ami van. Helyette – különös érzékkel – azt keresi, kutatja, és arra alapoz, amit nem lát!
Úgy érzi, hogy mindenki ellene van.
Erős vágy él benne, hogy anyagi és szellemi tapasztalások elől elzárkózzon.
A hályog egy igen jelentős figyelmeztetés: ideje másként nézni önmagára, másként tekinteni jelenlegi életére! Ideje félretenni az előítéleteket, és úgy látni, érzékelni a dolgokat, ahogyan azok vannak.
Lelki, tudati okai hasonlatosak az iméntihez, azonban itt a fal még képlékeny, időnként átjárható. Csak néhány élethelyzet elöl, menekül, illetve csak néhány dolgot akar másként (szűrőn keresztül) látni, hosszabb-rövidebb ideig.
Az elmúlásra ítélt dolgokat erővel igyekszik életben tartani, nem képes lemondani elképzeléseiről. Azt hiszi, az elmúlók helyébe nem jön új, más! Pedig hagynia kell, történjen minden, úgy ahogyan kell!
(lásd még allergia)
Tudatosan vagy tudat alatt elsiratja életének egyes részeit! Ezt még akkor teszi, amikor korántsem jött el az ideje, vagyis idő előtt, még élve temeti el életének legszebb pillanatait!
Veleszületett, magával hozott gyengéd, örök figyelmeztetés, ami látásmódjára vonatkozik. Ez a hajlamokat tükrözi, de nagyon fontos adalék, hogy a gyermek pontosan visszaadja a szüleivel, szüleiről kialakult képet is. Vagyis a gyermek úgy fog fejlődni, ahogyan a szülők „akarják”! Idézőjelbe tettem az akarják szót, hiszen korántsem jelenti, hogy tudatosan, szándékosan kívánják irányítani, befolyásolni gyermekük életét!
Befelé álló szemek: szűk látókörűségre való hajlamot jelent.
Szétálló szemek: a saját életének mellőzése mellett a mindenre és mindenkire odafigyelést „örökölte”.
Lefelé álló szemek: „Szemlesütve jár.”
Felfelé irányuló szemek: valami megbotránkoztatta, ezért figyelmét következetesen igyekszik elfordítani, mintegy reménykedve: valaki segít fentről!
Olyan dolgokat tapasztalt, látott melyek bántották a szemét, ám ebbe beletörődik (nem elfogadja!), nyomasztja, kifárasztja. Elveszíti belső nyugalmát, örömét és tettvágyát.
(lásd még allergia, gyulladás, szem)
Érzelmi, vagy anyagi észlelés, ami szúrta a szemét, de ez a behatás beágyazódott, tartósan megmaradt. Egy idő elteltével igyekszik ezt a kellemetlen élményt kilökni magából. E folyamat megnyilvánulása az árpa, amennyiben a művelet sikertelenséggel járt.
Belefáradt a mindig új dolgok, lehetőségek keresésébe, kutatásába.
Nem érti miért, de tény: soha sem veszi észre a kínálkozó lehetőségeket. (Észreveszi, de nem vesz róla tudomást, nem tudatosodik benne, vagyis képtelen hasznosítani!)
Mivel nem tapasztalja az annyira áhított érzéseket, megfárad, és a sokáig tartó kimerültségben lassan feladja élete értelmének keresését.
Lázad az ellen a kozmikus törvény ellen, miszerint újra és újra keresni, kutatni kell a friss, változó dolgokat. Lázadással válaszol erre az alapvető törvényre ahelyett, hogy megtalálná, észrevenné örömteli dolgait!
Állapotából, betegségeiből következhetünk arra, hogy az adott életszakaszban milyen szempontok, prioritások vagy állandók alapján tekint a világra.
Észleli az új eseményeket, de fáradtnak, esetleg lustának érzi magát a megfelelő lépések megtételéhez. Azzal a kifogással, hogy nem vette őket észre, ezért nem is szükséges semmilyen válaszlépés.
