EGYÜTT ÉLNI A BETEGSÉGGEL? MÉGIS, HOGY?
Sajnálom, nem lehet meggyógyítani...!
Tanuljon megy együtt élni a tüneteivel...!
Amikor ezt a „jó tanácsot” hallom, mindig eszembe jut az idős Pista bácsi esete, aki elment a háziorvosához segítséget kérni…
Doktor Úr!
A szintén 80 éves Sanyi barátom, azt mondja, hogy neki még hetente ötször is megy a nőkkel…
Pista bácsi!! mondja maga is azt! – hangzott a megnyugtató és igencsak előre mutató válasz…
MINDENKI ABBÓL INDUL KI, AMIT ISMERNI VÉL
Éljen vele együtt… Persze… mi mást mondhatna, amikor az ő szempontjából minden tőle telhetőt megtett egészséged, tünetmentességed érdekében… de ez lehet, hogy nem több annál, mint amikor a kőműves – elcseszi és görbe falat rak – majd „pingvint játszik”, karjait a combjaihoz csapkodva azzal próbál vigasztalni, hogy: nem tudom miért lett görbe a fal… de semmi baj… egészen biztosan megszokja majd a szemed…
Ebben az esetben te mit tennél?
Lenyelnéd a békát és valóban azon igyekeznél, hogy szemed megszokja a látványt vagy felszívnád magad és – ha már a kőművesed nem képes rá – valakivel helyre állíttatnád?
KEZELÉSEDHEZ ÉRDEK FŰZŐDIK, DE GYÓGYULÁSODHOZ IS?
Abszolút orvos és gyógyszer párti vagyok.
Ha be kell venni a gyógyszert, mert úgy tehermentesítem testem és könnyebb gyógyulni, akkor be kell venni.
Ha az megnyugvást okoz, hogy – rajtad kívül is – figyel rád egy megbízható ember, egy jó orvos, akkor azt csak jó lehet… ez felépülésedet szolgálja
DE…
Azért egy-két dolgon mindenképp el kell gondolkodnod!
Ha azt mondja nincs segítség… ha azt mondja ő nem tud többet segíteni, akkor mit teszel? Elfogadod a „görbe” falat vagy inkább arra az emberre hallgatsz, aki mindenkinél jobban ismer téged? – önmagadra
Amennyiben egy belső hang azt suttogja, hogy ennek így kell lennie és ez a hang megnyugat téged, akkor valóban arra kell készülnöd és azért kell mindent megtenned, hogy együtt tudj élni gondjaiddal. – de jól
Viszont…
NEM VÉLETLEN, HOGY KÉPTELEN VAGY EGYÜTT ÉLNI A TÜNETEIDDEL!
„Kiben bízhatnál igazán, ha nem magadban”?
Ha rossz érzést vált ki az együtt élés, ha az istennek sem vagy képes elfogadni a „megváltoztathatatlant”, ha nagyon nem érzed igaznak az ítéletet, akkor az azt jelenti, hogy képes vagy változni és rendbe tenni az életed… igaz, még meg kell találnod a használható módszered.
Annak, akinek fogalma sincs rólad, erősségeidről, motivációidról és élni akarásodról vagy magadnak, akit már jó ideje ismersz?
Jaaaaa!
Hogy nem bízol magadban?
Nem bízol abban, hogy teljesíteni tudod azokat a vágyaid, melyekre igazán vágysz…
Nem kéne ezzel valamit kezdened? Felépíteni az önbizalmad? Hogy pontosan azt és úgy adod magadnak, hogy azt érzéseid szerint megérdemled?
Viszont, ha az élj vele együtt ítélete, megnyugvással, valamiféle belső csendességgel tölt el, ha igaznak érzed, akkor arra kell erőidet fordítani, hogy egyensúlyt találj és kompenzálni tudd azt, amit a betegséged elvesz… valami jóval… De… azt meg kell tanulnod, hogy mi számít akkor és ott jónak!
