Nem gyógyulsz? Folyton kiújul betegséged? Van kiút a csapdából!
Nagy, nem várt pofon az élettől a betegség… különösen akkor, amikor nincs rá ésszerű magyarázat vagy, amikor túl fiatalon súlyt bennünket az élet… Teljesen értelmetlenül…
De vajon mi egy fikarcnyit sem tettünk betegségünkért tényleg és csak az élet súlyt bennünket? És tényleg semmi értelme a betegségnek és az egész nem több egy kegyetlen sorscsapásnál, kósza szeszélynél? De az élet teremt teljesen értelmetlen dolgot? Nem lehet, hogy oka van annak, hogy megbetegszünk, hogy nem tudunk tőle szabadulni, hogy valami újra és újra visszahozza?
Számtalan kínzó és húsba vágó kérdés, amire meg kell keresnünk a válaszainkat.
Szeretet nyelv...
...ahányan vagyunk annyi féleképp éljük meg, fejezzük ki szeretetünket, melegségünket, kedvességünket és gondoskodásunkat. Mindannyian másképp beszélünk.
Más szavakat, kifejezéseket használunk és teljesen egyedi módon osztjuk meg szívünk melegét is.
De nem kizárólag szeretetünk kifejeződése egyedi és megismételhetetlen, hanem az is, ahogyan testünk vagy lelkünk igyekszik tudtunkra adni szükségleteit… és ha olyan „szókincset” másoltunk szüleinktől, melyekkel mi magunk sem értünk, akkor nem is tudjuk megadni magunknak azt, ami természetes szükségletünk (lenne)… ehelyett valamivel megpróbáljuk elaltatni éhség érzetünket…
Betegség is egy nyelv!
Vajon mi történne, ha egy kisgyermeket neki nem tetsző, benne undort keltő étellel próbálunk megetetni?
Ellenkezni… sírni… toporzékolni fog… és ha tovább erőltetjük, akkor az egészet kihányja…
Ha pedig még mindig nem fogjuk fel, hogy nem jót és nem jól adunk neki… és „jó szülő módjára megtömjük” és a gyermek minden igyekezete ellenére mégis ráerőszakoljuk akaratunkat… olyan törést okozhatunk életében, amivel megmérgezzük egész életét!
Pont ez a betegségünk is!
Magunkra erőszakoltunk „egy” viselkedést… gondolatot… érzést… vagy cselekvést - ami NAGYON nem ízlett – és az istennek se akartuk érteni testünk „rejtett”, „érthetetlen” nyelven küldött üzeneteit és megbetegedtünk.
Csak egy érzés… mondhatjuk…
… a nagy, az életünket teljesen átformáló dolgaink is egy egészen apró, talán lényegtelen dologgal kezdődnek…
Édesanyánk nem, vagy nem úgy dicsért meg, amikor valami szenzációs dolgot tettünk…
Rosszallóan nézet ránk, amikor nem olyan jó jegyet vittünk haza mint, amit ő várt…
Megbüntetett apánk, pedig csak próbálgattuk azt, amit az élet elénk sodort…
Millió apró, talán lényegtelennek tűnő, elfeledett érzés… ami hosszútávon mégis komoly nyomot hagy felfogásunkon, érzéseinken és testünkön.
Értelmetlen dolgok…
…NINCSENEK!
Oka van a betegségünknek!
Okkal betegszünk meg és amíg ezt az okot nem szüntetjük meg azzal, hogy tanulunk belőle… hogy végre megtanuljuk azt, amit lényünk kevésbé ismert része tanítani próbál… amivel jobbá akarja formálni életünket… addig ott marad rajtunk egy befoltozatlan lyuk, egy eleven, élő seb, ami nem enged bennünket gyógyulni…
Hiába megyünk orvoshoz… szedünk gyógyszert… kapunk kezeléseket… váltunk életmódot… és feleslegesen mondunk le a húsról, cigiről, kávéról… amíg eltagadott lyukak vannak rajtunk, amin elszökik életerőnk!