Röviden: tapasztalja az ingereket, de a tudatáig már nem jut el az információ.
Mivel az idegek nem érzékelik, hogy szükség van rájuk, fokozatosan felhagynak az ingerek szállításával, és elsorvadnak.
A szűklátókörű embereket jellemzi ez a betegség, akik csak a számukra (látszólag) fontos dolgokat veszik észre.
Tele vannak szorongással, életük rettegéssel telik. Mindent el lehet mondani róluk, csak a felszabadultságot, rugalmasságot nem!
Amíg tisztának, átláthatónak, egyértelműnek tapasztalja a körülvevő dolgokat, addig képes áttekinteni azokat, de amikor a lényeg kezd ködbe burkolózni, szürkülni, elveszíti a fonalat.
Lelki oka a következőre vezethető vissza: „labilis” lelki állapot, ami annak köszönhető, hogy a dolgok tisztázása, a tisztánlátás helyett elfogadta azt a téves elképzelést, hogy képtelen tisztázni élethelyzeteit!
A meszesedés pedig minden esetben egy bekeményedett, megmerevedett felfogást, vagy ha úgy tetszik világképet jelent. Olyan világképet, olyan felfogást, amit a beteg nem élvez! Fontos, hogy a meszesedés nem egy pillanat alatt alakul ki, tehát a hozzá vezető lelki út is hosszadalmas volt.
Ez a kórkép mellékvesével, és a pajzsmirigy diszharmonikus működésével van összefüggésben. (lásd ott és a farkasvakság c. résznél).
(lásd még: fogak, nyelv, nyálkahártya, arcüreg)
Olyan dolgot nyilvánított ki, olyan helyen és időben, aminek nem volt ott semmi keresnivalója.
Sokat rágódott, aggodalmaskodott, mielőtt bármit is mondott volna, ha mondott egyáltalán valamit.
akkor alakul ki, amikor azt érzi: megetették valamivel (amit nem érdemelt meg). A megetetés eredményeként erősen lecsökken a belső tűz intenzitása és remek táptalaj teremtőtik a vizes, nedves, sötét helyeket kedvelő penésznek.
(Lásd még: reflux, gyomorszáj)
Válasszuk ketté a problémát a száj szagára és a gyomorból feltörő szagokra. Míg az első esetben arról beszélhetünk, hogy a beteg nem tudja, hogy amit beszél, jó-e vagy rossz-e, a második esetben viszont az a gond, hogy folyamatosan emészti magát… folyamatosan azt várja, hogy történjen valami, amit majd megemészthet.
A szemölcs nem – nem feltétlenül – betegség!
Elhelyezkedése a testen minden esetben, egy „előző életből” áthozott figyelmeztetés. Nagyon is idézőjeles ez az előző élet, hiszen ebben az életében ugyanúgy jelen van a kiváltó ok és ugyanolyan jelentőséggel bír!
A szeretet megnyilvánulási vagy meg nem nyilvánulási formája határozza meg, hogy milyen típusú működési rendellenesség alakul ki.
Az igazán maradandó dolgok, akkor életképesek, ha két dologból épülnek fel. És mindkét komponensből annyi van, amennyi a harmonikus működéshez, létezéshez elengedhetetlen! A szívbetegségeknél is erről a fajta harmónia-megbomlásról beszélek, amikor kizárólag egyetlen elv, viszony szerint hozza meg döntéseit.
- Zárkózottá válik, mert valamilyen (általa megélt) dolgokban fájdalmasan csalódott, mert túlzott elvárásai voltak azzal kapcsolatban. Levonja a következtetést: nem szabad vágynia.
- Végletesen, „rajong” valami iránt. Semmi másra nem marad ideje, élete egyoldalúvá, labilissá válik.
- Nem fogadja el a felé áradó gondoskodást, mert vagy nem vesz róla tudomást, vagy egészen másfajta elképzelései vannak a szeretetről!
