Miért vannak nagyobb veszélyben az idősek?

 

Orvosok, kutatók keresik a meghatározó különbséget a gyermek és az idős ember fertőződésre adott immun reakciójában.

Duda Ernő, a Szegedi Tudományegyetem professzora szerint hatalmas tévhit azt gondolni, hogy ha „erős” az immunrendszerünk, akkor a szervezetünk jobban tud védekezni a kórokozók ellen. Duda Ernő immunológusként nagyon helytelennek tartja az „erős immunrendszer” kifejezést, a koronavírus szempontjából pedig kifejezetten rossz, ha "erős az immunrendszerünk". https://444.hu/2020/03/26/a-vitaminok-hatastalanok-a-koronavirussal-szemben

Miért viselik könnyebben a gyermekek a koronavírust, mint az idősebbek, amikor a gyermekek immunrendszere még alig találkozott fertőzést okozó vírusokkal vagy baktériumokkal?

Ha ennyien, ennyire keresik annak okát, hogy miért van más hatása a koronavírusnak a gyermekre és a felnőttre vagy idősre -– és nem találnak magyarázatot – akkor az azért is lehet, mert nem testi szinten keresendő az eltérés, hanem lelki, lelkületi szinten található meg a különbség.

A teljesség igénye nélkül hoztam pár (jellemző) tulajdonságot, talán magyarázattal szolgálhat arra, hogy vajon miért betegíti meg inkább/jobban az időseket és miért súlyosabbak a szövődményeik?

Felfedezed, hogy mi a lényeges különbség közöttük?

A rugalmasság!!!

Nem erős immunrendszerre van szükség, hanem:

jól és könnyen alkalmazkodó rugalmas immunrendszerre!

De ez a rugalmatlanság, merev gondolkodásmód, vagy akár a fafejűség hatással lehet arra is, hogy a férfiakat sokkal inkább érinti a betegség, mint a nőket, akiket a családmodellek, a „genetika” is arra készített fel, hogy sokkal rugalmasabban alkalmazkodjanak az új eseményekhez. Ez az alap természetbeni különbözőség (nem általánosítva, csak az egyén szintjén) kihat az immunrendszerükre is, ami nem erősebb „csak” rugalmasabb.

A testünk nem hazudik! Kérlelhetetlenül megmutatja, vagy ha nem hallgatunk a szép szóra, akkor a képünkbe vágja az igazságot, valóságot, hogy hogyan is állunk a dolgainkkal, a boldogságunkkal!

A gyermek nem hazudik. (Na jó, van amikor egy kicsit azért mégis 🙂 ).

De lényegében törekszik az igaz mondásra.

De egy idősebb ember egyre inkább megalkuszik… befelé fordul, és ha nem is vallja be, de lassan lemond. S már az is a lemondásnak számít, hogy nem akar gyermek lenni, nem akar úgy viselkedni, mint egy gyermek… nem akar felszabadultan élni, hanem inkább észrevétlenül beszivárognak életébe azok a gondolatok, melyek megmerevítik. Hiába lesz erős az immunrendszere! Ha nem ismeri fel a valódi veszélyforrást, akkor új ellenséget keres. Önmaga ellen fordul.

 

Nem az erő számít!

Nem számít, hogy mennyire erősítjük fel immunrendszerünket!

 

Az mindennél fontosabb, hogy a meglévő erőforrásainkat, védekező képességünket jól, rugalmasan használjuk fel!

 

Csodálkozunk, és egyúttal mégsem lepődünk meg, hogy az időskor magával hoz egy sor kórságot, betegséget, de ez a „szükségszerűség” csak azért történhet meg, mert a test leköveti a lelki állapotot… és ennek az ellenkezője is igaz: amikor a felnőtt rugalmasabb, „gyermekibb” énjét megtudja őrizni, akkor ez az egészségén is tükröződni fog. – mindegy hány éves.

 

Az általános jellemzéssel tévedhetek (bár a betegségek lelki hátterével kapcsolatban az elmúlt 20 évben nem tettem). Az viszont előfordulhat, hogy pontosításra szorul még a betegség lelki okának feltérképezése.

Neked viszont egészen biztosan nem lesz belőle károd… legfeljebb hasznod… főleg, amikor visszatérsz – legalább egy kis időre – a természetes és gyermekkorod óta benned élő álmodozáshoz, játékossághoz… és ez a hangulat egészen biztosan segíteni fogja immunrendszeredet, hogy megtalálja a valódi ellenséget…

A hozzászólásokban folytathatjuk az eszmecserét és ha úgy érzed értékes a téma… hogy másokat is érdekelhet… akkor, légy szíves oszd meg…

Köszönöm