Változni, gyógyulni akarunk? Akkor ezeken a kérdéseken mindenképp el kell gondolkodnunk és meg kell keresnünk rá a válaszainkat:
Mi betegségünk valódi kiváltó oka?
Ami léket ütött érzéseinken… majd immunrendszerünkön, hogy képtelen vagyunk őket gyógyulásunk szolgálatába állítani… mert amíg ez a lyuk tátong rajtunk… szitával merünk vizet…
Mi okozta életünkben a törést?
Miért fontos megtalálni a töréspontot? Mert ösztönösen is igyekszünk visszatérni „eltévedési” ponthoz. Oda, ahol még biztosan jó úton jártunk… ahol még biztosan egyenesben volt az életünk.
Ha visszafordulunk, nem előre… gyógyulásod felé tartunk, hanem pont ellenkező irányba…
Figyelem!
Az a törés, ami után már nem úgy éltük életünket, mint annak előtte egészen biztosan bekövetkezett… keressük hát rá a választ!
Emeltünk-e falakat magunk elé?
Falak mindig vannak előttünk!
Jó esetben kijelölik a gyógyulásinkhoz vezető utat… csak az a kérdés, hogy a közöttünk vezető utat (a megoldásaink) keressük-e vagy folyton beléjük ütközünk?
Amikor a szívünkre, a jó érzéseinkre… lelkünk útmutatásaira hallgatunk, akkor tisztán és világosan érezzük, hogy mit nem tehetünk meg, mi fog fájdalmat, csalódás okozni… mi rontja helyzetünket, hangulatunkat és ezzel együtt testi állapotunkat is… de egyúttal… azt is érezzük, hogy merre visz a vágyott gyógyulásunkhoz vezető út…
Amennyiben így cselekszünk, jó úton, jól járunk… de ha folyamatosan ellenállásba ütközünk… akkor túl sok az akadályozó fal bennünk… amivel kezdenünk kell valamit!
Mi fáj valójában…
Akkor fáj, amikor két ellentétes érzés van bennünk… Ha azt érezzük, hogy elvesztettük az egészségünket… és ennek hatására fájdalom ébred bennünk, akkor biztosak lehetünk benne: ez azért fáj, azért mar, mert érezzük a gyógyulás lehetőségét… de most nem azt választjuk… nem ezt erősítjük.
A fájdalom lehet jó!
Kijelöli az utat… de ehhez ismernünk kell valódi jelentését.
De nem azt, hogy milyen nagy és milyen sok butaságot tettünk! Épp ellenkezőleg!
A betegség azt szeretné megtanítani, hogy merjünk boldogok lenni … és azt is megmutatja, hogy miben, hogyan kell boldognak lennünk ahhoz, hogy megtudjunk gyógyulni!
A gyógyuláshoz változnunk kell!
Igaz… Csupa olyan dolgot kell tennünk érte, ami örömmel tölt el… és… ehhez meg kell tanulnunk úgy élni, hogy meg is merjük tenni.
A probléma, a betegség szeretne tanítani
A probléma, a betegség szeretne tanítani
De nem azt, hogy milyen nagy és milyen sok butaságot tettünk! Épp ellenkezőleg!
A betegség azt szeretné megtanítani, hogy merjünk boldogok lenni … és azt is megmutatja, hogy miben, hogyan kell boldognak lennünk ahhoz, hogy megtudjunk gyógyulni!
A gyógyuláshoz változnunk kell!
Igaz… Csupa olyan dolgot kell tennünk érte, ami örömmel tölt el… és… ehhez meg kell tanulnunk úgy élni, hogy meg is merjük tenni.
Mi tartja fenn, mi táplálja problémát/betegséget?
Ha egy probléma, egy betegség nem akar megoldódni… vagy újra és újra visszatér, akkor be kell látunk a tényt: mi teszünk valamit, amivel visszarángatjuk magunkhoz.