- Csak mások szeretetét várja, s eközben önmagára nem fordít kellő figyelmet.
Ennyi bevezető után térjünk át a konkrét, jól behatárolható betegségekre.
Teljesen mindegy, mit tesz, mit cselekszik: ímmel-ámmal, nem teljes odaadással, kedvvel teszi! Helyette inkább valami mást, valahogy másként tesz!
Mondjuk, nem szeret senkit, de ezt felemásan viszi véghez, mintegy színészkedve! A benne lévő szeretetet kevéssé nyilvánítja ki és nem vagy alig fogadja el a felé irányuló szeretetet.
Természetesen ennek az ellenkezője is vonatkozik rá, miszerint családtagjaitól, környezetétől sem fogadja el olyan őszintén, ahogyan azt adják.
A szívnek, a szív szavának nem lehet parancsolni, követi a saját ritmusát, saját érzéseit. Lényegtelen, milyen tudat vezérli, milyen tudat uralkodik, a lényeg csak ez: az élet és a szeretet minden körülmények között igyekszik a felszínre jutni.
Kedélyállapotától függően az ember hol fenntartások nélkül elfogad mindent, hol igen kritikusan viszonyul minden érzéshez és kimondott szóhoz. Felborult az adok-kapok har-móniája.
Egyik végletből a másikba zuhan.
Retteg attól mi fog történni, ha végre kimutatja a benne lakozó érzéseket. Fél, hogy szembekerül mások érzéseivel, amit iránta tanúsítanak.
Görcsösen fél, retteg attól, hogy adjon, vagy kapjon szeretetet.
Amikor érzései nem találnak megfelelő partnerre, amikor nem kapja meg azt a gondoskodást, amit annyira hiányol, majd megszakad a szíve! Annyira tud fájni a reménytelenség, annyira tud dobogni, hevesen verni a szív, hogy majd kiugrik helyéről.
Hosszú távon ezek a lángolások valamint szorongások fogják előidézni a görcsösségeket, hiszen azt hiszi, másként nem érheti el remélt céljait. A reménytelenségnek pedig az lesz a következménye, hogy kezdi elveszíteni türelmét (egyre görcsösebben), egyre akaratosabban igyekszik kikényszeríteni, elérni.
A balkamra oldalfalát érintő infarktus
A diszharmónia kialakulása gyakran az ellenkező nemre vezethető – amelyik nemhez érzelmileg kötődik – vissza, de ami biztosan állítható: ez valamilyen érzelmi válság és az ennek következtében kialakuló belső konfliktus következtében kialakuló betegség.
Jobb kamra érintettsége: Férfire, illetve anyagi jellegű konfliktusokra, meg nem értésre vezethető vissza a betegség létrejötte. Lényegét tekintve megegyezik az imént elmondottakkal, azzal kiegészítve, hogy jelen esetben a fizikai világgal van szoros összefüggésben.
Elülsőfali károsodás: csalódásai abból keletkeznek, amit el kíván, el kívánt érni, de…
Hátsófali érintettség:
Egy érzéssel, fizikai dologgal, kritikával nem volt (és most sem) hajlandó szembe nézni, elfogadni, megérteni, szeretni és megoldani.
Szelektál, nagyon megválogatja kit szeressen. Néhány embert szeret, másokat viszont gyűlöl. De a megbetegedés lényege mégis csak az egyszerre jelentkező kettősségben, a bizonytalanságban van.
Szívbillentyű gyulladás egy fertőzés következtében. A szívbillentyű az a szelep, ami szabályozza a vér áramlását… mint egy pumpa záró szelepe… ha nyitva marad… nem tud nyomás képződni, tehát a vér nem tud eljutni a távolabbi részekbe.
