Vannak olyan időszakok, amikor egész egyszerűen nem tehetünk úgy, mintha megsüketültünk volna, nem foghatjuk le erőszakkal szemünket, ilyenkor nem tudjuk megregulázni elménket és nem állíthatjuk le annak hibakereső üzemmódját sem…

Vannak olyan időszakok, amikor képtelenek leszünk ragaszkodni a „jól megszokott” sémáinkhoz… és elemi szükségletnek érezzük az újítást.

Persze továbbra is próbálkozhatunk fenntartani a fenntarthatatlant… Körmünk szakadtáig ragaszkodhatunk jól ismert elveinkhez, de aztán beköszön az élet és kérlelhetetlenül ránk szakítja az ajtót, megmutatva a valóságot…

Ilyen ez a mostani idő is!

Egyeseket újratervezésre kényszerít… míg másokat csak csendesen és szeretet teljesen terelget

De tudnunk kell: nem „Ő” beszél más és más hangon! Mi vagyunk azok, akik a saját hangunkon halljuk az „Idő” kőbe vésett szavait.

Figyeljünk és merengjünk…

Ha a cselekvéseinknek hatása van a környezetünkre…

Ha a gondolkodásmódunk meghatározza, hogy észre vesszük-e a buktatóinkat…

Ha az érzéseink meghatározzák, hogyan éljük meg dolgainkat…

Ha a berögzült rossz szokásaink következménye a merevedő lelkület és izület…

Ha a betegséget pótcselekvés következménye…

Ha a rugalmasság, az új, szabados felfogás segít visszanyerni életkedvünket…

Ha példát veszel a gyermekről – muszáj lesz –, akkor látni fogod, hogy milyen eltökélten feszegeti, az általad megszabott határait, hogy milyen felszabadultan ábrándozik, épít álomvilágot, játszik a lehetőségeivel, és amíg ezt megőrzi, amíg ezt a felnőttek el nem veszik tőle, amíg ezt ki nem nevelik belőle, addig boldog és sugárzik róla: övé lehet a világ… is

Akkor a játékosság erősíti az immunrendszerünket…

Akkor a játékossághoz való visszatérés öröme alapjaiban változtatja meg azokat a beidegződéseinket, melyek a betegséget kiváltották…

Akkor a játékosság újra felfedezése segíthet a nemi szervekkel kapcsolatos betegségek gyógyulásában…

Akkor a munka felfogás játékossága meggyógyítja a beállt derekunkat…

S, a végtelenségig sorolhatnám életünk azon – konkrét – területeit, ahol visszanyerve, tudatosan újra teremtve rugalmasságunkat, játékosságunkat és persze felszabadult álmodozásunkat, gyökeresen és visszafordíthatatlanul módosíthatjuk életünk alakulását.

Igaz…

Ezt a játékosságot csak akkor tudjuk visszanyerni, amikor levetjük magunkról azt a szögesdrót kerítést, amit szüleink vagy ránk erőszakoltak, vagy mi lemásoltuk róluk… Igazából lényegtelen, hogy melyik áll fenn! Felnőttünk… szabad akarattal rendelkezünk és szabadon, játékosan… tudatosan választhatunk szívünkhöz, lelkünkhöz közelebb állót!

1 hozzászólás

  1. Müllerné Valcsi dátum április 28, 2020 1:25 du.

    Értékes sorok! Hiányoznak a beszélgetések, az “önfeled kikapcsolások”, amelyek egy- egy alkalommal megmutatták, hogy nem is olyan egyszerű válaszolni az önmagunknak! Nagyon sokat köszönhetek a beszélgetéseinknek! Hálás vagyok érte tiszta szívemből!

Szóljon hozzá!