Frusztrált emberek között élni – és közben megőrizni önmagad
Nem kell nagy konfliktus ahhoz, hogy teljesen lefáradj és elveszítve béketűrésed, kiborulj.
Nem kell veszekedés, dráma vagy kiabálás!
Elég annyi, hogy egész nap türelmetlen, ideges, feszült emberek vesznek körül, akik feszültsége óhatatlanul is hatással van rád.
- A pénztárnál szinte a tarkódon érzed a mögötted álló sóhajtozását, követelőző tolakodását.
- A munkahelyen minden tegnapra kell, de senki nem tudja pontosan, miért és mit is kéne csinálni.
- És otthon is pontosan ugyan ez vár. Mindenki fáradt és gyorsan meg kell felelned – még a kimondatlan – elvárásaiknak is. Cselédnek érzed magad…
- Gyereked „csak kérdez”, de ahogy, amilyen követelőző hangon… szereted, de azonnal feláll a hátadon a szőr…
Ez csak pár hétköznapi példa. Neked ennél sokkal több és nagyobb feszültséggel kell együtt élned…
Estére aztán:
Te is teljesen kikészültél… és hamar kifogy a türelemből.
Csak röviden odaválaszolsz valamit… hogy hagyjanak békén.
Pedig nem veled történt semmi különös, nem csináltál semmi rosszat!
Sokan ilyenkor magukat hibáztatják.
„Túl érzékeny vagyok.” – nyugtatgatják magukat
„Nem bírom már annyira.” – hisz a korral jár… mégsem nyugszanak meg a választól
„Velem van a baj.” – de valahogy mégsem tudják elfogadni… valami ott belül mást suttog
Pedig a legtöbbször nem erről van szó.
Hanem arról, hogy túl sok idegen „idegbeteg”, frusztrált ember között próbálsz élni. – és megfelelni a fura elvárásaiknak
Nem feltétlenül a nagy konfliktusok fárasztanak le igazán, hanem a rengeteg apró, de állandóan benned lévő (belső)kényszer… megfelelni akarás, jó szándék és a jellemedből fakadó természetes alkalmazkodási szándék.
Tudod mitől készülsz ki teljesen? Attól, hogy folyamatosan figyelsz rájuk, hogy tompítani akarsz, elvenni az élét… hogy csak nyelsz, nyelsz és majd meg fulladsz… hogy kerülni próbálod a feszültséget, de ők mintha nem lennének partnerek ebben.
Kifelé nyugodt maradsz.
De belül… egyre csak feszülsz.
Fáradsz és észrevétlenül átveszed mások frusztrációját.
A lélekrajz terápia igazi értéke:
KIMOZDÍT abból a lelki állapotból, ami a betegséget, problémát okozza és... Erőt, tudást és önbizalmat ad a megoldáshoz!
Nem azért leszel frusztrált, mert rossz ember vagy!
Túl sokáig tartod magadban azt, amit ki kéne mondanod, de nem teszed, mert úgysem megérteni.
Ez a (téves, rossz érzést ébresztő érzés) különösen azoknál gyakori, akik pont olyan érzékenyek, empatikusak, felelősségteljesek, mint te!
Akik „nem akarnak balhét”.
Akik inkább csendben megpróbálják kibírni.
Csakhogy a frusztráció nem oldódik meg attól, hogy lenyeled!
Forrni fog benned és ellened fordul!
Ez kezdetben egyszerű, hétköznapi fáradtságként tapasztalható meg, de nagyon hamar türelmetlenségként, egyre fokozódó feszültségként növekszik.
Majd egy ponton te is robbansz – sokszor ott és akkor, ahol, amikor nem is gondolnád.
Fontos felismerés:
nem minden feszültség a tied !
Nem kell minden ideges embert megnyugtatnod!
Nem kell minden helyzetet megoldanod!
Nem kell mindig alkalmazkodnod!
A legfontosabb kérdés nem az, hogy:
„Mi bajuk van velem?”
Hanem ez:
„Tényleg velem van a baj, vagy csak magamra akarom húzni, vagy csak hagytam, hogy én legyek a szemetes ládájuk?”
Csökkentsd feszültséged! - tudom, könnyű ezt mondani, de ezekkel az apró trükkökkel azonnali hatást érsz el.
- Azonnali reakció helyett állj meg egy pillanatra, vegyél egy mély levegőt és tudatosítsd mi a célod! – idegbajt vagy nyugalmat keresel?
- Ne magyarázkodj! Csak mond ki, amit érzel… a lehető legegyszerűbb, leg őszintébben.
- Ne akard mindenki életét rendbe tenni! - épp elég feladatod van sajátoddal is.
- Gondolkozz! Miért engednéd, hogy az ő feszültségét rád borítsa és téged okoljon. – ok nélkül… hogy aztán neked kelljen megoldani az ő baját
Az, hogy te vagy az első, nem közöny, nem elitélendő egoizmus! Ez a határaid kijelölése!
A frusztráció nem azt jelenti, hogy nem bírod.
Azt jelenti, hogy túl sokáig tűrted csendben … önmagaddal harcolva
És nem az életbevágó kérdésed, hogy hogyan szokj hozzá ehhez az állandó és elviselhetetlen feszültséghez, hanem az, hogyan tudsz visszatérni önmagadhoz, saját lelkedhez…
Tudod… nem attól leszel erős, szerethető, hogy mindig mindent elviselsz, hanem attól, hogy tudod, mi a tiéd – és mi nem.
„Önmagadat, az értéket megőrizni nem azt jelenti, hogy mindent jól csinálsz.
Hanem azt, hogy nem hagyod, hogy mások feszültsége mondja meg, ki vagy… mások ítélete helyezzen téged egy olyan polcra, ami nagyon nem te vagy!”