Amikor szívbillentyű gyulladásról beszélünk, akkor az a lelki jellegzetesség áll a háttérben, hogy berzenkedik az ellen, hogy akkora „nyomást” teremtsen vagy hozzon létre, hogy ő tudjon saját magáról gondoskodni. „Talán” azért, mert annyit foglalkozik másokkal, hogy önmagára már nem marad sem ereje, sem ideje.
A szívet körülvevő, óvó burok és a szív fala között valamilyen – gyakran ismeretlen – ok következtében folyadék szaporodik fel, amit a szervezet úgy igyekszik orvosolni, hogy gyulladásos folyamattal tüzet ébreszt.
Nem tudja pl. elfogadni, hogy nem adják meg azt a törődést, szeretetet, amit megérdemel, és harcol az érzés, vagy akár a személy ellen. Miközben nem valami ellen akar harcolni, hanem azért kívánna tenni, hogy megkapja – bár ezért már semmit sem tud tenni. Elsősorban azért, mert eszébe sem jut tenni érte.
Összekeveredik a valóság a fantáziával, és ebben az összevisszaságban a beteg nem tud és talán már nem is akar egyszerűséget és egyértelműséget találni.
Összemosta a dolgait és hagyta, hogy összemosódjon a képzelet és a valóság… és ezt ő bizony nem csak elszenvedte, de támogatta is… ha mással nem, azzal, hogy tudatosan kereste az újabb és újabb információkat… amiktől retteghet.
A szemhéj védi, óvja a szemünk világát, az én- és világképünket. Ezzel takarjuk és óvjuk nézeteinket, illetve ezzel a részünkkel tesszük tisztába látásmódunkat… söpörjük tisztára mindazt, amire szemünket vetjük.
A tünetek megjelenésének formája fogja pontosítani a természetes védekezési folyamatok megszakadását és mikéntjét.
(Lásd még: kialakuló tünetek szerint)
Így élik ki… így igyekeznek kiélni azt a szenvedélyességüket, melyet máshol/másban nem mernek megélni. Elfojtják vágyaikat, amit aztán egy egyszerűbbnek tűnő tevékenységben igyekeznek kiélni.
Megmutatja, hogyan állja meg helyét a fizikai és érzelmi világában.
Az, ahogyan saját világában áll, halad céljai felé, befolyással van egész életére és egész testi-szellemi egészségére.
A talp felületén keletkező fájdalmas területekből következtetni lehet azokra a lelki problémákra, melyek gyötrik, diszharmóniát ébresztenek benne. Itt érdemes és ajánlott ezeket összevetni a reflexzónákkal!
A meggyengült védekező rendszer következtében a ciszták kialakulásához hasonló lelki jellegzetességek eredményeként egy védő fallal kívánja körbe zárni a gondok forrását. Ez azonban nem sikerül megfelelő formában körül határolni és ez ellen fel is lázad és hiába irritálja, nem marad ereje arra, hogy felszívja magát és valami új, vágyott és önbizalmat adó dologba kezdjen.
Fő konfliktus: harc, küzdelem, „erőszak” a nyugodt, laza cselekvés helyett!
Lelki beállítottsága azt mutatja, neki mindenért könyökölnie kell. Félre kell lökdösni azokat az embereket, dolgokat, melyek közte és célja között állnak. Ez konfliktust okoz, mert tulajdonságai között nem szívesen tapasztalja az erőszak ilyen formáját. Alapvetően nyugodt ember rejtőzik a „durva” felszín alatt, de elege lett, és helyette inkább valami „célravezetőbbet” választott!
A különböző vallások szertartásaiban nagyon jelentős szereppel bír a térdelés, térdre ereszkedés, mint a megalázkodás, a behódolás kifejeződése. A szertartásokban betöltött szerepét dőreség lenne lealacsonyítani.
Azért kapott jelentős szerepet a térd, a térdre ereszkedés, mert ez a testhelyzet, ezt az üzenetet hordozza azt: most feladom eddigi elképzeléseimet és beengedek valami újat. Mindaddig, míg ez a belső késztetés valóban bentről ered, addig a jelentése a jó érdekeket szolgálja. Amikor viszont ez külső erővé lép elő, már biztos, hogy nem annyira szerencsés!
