Kapaszkodók krízisben…
Kapaszkodók krízisben…
A pánikra okot adó időszakainkban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy számtalan érzelmi, anyagi és egyéb válságot éltünk meg, éltünk túl… és rendszerint többek lettünk általa…
Bizonytalan időszakokban elveszik a jól felépített, alaposan kiismert valóságunk, amelyek totális bizonytalansága hosszútávon iszonyatos erőket képes belőlünk kiszívni. Könnyen beláthatjuk, hogy ebben a helyzetben nem engedhetünk meg magunknak semmilyen késlekedést, de meg kell találnunk a kényes egyensúlyt, hogy se nem kapkodjunk, se nem halogassunk, de azt és úgy tegyünk, hogy az a lelki egyensúlyunk visszanyerését szolgálja.
Nem könnyű, de nem is reménytelen feladat!
A legideálisabb az lenne, ha meg tudnánk találni és meg tudnánk élni azokat a sarokpontjainkat, melyek örömet ébresztenek… De lássuk be: amikor megzuhanunk, amikor kicsúszik lábunk alól a talaj, nem egy könnyen fogjuk tudni megélni a jót… és ha valamilyen csoda folytán mégis megtaláljuk egy röpke pillanatra, a következőben már az is elveszítjük.
Hiú ábránd hinni a jóban… ott és akkor…
A biztos pont – az elnevezésében is benne van – az, amire biztosan támaszkodhatunk… vagy amibe kapaszkodhatunk. Kapaszkodók krízisben…
Figyelem!
Ez nem jó és nem rossz. Ekkor nincs és nem is lehet ilyen kitétel.
Amikor komoly bajban vagyunk, nem lehetünk válogatósak! Az ösztöneink is azt diktálják, hogy ragadjunk meg minden alkalmat, minden lehetséges lehetőséget.
És ez tökéletesen jól is van így!
Ne válogass, amikor bajban vagy! Amikor szakadékba csúszol… nem nyammoghatsz, hogy áááá… ez csalán… ezt nem kapom el… ááá, ezzel a lehetőséggel nem élek, ebbe nem kapaszkodom meg.
NE VÁLOGASS!
Amiről azt érzed, hogy fékezheti utad a krízisbe való süllyedésbe: ragadd meg!
Abban a pillanatban, hogy nem válogatsz, nem tagadod meg a valóságot.
És ahogy a megoldás utáni vágy felébred benned, meg fogod érezni: van esély… ahogy már annyi reménytelen szituációban bekövetkezett… MOST IS BE FOG!
VAN ESÉLYED! VAN REMÉNYED! De NEKED KELL ÉLNI VELE!
Krízisben nincs mindenre érvényes és használható aranyszabály, de van pár, alapvető megoldási lehetőség is a krízisre:
- Elhagyod magad, feladod, „elengeded a témát”. Ekkor, amikor valóban ez a legjobb megoldás, hamar túl leszel rajta. Gyorsan leérsz a mélyére, onnan már nincs lejjebb… Az még nem a megoldás! Ne is akard annak hinni! Meg kell majd keresned a kiutat… és ez kétség kívül lényegesen kisebb feladat, mint akadályozni magad vagy a semmit tevés.
- Élvezed a gyönyörű kilátást… és a lehető legjobban véded magad és minimalizálod a károkat… engeded a világ folyását… sodródsz az árral és tartalékolod az erőidet
- Torkod szakadtából ordítasz, hogy mások is tudják mekkora bajban vagy. Vagy simán „eldicsekszel” nyomorúságod mértékével és együttérzést próbálsz kicsikarni.
- Belekapaszkodhatsz valami biztos pontba és nem engeded el.
Ott fogsz lógni a semmi közepén… lehet, hogy jön segítség, de ahhoz fel kell majd adnod a stabil helyzeted.
- Tudatosítod magadban a bajt, és hátat fordítva az ellenkező irányba kapaszkodsz… de ehhez ismerned kell a valódi baj és érezned kell, hogy számodra mi jelenti a megoldást.
Figyelem! A felsorolt megoldások minden esetben a megoldáshoz vezetnek, bár kétségtelen, hogy némelyik igen nagy kerülővel! Ezért figyelj, hogy melyiket választod!