Ha megnyugtató érzéssel – de csak akkor – tölt el, akkor valóban azzal van dolgod, hogy egy olyan életlehetőség teremtsd meg, amiben valóban együtt élsz a kialakult helyzeteddel.
De amíg el nem fogadás, háborgás ébred benned, amíg háborog lelked, addig folyamatosan és megállíthatatlanul harcolni fogsz a tüneteid, a betegséged és „jó tanács” ellen, ami pedig a lehető legrosszabb. Hiszen ekkor magad ellen harcolsz… ebből pedig kizárt, győztesként kerülj ki.
Tényleg nem tudsz ennél jobbat?
Akkor a tested nyelvén, miért suttog mást a lelked?
Oké.
Tegyük fel, hogy erőt veszel magadon és lenyomod a torkodon: együtt kell élnem tüneteimmel, fájdalmaimmal…
Vajon ezek az életminőségedet alapjaiban befolyásoló tünetek… megmaradnak így, ezen a szinten és csak ezt kell elfogadnod, vagy ez még rosszabbodni is fog?
Kimondom, amit érzel: amennyiben a kiváltó lelki okok ott maradnak és nem történik változás, akkor ezek a tünetek egyre erősödni fognak. Tehát nem lesz elég elfogadni pillanatnyi állapotod, fel kell készülnöd a további romlásra is… Ennek fényében már nem is lesz olyan egyszerű elfogadni azt, amit elfogadhatatlannak érzel!
Szóval… mást… megoldást kell keresned!
MIÉRT MARADNAK VAGY ERŐSÖDNEK TÜNETEID?
A tünetet, a betegséget valamit táplálja… ha nem táplálná, nem etetné, nem maradhatna fenn.
Ha a szobád sarkában van egy virág – amit igazából nem is annyira szeretsz –, amit soha nem tápoldatozol, soha nem locsolsz és ennek ellenére él és virul… akkor az azt jelenti, hogy valaki, valamikor eteti/itatja…
Amikor az életedben van valami, amit nem szeretsz – lásd tünet, betegség – és mégis ott marad, akkor az csak azért lehet, mert valaki azt ápolgatja és titokban eteti/itatja!
Vagy tudsz más magyarázatot adni erre?
Persze nem mindig tudod, hogy mivel táplálod nem gyógyuló betegségeid, nem enyhülő tüneteid, de ettől még te vagy az, aki megteszi… még akkor is, amikor nem vagy tisztában azzal, hogy mivel. – honnan is tudhatnád, amikor senkinek nem érdeke megtanítani erre
ELMÚLNAK MAJD ÚJRA ÉS ÚJRA VISSZATÉRNEK TÜNETEID. MIÉRT?
Mert még mindig nem tanultál betegségedből és tüneteid rejtett jelentéseiből… még nem tanultad meg, hogy mi hiányzik ennyire és helyette miből van túl sok az életedben.
Gondolj bele!
Amíg nem kóstolod meg az ételt (és persze nem tudod, hogy mi kell bele), honnan fogod tudni, hogy mi hiányzik belőle vagy miből van belőle túl sok… amitől ehetetlenné változtatja főztöd?
Főzés közben sem csinálod ezt: - hm, lehet, hogy hiányzik még valami ebből a húslevesből… sebaj… teszek még bele mákot… Ebből nem húsleves lesz!
Amikor jót akarsz főzni, ismerned kell a receptet és kóstolnod kell…
Amikor gyógyulni akarsz, ismerned kell, hogy a te életedhez pontosan milyen összetevők szükségesek… és mennyi!
Amikor valamiből túl kevés, vagy túl sok van… Háááát… eléggé fogod húzni a szádat... Pont ezt teszi a tested is, amikor valamiből vagy túl sok vagy túl kevés van benne.
HOGYAN TUDNÁL EGYÜTT ÉLNI TÜNETEIDDEL, AMIKOR GYŰLÖLÖD ŐKET?