Bal térd betegségei, fájdalmai az érzelmi dolgokkal kapcsolatos alázatosság diszharmóniáját jelenítik meg testi formában. Vagyis képtelen érezni, melyik a helyes, követendő út.
Jobb térd pedig a fizikai dolgokat, a konkrét anyagi megnyilvánulásokat tükrözi. A fizikai világra, illetve a fizikai világhoz való viszonyra jellemző.
A pótcselekvés ebben áll: „rossz” szagot teremt, hogy ezzel távol tartsa magától az „ellenséget”!
A „rossz” testszag minden esetben valamilyen belső, rejtett félelmet takar illetve jelent. A félelmek, szorongások előbb vagy utóbb kitörnek belőle, de ezt a dühkitörést megelőzi a nem tudatos megszabadulás, ez pedig a testszagban jelenik meg.
Test és lélek összhangja… s, amikor ez az egyensúly megbomlik, nem olyannak fogja magát látni, érezni, amilyen valójában, hanem a lelki állapota lapján ítéli meg kinézetét… a lelki állapota pedig nagyon messze van a tökéletestől, felszabadulttól és megoldást keresőtől… egy szóval: kritikus.
Keresi a hibát, és amikor megtalálja, bebizonyítja gyengeségeit még feszültebb lesz… és ez sokáig nem maradhat így… de mivel lelki beállítódásán nem tud változtatni… de mégis érzi a változás szükségét… a testén akarja orvosolni… hiszen ha nem látja csúnyának… baj sincs… de ezzel csak még nagyobb és mélyebb bajt generál…
Itt nagyon lényeges kiemelni a fertőző betegségekről írtakat (bővebben lásd ott).
Legyengült állapotban sokkal nyitottabbá válik az ember az új dolgok befogadására. Az éhező sem nézi, mit adnak neki, a szomjazó sem azt figyeli, milyen folyadékot öntenek a szájába, így a fertőzött sem azt nézte, mivel táplálta önmagát, milyen eszmékkel helyettesítette elveit. A gyengeséget kihasználva, az idegen dolgokat befogadva bizonytalanná válik élete.
Ez az idegrendszeri kórkép sajátossága, hogy akaratlan cselekvést vált ki, ami lehet kéz-lábmozgás, arc vagy szemmozgás, de szavak, káromkodások kimondása is.
„Csak azt vehetjük ki, amit betettünk… csak az jöhet ki, ami bement”. Hogy miért fontos ez? Mert csak azokat a mozgásokat vagy reakciókat tudjuk kiadni, kimondani, ami bennünk van. Csak azért tudunk csúnya szavakat kimondani, mert azok bennünk vannak. (Még ha mélyen eltemetve is.)
Akaratlan mozgások és szavak jelentése az, hogy az akarat valami egészen mással van elfoglalva. Őrizetlenül hagyja a benn lévőket és azok kiszökdösnek.
A törés, miként a villámlás, egy pillanat alatt kialakul, de ezt megelőzően egy meglehetősen hosszú folyamat zajlik le.
A tudatunk, lelkünk – a sors is – nem kifejezetten azért van, hogy kitoljon velünk! Éppen ellenkezőleg! Célja, hogy felhívja figyelmünket arra, milyenek vagyunk, és mit kell még elsajátítanunk. Ebből következik: tudatunk, lelkünk már régóta mondja a magáét, de nem értettük meg, ezért olyan nyelvhez folyamodik, amit ismerünk. Olyan „hangon” mondja, amire felkapjuk a fejünket.
Kéztörés: a bal kéz törése könnyen jelentheti azt, hogy (úgy érzi, úgy éli meg) olyan dologhoz fogott vagy nem fogott, amiben hatalmasat csalódott és ez törést jelent életében.
