Hogyan szabaduljunk az ismeretlen eredetű fájdalomtól?
Amikor belső konfliktusba keveredünk önmagunkkal, érzelmileg lejtőre kerülünk vagy megbetegszünk, fájdalmaink keletkeznek és ezek igen gyakran ellehetetlenítik eddig megszokott életünket.
Ebben a gödörben, nem foglalkozhatunk azzal, hogy valójában mennyi mindent tettünk a nyakunkba szakadt sok rosszért! És jól is tesszük! Fájdalmaink közepette a megalapozatlan önvádunkkal legalább nem rontunk tovább a helyzetünkön.
Viszont… nem is háríthatunk el magunktól minden felelősséget… akkor sem, ha ez az énvédő mechanizmusunk része.
De…
Keresnünk kell, elrontottunk-e valamit, részünk van-e a fájdalom kialakulásában, fennmaradásában és persze azt is vizsgálnunk kell, hogy mit tehetünk egészségünk, harmóniánk visszanyerésének érdekében…
De… ezt jól kell csinálnunk! Ne rontsuk, javítsuk életminőségünket… Ehhez a feladathoz kapsz igen hatékony segítséget írásomból!
A fájdalom jelzés!
A vihar analógiáját alapul véve: két merőben ellentétes erő ütközik össze… Ezt alapul véve kijelenthetjük a megmagyarázhatatlan – testi – fájdalom mögött valamilyen mélyebb ok található… valamilyen erős érzés, ami nem kerül felszínre, mégis ott van, növekszik és egymásnak feszülve hat testünk sejtjeire.
A fájdalom komoly jelzés!
Azt mondja nagyon nem megfelelő módon állunk életünkhöz, boldogságunkhoz… és lehet, hogy akaratlanul, de mégis teljesen mást teszünk mint, amit helyesnek érzünk.
Gyors lelki fájdalomcsillapítás, amikor igazán szükség van
A fájdalomnak oka van…
…és amíg ez a kiváltó ok fennáll – amíg a „tüske” beszúródva marad körmünk alatt –, amíg nem szüntetjük meg a kiváltó okát, addig újra és újra fel fog lángolni a megmagyarázhatatlannak, feloldhatatlannak tűnő fájdalom.
Keressük meg a kiváltó okot, mert a fájdalom – rendszerint – jéghegy csúcsa és a nagyobb probléma, a látható, tapasztalható felszín alatt van… és nem csak akadályozni fogja mindennapi létezésünket, de növekedni fog… és lassan, alattomosan, de elszívja erőnket és még nagyobb baj, még komolyabb betegséget okoz.
Viszont azzal, hogy feltárjuk a fájdalmunk forrását, az összetevőjét, nem pusztán megszüntetjük azt és fájdalom mentesen élünk, hanem hatalmas lépést teszünk afelé, amire annyira vágyunk…
A testi fájdalom lelki okát…
…feltárni pofonegyszerű… – amint elolvasod A Betegség, mint pótcselekvés című könyvem és te is így fogod látni
Röviden: azért fáj, mert nem hallgatunk belső hangunkra, ami a jó, vágyott irányt mutatja…
De azt megmondani, hogy neked pontosan mi okozza, mi tartja fenn a fájdalmad, mi nem engedi a gyógyulásod, hogy mi segíti a tüneteid megszűnését, már egy olyan feladat, amivel foglalkozni kell… és itt érdemes (nagyon is) olyan módszert választani, ami tű pontosan rávilágít a probléma forrására, elmagyarázza mit kell tanulni belőle, mire vágyik és arra is használható választ, hogy mi jelenti a megoldást.
Megmagyarázhatatlan testi fájdalom? – ugyan…
Lelkünk nem képes testi fájdalmat okozni (viszont képes azt megszüntetni), de a belső vívódásunk, hogy nem hallgatunk a jó „szóra”… az már igen.
A fájdalom csupán a figyelemfelhívás eszköze és nem maga a cél, vagy büntetés!