Tedd a szívedre a kezed! Egyáltalán nem őszinte a mosolyod, hogy ebbe az élethelyzetbe kerültél.
Hogyan lehetne együtt élni valamivel, valakivel, amit, akit gyűlölsz?
Egész biztosan ráfogod vágni, hogy nem lehet együtt élni olyannal, akit/amit gyűlölünk… mégis megteszed! – most
Ezen pedig változtatnod kell!
ELFOGADNI? CSAPDÁBAN RAGADNI? TOVÁBB SZENVEDNI?
Mondok erre néhány példát!
- Hogy tudnád – valóban – elfogadni, hogy életed párja félrelép? – pedig egész biztosan lenne olyan barátod, aki ezt javasolja
- Hogy lehetne azt elfogadni, hogy eztán már nem tudsz teljes életet élni? – amikor minden ízedben érzed, hogy képes vagy rá
- Hogy lehetne azt mosolygós arccal végig vinni, hogy nem tudsz magadra nőként/férfiként tekinteni? – amikor pedig minden okod megvan arra, hogy nőnek/férfinak érezd magad
Ezek az ellentmondások egészen biztosan megtépáznának és belülről szakítanának szét… azt pedig nem engedheted meg magadnak… ennél több van benned… ennél többre… jobbra vagy képes!
Képtelen vagy elfogadni az elfogadhatatlant, mert:
Egyrészt:
- El kellene fogadnod, hogy nem harcolhatsz egészségedért… ha pedig meggátolod magad abban, hogy valami jóért harcolj, akkor egész biztosan lelkiismeret furdalásod lesz én önmagadat fogod okolni… bántani… amivel még inkább rombolod személyiséged.
Másrészt:
- azt kellene elfogadnod és abba a lelki, érzelmi állapotba kellene beletörődnöd, ami kiváltotta a betegséged és ami valójában tüneteidhez, betegségeidhez láncol és nem enged gyógyulni.
MIT JELENT EGYÜTT ÉLNI A TÜNETEKKEL?
Ha együtt akarsz élni testi/lelki tüneteiddel, azt is jelentené, hogy el akarod – el kellene – fogadnod azt, ami ellen minden ízedben ágálsz… el kellene fogadnod, hogy a dolgaidon már nem lehet változtatni… ez már megváltoztathatatlan… Ez, de még ennek a megpróbálása is egészen biztosan komoly lelki sérülést okozna… s, ez nem lehet célod!
Csakhogy…
Amíg nincs meg a kiváltó ok, addig pont olyan értetlenül fogsz az események előtt állni, mint Bud Spencer a Kincs, ami nincs-ben, amikor Terence Hill folyamatosan ellopta az ételét… hiába készített újabb és újabb ételadagot… amíg azt valaki ellopta, nem tudott jól lakni.
Amíg nincs meg az a kiváltó ok, ami miatt folyton eltűnik, semmibe veszik igyekezeted, addig kénytelen vagy együtt élni a problémáddal…
Erős és kitartó vagy! Ezért tételezzük fel, hogy mégis sikerrel jársz…
„Mondjuk” elfogadod a betegségeiddel a hiányosságaiddal való együtt élést és könnyű szívvel lemondasz szíved vágyáról… arról, amire egész életedben vágytál… ami vezérelte tetteid… Akkor mi marad?
Az elnyomás MINDIG szenvedéssel jár…
akkor is, amikor magadat nyomod el!
Szabadságra születtél!
Szabadítsd fel magad!
HOGYAN SZABADULHATSZ MEG TÜNETEIDTŐL? – és hogyan élhetsz szabadon
Valójában tudod ám mit kell tenned… érzed te, hogy mi váltja meg életed… ha nem tudnád… nem tudnál szenvedni sem!
Mit kell tenned, hogy jól érezd magad és visszanyerd egészséged, belső egyensúlyod?