Lábtörés: olyan rossz lépést tett meg, amit nem, vagy csak nagy fájdalmak árán lehet helyrehozni.
Gerinctörés: életében egy olyan jelentős változás történt, ami kettétörte egész eddigi sorsát, és ami a legfontosabb: megváltoztathatatlanul!
Az adott érszakaszban történő vér alvadásának okai a bizonyos értelemben vett lassúságban és az ebből következő fásultságban található meg. Elvesztette az egészséges életkedvet, mely biztosította az információk, ismeretek harmonikus áramlását.
Lábtrombózis: a betegnek hiányoznak azok a lelki inspiráló, késztető erői, melyekkel ritmusosan tudta meglépni szükséges teendőit.
Lelassul, mert azt hiszi: nem tudja megoldani feladatait.
A kudarcnak megélt élethelyzetek következtében csökken a tartása, elveszíti rugalmasságát és elfárad, „kinyúlik”.
Tüdő = megújulás, újba kezdés
Gyulladás = a szükségszerűség elleni lázadás
A tüdőgyulladás pótcselekvése ez: lelke mélyén érzi annak szükségét, hogy kitörjön nyomatszónak tapasztalt életéből és belekezdjen valami nagyon is vágyottba, elérhetőbe, de ehelyett magára akar erőszakolni egy el nem fogadható beletörődést, ami ellen teste-lelke is fellázad.
(lásd még: láb, talp)
Azon a lábon jelenik meg ez a „bőrtüske”, amellyel (lelki jelentésével) kapcsolatban van. Bal lábon, amikor valamilyen érzelmi alapú és jelentésű kérdést akar mindenképp meglépni, és jobb lábon alakul ki, amikor egy anyagi jellegű cél elérésével kapcsolatban vált keménnyé és a lábujjak között jelenik a tyúkszem, amikor minden igyekezetét az elrejtésre, palástolásra fordítja.
(Lásd még: gyermek/genetikai betegségek, csontrendszer)
A gyermek betegsége minden esetben a szülők lelkében zajló folyamatokról is beszámol. Jelen esetben arról, hogy törékenynek, rugalmatlannak érzik magukat. Úgy élnek, mintha folyamatosan fejük felett lebegne Damoklész kardja. Igaz… erről mindkét szülő hallgat… ezért kerül éppen így felszínre.
A beteg olyan dolgot fogadott be és abból próbált tanulni, amire semmi szüksége nem volt.
Vak tasak, vak zsák ez a képlet, ami nem vezet sehová, de nem is ez szokott begyulladni, hanem a folytatása, a féregnyúlvány. Összevetve a belek jelentésével, itt olyan megemésztett, de legalábbis bevitt dolgot igyekszik „eltárolni”, melyre semmi szüksége.
A gyulladás akkor kezdődik, amikor mintegy önmaga ellen lázadva ki akarja vetni a bennlévő tartalékait.
E testrészünkkel hordozzuk az élet terheit.
A teher természetéhez tartozik, hogy lehet saját, illetve mások által felhalmozott megoldatlan feladat. Ebben az esetben lényegtelen dolog arról beszélni, kinek a problémáit vettük vállainkra, kinek a terheit hordozzuk. Úgy is csak az számít, hogy nem tesszük le a nyomasztóvá, terhessé vált „csomagokat”.
Vállaink azt a célt is szolgálják, hogy a kétségbeesett emberek ráborulhassanak, rajta kisírhassák fájdalmaikat, elmondhassák gondjaikat. Ez így van jól!
Probléma, betegség vagy fájdalom akkor alakul ki, amikor már nem azt csináljuk, ami és ahogy jó, hanem ahogy jónak akarjuk hinni…
Azok a nézetletérések, érdekütközések, melyek nem megfelelően kerülnek felszínre, nem tudatosodnak és nem ezek alapján cselekszünk, a háttérben maradnak, és onnan fejtik ki aknamunkájukat (lásd még tudat). Vagyis, egyszerűbben: kialakul egy hajlamosító erő, mely valószínűsíti a balesetek bekövetkeztét.