A belső feszültség, görcsös igyekezet természetes velejárója az izmok, idegek megfeszülése is… ami ugyan nem látványos, de ha huzamosabb ideig nem tudjuk magunkat ellazítani… fájni fog.
Másrészt a stressz, az elégedetlenség folyamatos izgalmi, irritált állapotban tartja az idegrendszerüket, ami ellen sejtek védekezni fognak… gyulladással… aminek egyenes következménye a fájdalom…
Harmadrészt… az előzőek következményeként túlzott reakciókat fogunk adni a bennünket ért – bármilyen – ingerre. Különösen akkor, amikor sokszor megismétlődik, és ráadásul ok nélkülinek érezzük.
A századszorra felmerülő problémára szervezetünk sejtjei hasonlóképp fognak reagálni és eltúlzott immunreakcióval… fájdalmasan fognak válaszolni!
A fájdalom pontos kiváltó okának ismerete nélkül – átmenetileg – lehet ugyan enyhíteni (ami nagyon fontos a reménybeli terápia szempontjából), de megoldással, fájdalom mentességgel vagy gyógyulással egyáltalán nem biztat! Ahhoz mélyebbre kell ásni… de… szerencsére van erre mód.
A fájdalom erős védőmechanizmus
Része a nagyobb, nehezen orvosolható baj megelőzésének.
Fáj, mert falba ütköztünk… NEM jól állunk életünkhöz.
A fájdalom megjelenése előtt testünk, lelkünk már számtalan módon jelzett, de mi azt még figyelmen kívül tudtuk hagyni. Eltudtuk tüntetni, temetni és megtudtuk magyarázni… hogy amit tisztán és világosan érzünk (nem jó irányba halad életünk), az nem is úgy van…
A fájdalom azt igyekszik elmondani, hogy: Eddig és ne tovább… most már mást kell tennünk!
A fájdalom soha nem önmagában létezik…
… még akkor sem, ha orvosilag semmivel sem indokolható jelenléte. Mindig van kiváltó oka és következménye is.
Így, ha még el is viseljük a fájdalmat, hozzá is szokunk valamennyire vagy megtanulunk vele együtt élni, nem pusztán nem oldottunk meg semmit, de folyamatosan ott fog felettünk „Damoklész-kardjaként” lebegni, ami azonnal lesúlyt ránk, hacsak meg nem oldjuk a kiváltó okot és nem találunk helyette valami jobbat.
Miért érzékelünk fájdalmat, amikor orvosilag semmi sem indokolja?
A fájdalomérzet az agyunk által érzékelt jelzések egyike, amelyeket a testünk küld az agyunknak, amikor valami rosszat tapasztalunk. Az érzékelésünknek ez a része segít abban, hogy felismerjük, ha valami nem megfelelő a testünk, életünk, felfogásunk vagy érzéseink megélésével… a fájdalom figyelmeztető reakciójával akarjuk magunkat megvédeni a további sérülésektől.
Az orvosilag nem indokolt fájdalom hátterében lelki tényezők állnak… de amíg nem megfelelő módon keresik… meg nem találhatjuk azt!
A fájdalom behúzza a féket…
…és tudatosítja, hogy így nem mehetünk tovább.
Mit tehetünk, ha kiderül nem jót csinálunk?
Tovább nyomjuk a gázt és szemlesütve rohanunk a nyilvánvalóan rossz irányba? Harcolunk a lassulás, az elakadás ellen vagy valami értelmesebbre, hatékonyabbra váltunk?
Hogyan szabaduljunk az ismeretlen eredetű fájdalomtól?
Sehogy!