A krízis megoldásának első alapvető törvényei:
- NE KEZELD! Eszedbe se jusson kezelni a krízist!
Miért?
Emlékezz! Oda mész, ahova nézel! Ha a krízist figyeled, oda is mész… miközben a megoldásra kellene figyelned… ha valóban megoldást szeretnél!
- EGYSZERŰSÍTENED, REDUKÁLNOD kell!
Miért?
El ne vessz a részletekben! El kell hagynod az imént olvasott terjengős, apró részletekbe menő dagályos gondolkodást, hogy meglásd a megoldást…
- NE AKARD/ NE VÁRJ AZONNAL A MEGOLDÁST! Még ha, azt érzed is, hogy nincs időd, és azonnal meg kell oldanod.
Miért?
Az idő múlásának érzékelése a szubjektív megélésen múlik. Amikor rosszul érzed magad, amikor a rossz dolgaidra figyelsz, iszonyatosan lassan halad. Viszont, amikor jól, amikor örömmel éled meg a pillanatot, repülni látszik az idő… Ezt az analógiát muszáj beépítened életedbe és tudatosan kell keresned a jó élményeket… mert azok a rosszakkal ellentétben, nem jönnek csak úgy… vagy ha jönnek is, de közben rossz a hangulatod, ha másra figyelsz, nem veszed észre és nem éled meg!
És végezetül:
- NE AKARD MEGVÁLTOZTATNI A KRÍZIS KIVÁLTÓJÁT!
Miért?
AZ ÚGY ROSSZ, AHOGY VAN… HIÁBA AKAROD KIJAVÍTANI, MEGOLDANI!
A LÉNYEGE MEGMARAD, MIT SEM VÁLTOZIK!
Ne változtasd meg és ne is akard… még akkor se ha „szent cél” vezérel! Túl sok energiát vesz el és közben a lelked mélyén végig érezni fogod a kudarc bekövetkeztét.
HASZNÁLD INKÁBB MÁSRA!
Szerettem volna teljesen körbe járni a témát, de itt és most lehetetlen… de lehetőség van a folytatásra… lent… a kommentekben…
Érdekelnek a kiadványok!
Szeretnél lélekrajz elemzést?
Igen, kérem a lélekrajz elemzést!
Szükséged van a könyvre?
Érdekel a betegség mint pótcselekvés c. könyv!
Törvények:
Ne válogass!
Ne kezeld!
Ne akard/ne várj..
Észre vettem, több cikkében is ír ugyan pozitív dolgokat, de a megfogalmazásai több esetben azt mutatják, ami nem jó, amit nem jó megtenni, ami negatívum, ami valamilyen hiányt mutat. Sok a tagadás, a negatív szövegkörnyezet a cikkeiben. A negatív szavakra több mondandóját építi fel. Azért nem tűnik talán fel többeknek, mert pozitív mondatai is vannak. Úgy fogalmaz, ahogyan Ön szeretne. Arra szerettem volna felhívni a figyelmét, a cikkeiben többször is találkoztam a “félig üres pohár” történéseivel, tehát többször a hiányt jeleníti meg, majd erre épít rá.
A tagadás helyett én úgy oldottam volna meg (hangsúlyozom, Ön úgy ír, ahogyan szeretne; csak elgondolkodásra számom az írásom), mit tegyen az ember (és nem azt, mit ne tegyen).
Pl. Figyeld a lehetőségeidet, engedd meg magadnak…, fogadd el… stb.
Egy vélemény.
Teljesen igaza van…
Viszont…
1. Amikor valamit meg akarunk oldani, azt csak akkor tudjuk hatékonyan megvalósítani, amikor azt is tudjuk, hogy mi a gond…
2. cikkeimet elsősorban azoknak írom, akik az adott problémában benne vannak, de legalábbis érintettek (mert mondjuk segíteni szeretnének ezzel).
3. Amikor fogorvosi váróban ülünk és halljuk a kiszűrődő hangokat… egészen másként fogjuk megélni, mint az, aki benn van.
4. Az igazság MINDIG két részből tevődik össze… benne kell lennie a rossznak és a jónak… a jó sorrendben… hogy jó irányba vigyen.
5. Igen, igaza van… valóban figyelni kell az egyensúlyra, hogy a mérleg mindkét serpenyőjében ugyan annyi legyen…