Az esemény megtörténte figyelmeztető jelként is felfogható! Ezt mondja: a beteg az adott területen nem hajlandó, vagy átmenetileg képtelen a megújulásra.
(lásd még a lép, máj, fehérvérűség és a sárgaság címszónál)
Szállítja az élethez elengedhetetlen erőt és tudásanyagot. Benne vannak azok a létfontosságú elemek, melyekkel eljut a szellemi táplálék a test sejtjeihez.
Amikor a betegnek vérproblémája van, akkor megbomlik az a kényes egyensúly, ami az egészséges ellátottság és az elhasználódott erők között van. A sejtek nem kapnak új alapanyagokat és nem megfelelő a bomlástermékek elszállítása sem.
Minden ember (igazán) akkor tud és képes teljesíteni, amikor van rajta egy bizonyos nyomás.
Kiváltó okok:
- Szív-eredetről beszélhetünk abban az esetben, amikor a szeretetből, a gondoskodásból fakad a fokozott nyomás. Vagyis amikor mindent (erősen) szívére vesz, mintegy kifejezve sajnálatát.
- Vese-eredetről beszélhetünk abban az esetben, amikor a plusz feszültség, nyomás a meg nem értésből ered. A megértés legnagyobb ellensége az elfogultság, az érzelmi kötődés.
- Hormonális, amikor a belső tűz harmóniája megbomlik. Nem képes már érezni, mi helyes, mi a helyén való. Nem tudja, miért harcoljon, és mi ellen küzdjön.
- A félelem eredetű magas vérnyomást két oldalról kell megközelítenünk: az első az adrenalin-növekedés, hogy minél többet tudjon kihozni magából, tehát növeli a nyomást. A másik oldal pedig a félelem összeszorító görcsössége, ami összehúzza az erek falait.
- Érszűkület. Amennyiben valahol szűkület alakul ki, úgy megváltozik a benne lévő folyadék áramlása, növekszik a nyomás, csökken a szállított mennyiség. Ugyanerről a jelenségről beszélhetünk itt is.
Az ismertetett kiváltó tényezők előbb-utóbb együtt fognak jelentkezni.
A beteg beletörődött életének megváltoztathatatlan, sorsszerű állapotába, de közben belül, lelkében igen kiterjedt harcot vív (önmaga ellen).
Meglévő képességeit, örömeit és az ezekből fakadó lehetőségeit nem használja ki a helyzetéhez mérten.
Azt érzi, életéből kimaradt a „fűszer”, ezért nagyon visszafogott lesz, kialakulhat a depresszióra való hajlam.
A beteg tudata nem fogja érzékelni a szervezetében lezajlódó pozitív folyamatokat.
Lelkileg az alábbi jellegzetességeket fedezhetjük fel: sérülések alkalmával nehezen vagy egyáltalán nem képes a lenyugvásra, továbbra is megőrzi a sértődöttséget, és nagyon nehezen békél meg.
A megnyugvás a lecsendesedés helyett a „mártíromságot” és a „súlyos vérveszteséget” választja, ami jelen esetben a szó szoros értelmében értendő!
Az idők során képtelenné vált arra, hogy képes legyen hátat fordítani a rossz, fájó élményeknek, inkább előveszi, és újra megforgatja magában az éles kést.
A kiválasztás, a megértés szerve, következésképp a jelentése is ehhez kapcsolódik.
Ahogyan fizikai síkon a vízzel szervezetünkbe jutott anyagok között különbséget tesz, szétválasztja a hasznosakat az ártalmasoktól, úgy ez történik szellemi, lelki síkon is. Információkat, ismereteket válogat szét, megkülönbözteti a test számára hasznosakat a „haszontalanoktól”.