Ez pont olyan lenne, mintha meg akarnánk szüntetni az éhség érzetünk erős jelzését. Ami azt mondja kifogyóban vagyunk energia tartalékunkból és ideje pótolni azt. Ha harcolni akarunk ellene, ha csak addig akarunk eljutni, hogy NE ÉREZZÜK az éhséget… NE „LÁSSUK” a figyelmeztető jelet… egész biztosan harcolni fog lelkünk és mi konfliktusba kerülünk vele… is… és enni sem fogunk…
Pont, mint a Fibromyalgia estében. Ahol a tünetek – mint más, testi elváltozásokkal nem magyarázható fájdalmak esetében – félrevezetőek lehetnek, mert egy idő után – főleg, ha nem is jól keressük a kiváltó okot – egymással annyira összemosódnak, hogy képtelenség külön értelmezni őket… szervesen egymáshoz kapcsolódnak, együtt léteznek… S, ha valami sokáig, enyhíthetetlenül fáj, egészen biztosan magával hoz egy sor másik tünetet is. IBS, depresszió, a koncentráló képesség gyengülése, alvászavar…
És valljuk be őszintén: az lenne a csoda, ha az ilyen megmagyarázhatatlan és elviselhetetlen fájdalom elviselése nem nyomná rá bélyegét az élet minden más területére is.
Becsapós lehet a fájdalom valódi lelki okának feltérképezése, mert olyan okok állnak a háttérben, amikhez a beteg hozzászokott, megtanult vele együtt élni… és igazán nem is hiszi, hogy ezen bárki változtatni tudna.
Vágyja ő, hogy valaki segítsen rajta, de… ez csak a látszat… a felszín, amit ő maga is el akar hinni… és látszólag el is tud hinni és magáévá tud tenni, de a mélyben komoly háborgás, ellenkezés van… felszín alatt marad, ezért meg és feloldhatatlan, de szép lassan, alattomosan felőrli az idegeit… amire fájdalommal válaszolnak sejtjei… míg rá nem ébred „mivel” tudná éhség érzetét csillapítani és végre jól lakni…
A fájdalom mindig visszatér… újult erővel
A fájdalom ritkán állandó intenzitású! Jórészt hullámzik… eltűnik, majd visszatér… Hol erősebben, hol gyengébben, alig észre vehetően, de visszatér… még akkor, amikor látszóleg nyomtalanul eltűnik… és nem értjük miért.
Vajon mitől lehet ez a hullámzás, amikor látszólag semmi sem indokolja?
Egész egyszerűen attól, hogy mást teszünk… másként reagálunk… másként gondolkodunk… akkor is, ha ezt nem vesszük észre, vagy nem fogjuk fel, hogy milyen összefüggések vannak az érzéseink és testi tüneteink között.
Ha ilyen hullámzást tapasztalunk fájdalmunkban, akkor az azt jelenti, hogy nem folyton ugyanúgy állunk ahhoz, ami testi fájdalmunkat generálja.
Tehát… utána kell járni, hogy pontosan mi javítja, mi rontja állapotunkat.
Mi nem engedi a gyógyulást?
Hihetetlenül nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk elengedni azt, amitől még valami jót vagy hasznot remélünk!
Ha azt hisszük, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a fájdalom megszüntetésére, de az mégis megmarad, akkor az azt jelenti, hogy valami bennünk folyamatosan táplálja azt…
Próbálunk ugyan a szabadulni, de annyira leköti igyekezetünket a menekülés, a fájdalom elleni harc, hogy sem energiánk, sem időnk nem marad tenni a megnyugvást, gyógyulást hozó dolgainkat… pedig pont arra van szükségünk.
Mi tápláljuk a fájdalmat
A megmagyarázhatatlan és orvosilag nem indokolható fájdalom hasonlóságot mutat a fantom fájással. Az elme pontosan úgy éli meg, mintha az elvesztett testrész még most is létezne és elszenvedné a traumát.
A be nem azonosítható testi fájdalom esetében hasonló a helyzet. Az elme úgy éli meg, hogy az életminőséget veszélyeztető probléma fennáll és erre a megfelelő figyelmeztető jelzést küld.
Ha nincs kézzel fogható, szemmel látható – reakciót kiváltó – trauma, akkor az azt jelenti, hogy létezik ugyan, de sokkal mélyebben van.