Persze… csak igen ritkán tudatos ez… csak ritkán akarunk magunknak ártani… mégis… meg kell fontolunk ezt az opciót is!
Egy szobában, hogy maradhat életben és virulhat egy virág, ha azt mi nem gondozzuk?
A betegség ugyan ilyen!
Azért marad fenn… azért marad így, mert valamit teszünk, amivel tápláljuk, fenntartjuk és ezzel befagyasztjuk tűrhetetlen állapotunkat.
A mi érdekünk megismerni éréseink, gondolataink és tetteink következményeit!
Akadályozzuk vagy segítjük gyógyulásunkat?
Lebeszéljük magunkat arról, ami a gyógyuláshoz vezethetne vagy rábeszéljük magunkat arra, amit eddig nem tettünk meg, pedig régóta vágyunk rá?
Elszabotáljuk örömeink megélését vagy tudatosan teszünk értük?
Tényleg képtelenek vagyunk egészségünkért, teljesebb életünkért tenni vagy egész egyszerűen a lustaság, a halogatás álarca mögé bújunk?
Mit kell megtanulnunk?
Hogyan tudunk előnyt kovácsolni és hasznos tanulságot levonni?
Ez nem pusztán egy sor kérdés, amire nem ismerjük a választ! Ezek olyan kérdések, melyekre – amikor végre válaszolunk – előre, a megoldás, a gyógyulás felé terelnek minket… méghozzá elég erősen és hatékonyan!
Támogathatjuk-e gyógyulásunkat?
Naná, hogy IGEN!
Rajtunk kívül ki ismerhetné igazán az életünket alapjaiban meghatározó és befolyásoló érzéseinket, vagy gondolatainkat? Ki vehetné be helyettünk a gyógyszert? Ki mehetne helyettünk mosdóba? Ki kontrolálhatná azt, hogy óhatatlanul a betegségünkért vagy tudatosan a gyógyulásunkért teszünk-e?
Szeretnél pár perc alatt mindent megtudni saját lelkedről?
Kialakult ügyfélkörrel rendelkezel és szeretnél még hatékonyabban segíteni?
Tudj meg többet A Lélek-rajz Terápia komplex módszeréről és építsd be tevékenységedbe!
Érdeklődj a képzés részleteiről!
Segítenünk kell egészségünk visszanyerését
Nem tudunk egyik pillanatról a másikra megváltozni! Talán jó lenne, de képtelenek vagyunk rá!
Viszont számtalan eszköz áll rendelkezésünkre, amivel nagyon hatékonyan támogathatjuk egészségünk visszanyerését!
- El kell bizonytalanodnunk, kételkednünk kell… például abban, hogy tényleg annyira kivagyunk-e szolgáltatva a sors szeszélyenek. Hogy… valóban kijelenthetjük-e, hogy jól, helyesen élünk, amikor annyi minden jó dolgunkról mondunk le? Stb…
- Abban is el kell bizonytalanítanunk magunkat, hogy tényleg képtelenek vagyunk elérni azt, ami után szívünk annyira vágyakozik… Szóval kérdeznünk, kétkednünk kell… és ré kell jönnünk, hogy eddig is mindent elértünk, amire vágytunk, amiért tettünk… amit nem szerveztünk ki másnak… amit nem mástól vártunk, miközben éreztük, hogy nekünk kell megtennünk.
- Fel kell építenünk azokat az igaznak érzett dolgainkat, melyekből a gyógyulás következik.
Elismerem, hogy nem mindig egyszerű feladat… de különösen nehéz, szinte reménytelenül nehéz úgy gyógyulni, úgy tenni önmagunkért, hogy nem tudjuk, mi a valódi bajunk, min váltja ki, tartja fenn betegségeinket és nem ismerjük, nem érezzük, mi adja a tökéletességet és az ebből fakadó gyógyulásunkat.