Veseproblémák akkor jelentkeznek, amikor az ember nem tudja kiválasztani, mire is van szüksége, és mire nincs. Pontosabban: nem mer, nincs bátorsága érzéseire, megérzéseire és tudására hallgatni és cselekedni.
Bal vese: Betegségek, problémák, zavarok jelentkeznek, amikor az érzéseiben lényegtelen dolgokra alapoz és ezzel egy időben jelentkezni fog a másik oldal is, lényeges dolgokat figyelmen kívül hagy.
Jobb vese: Az anyagi sík történései a betegre zavaróan hatna. Nem szelektál a dolgok között. Nem elemez, de a sok keserű tapasztalat hatására visszavonul, begubózik, és inkább beletörődik élethelyzeteibe.
A ciszta egy nagyon konkrét dolog, amivel ugyan szembenézett, felfogta súlyát, jelentőségét, de a megoldását elodázta, magába zárta. Azt is mondhatom, félretette gondjait, fallal vette körül, hogy ne is lássa.
Egy olyan – néha csak esetleges – sérelmet jelent, ami fölött nem tud napirendre térni, megoldani, s ez által megszabadulni tőle. Magába zárta a sérelmet – önmaga előtt talán még büszke is rá – s nem engedi ki. Ez az ismeret, legyen az bármilyen, egy biztos pont az életében!
A bal vesében keletkező kő egy érzésbeli problémát takar.
A jobb vesében kialakuló kő a szorosan vett anyagi világgal
A lustaságból, kishitűségből eredően a beteg lassan elveszíti képességét az önállóságra. Emlékezz: „a gyökér a tudatban keresendő”. Tehát ha a tudat lustálkodik, akkor a fizikai szerveket is olyanná teszi.
Jelen esetben ez annyit tesz, hogy csökkenti a megértés vágyát. A lecsökkentett megértés következtében a vesék lényegesen kevesebb éltető erőt kapnak. A kevesebb energiából kisebb számú sejtet tudnak megóvni a mérgektől, azáltal, hogy egészséges erőkkel látják el. A tudat mindent megtesz az optimalizálásra. Ezt pedig csak az „elbocsájtások” árán érheti el a beteg szervezete.
A vese a feldolgozás, a kiválasztás egyik szerve. Amikor megfertőződik ez a kiválasztó, megértő szerv, akkor az azt jelzi, hogy a beteg valakinek vagy valaminek az igen erős irányítása alá került, aki/ami meg akarja határozni, hogy hogyan értelmezze a dolgait, hogyan viszonyuljon élethelyzeteihez!
A beteg, ahelyett, hogy megkeresné saját (örömteli) életszemléletét, aláveti magát mások irányításának. Azt hiszi – elhiszi –, felmerülő problémáit csak mások elképzelései, tapasztalati alapján képes megoldani.
Vajon mitől szokott egy dolog kitágulni és fájdalmat okozni? Mi ösztönzi arra az ereket, hogy kitáguljanak, elveszítsék eddigi rugalmasságukat?
Valamikor régen azt tanultam: az anyagok a fáradás jeleként mutatják ezt a „tünetet”.
A pótcselekvés abban áll, hogy a beteg a pihenés, az értékelés idejét is „aktív” munkálkodással kívánja helyettesíteni. Mivel folyamatos igénybevételnek van kitéve – a tudat is – nem marad ideje azokra a pillanatokra, amikor felfedezhetné, megélhetné a saját értékei által kiváltott örömöt. Nem találja saját értékeit, de helyette talál valami mást: az értéktelenségeit.
Bal lábon: Lelki konfliktusai támadnak abból, hogyan fogadja el saját érzéseit, a környező világot s a benne lévő dolgokat, illetve, hogy hogyan viszonyuljon ezekhez. Érzéseivel kapcsolatban alakulnak ki az elégedetlenségek
Jobb lábon: Konfliktusát, pótcselekvését a fizikai testtel, a fizikai világgal éli meg. A külső kinézetével, a test megjelenésével nincs megelégedve.