Amikor éhes vagy, enned kell…
Amikor szomjas vagy, innod kell… ez eddig egyszerű
Innentől egy kicsit bonyolultabb lesz!
Amikor elfáradsz, pihenned kell… de hogy fogsz pihenni, míg nem érzed át, hogy mi pihentetne igazából? – próbálkozol és még a próbálkozásba is belefáradsz?
Mit teszel, ha „pacalra” vágysz, de csak pirítóst kapsz?
Mit fogsz érezni, mi fog testedben/lelkedben történni, ha nem azt adod magadnak, ami által valóban érezni tudod, hogy egy jót ettél?
Hogy egy jót ettél… hogy oltottad a szomjad, hogy valóban jól is laktál és minden okod megvan az elégedettségre?
Továbbra is befogod csapni magad?
Éhezni, szomjazni fogsz?
Megalkudsz a sorsoddal?
Elfogadod azt, amit nem tudsz? - vagy simán beletörődsz?
Hogyan fogod megadni magadnak a teljesség érzését adót, amikor nem érzed, mi adhatná a teljesség érzését!
Így, sehogy!
Mindig egy űr, mindig egyfajta éhség érzet és elégedetlenség marad benned. Ez pedig egészen biztosan következményekkel fog járni... és nem jó értelemben!
Mit teszel, ha pont attól tiltanak el, amire leginkább vágysz?
Éhen halsz?
Csupa olyan dolgot fogsz enni, tenni, amihez egyáltalán nem fűlik a fogad?
Felteszed a „pléh pofát” és jóképet vágsz hozzá? – miközben belül sírsz
Mit fogsz enni akkor, amikor nem érzed, hogy mi adná a teljesség érzését? Nem tudod mit ennél és csak vársz… vársz… vársz és egyre éhesebb leszel… és az első adandó alkalommal mindent magadba tömsz és lezabálsz!?
Mit fogsz tenni akkor, amikor nem tudod, hogy dicsérd vagy szidd magad, nem érzed, hogy miért kellene dicsérned vagy szidnod, de dicséred vagy szidod magad – valami olyanért –, amit meg sem érdemeltél, nem is vágytál…
Látod? Egy sor kérdés, ami erősen közrejátszik abban, hogy olyat akarsz elfogadni, amit nem vagy képes!
Látod, érzed már, hogy mivel jár, ha nem magadra hallgatsz?
Meg kell tanulnod megértened magad!
Mert csak akkor nyugszol meg, amikor pontosan azt adod magadnak, amire leginkább vágysz…
De hogy fogod megadni, amíg nem tudod mire vágysz?
Hogy fogod megadni testednek a gyógyuláshoz szükséges dolgokat, míg azt sem érted, hogy mire van kiéhezve!
Értsd meg tested – tüneteiden, betegségeiden keresztül – küldött üzeneteit…
Add meg azt, amire leginkább szüksége van és – NAGYON – jó eséllyel meggyógyulsz!
A betegség, mint pótcselekvés hihetetlenül pontosan fordítja le betegségeid rejtett üzeneteit és magyarázhatja el, hogy mire vagy kiéhezve, mi váltja ki a betegséged és mit kell tenned (enned), hogy ne pusztán ne kelljen együtt élned betegségeiddel – amikor mást érzel igaznak – de meg is gyógyulj!
Lelked folyamatosan üzeneteket küld és igyekszik jobbá tenni életed. Az üzenetek hol érzések, hol testi tünetek formájában törénnek. Elemi érdeked megérteni az üzenetek jelentését, hogy hamarabb élhesd azt a jobb, egészségesebb életet, amire mindig is vágytál!
Betegségeid megértett üzeneteit felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak gyógyulásod felé vezető utadon!
Ez érdekel. Èn is vhol leragadtam és cdak részben sikerűl meggyógyítani magam. És azért nem fogadják el sokan a segítségemet – online dolgozom – mert v nem hisznek a saját gyógyulásukban v nem tartanak ott fejlődésben mint én.