Az elme érzékeli a bajt és reagál rá… mindaddig jelez és mindaddig fájdalommal reagál, míg meg nem szűnik a vészjelzést kiváltó belső probléma. – ez a probléma, jellemzően valami olyan, amit örömtelinek él meg, mégsem teszi meg
Tanulnunk kell fájdalmunkból
A fájdalom tanítani próbál!
Amikor bajban vagyunk, megbetegszünk, fájdalmak gyötörnek, tüneteink ellehetetlenítik eddig megszokott életünket és nem szívesen foglalkozunk azzal, hogy a nyakunkba szakadt rosszért mennyi mindent tettünk.
Sőt… ha csak tehetjük el is hárítjuk magunktól minden felelősséget… ez természetes! Ez az énvédő mechanizmusunk része, ilyenek vagyunk, pont.
De…
Ha már nem tudunk, nem akarunk „megelégedni” a ránk zúdult fájdalommal, muszáj saját kezünkbe venni – újra – életünk, egészségünk alakítását és meg kell tanulnunk elfogadni azt a jó, amire a fájdalom rávilágít.
A fájdalom a tanulás része
Az élet természetes rugalmassága, a változó környezethez való alkalmazkodásunk megköveteli testünk, lelkünk idomulását is…. Az élet nagy tanító! Rá akar vezetni minket arra az egyszerű tényre, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, csak akkor tudjuk életünkbe beengedni vágyott „csodáinkat”, amikor hasonlatossá válunk hozzá és magunkévá tesszük rugalmasságát.
DE ha ennek ellenállunk, akkor bennünk fájdalmas ellentmondás születik… ami egyre növekszik, ahogy az egyén egyre távolodik a szükségestől… azaz: ahogy nő a szakadék az ideális és a megélt világunk között, ami elveti a fájdalom magvait…
A fájdalom azt jelzi, hogy az istennek se hallgatunk magunkra… az istennek se akarunk tanulni… változni! Falnak rohanunk, fejünket a falba verjük… Bántjuk magunkat, de akkor is ezt csináljuk… ha a fene, fenét is eszik… Majd „eljátsszuk” a mártírt és nem értjük mitől fáj a „fejünk”…
De a lelkünk tiszta és világos útmutatásai ott maradnak bennünk… érezzük őket és egyre inkább szenvedünk… hisz nem azt tesszük, amit valójában igaznak érzünk… NA EZ A FÁJDALOM GYÖKERE!
A gyógyulás első lépése…
Fel kell ismernünk, hogy a fájdalomhoz mi ragaszkodunk.
Persze… tudom én, hogy nem vagyunk olyan hülyék, hogy ragaszkodjunk a fájdalomhoz, pedig DE!
Nagyon is!
Persze nem a fájdalmat vagyunk képtelenek elengedni, hanem azt, ami kiváltja, felerősíti és megtartja a fájdalmat… szerencsére van erre egy igen jól bejáratott módszer… könnyen letesszük, elengedjük a rosszat, amint találunk valami jobbat… Elismerem… azt még meg kell értenünk, hogy a fájdalmat kiváltó rossz mire akar rávilágítani, de amint megérjük fájdalmunkat, érteni fogjuk azt, ami valójában „jóllakat”.
Összegzés
Egyrészt a fájdalom komoly akadálya a gyógyulásnak, gúzsba köthet, annyi energiát és figyelmet emészt fel, hogy semmi másra sem marad erő!
A gyógyulásra sem!
Másrészt a fájdalom lehet egy nagyon inspiráló erő, ami nagy hatékonysággal terel a gyógyulás felé… de ehhez érteni kell mondandóját! HA úgy érzed van remény a gyógyulásra, a fájdalomtól szabadulásra… bízz magadban… a megérzéseidben! Elvezetnek oda, ahová elszeretnél jutni… Engedd… és ha jól esne a segítség… úgy gyorsabban, könnyebben érnél célt… itt vagyok… szívesen segítek!
