A Betegségnek lelki oka_

Betegségnek lelki oka? Totálisan agyament ötlet vagy húsba vágó realitás?

A világ és a benne lévő befolyásos szereplők előszeretettel igyekeznek belénk táplálni azt a gondolatot, hogy a betegségeink kialakulásában semmilyen szerepet nem játszik a lelki ok. Azt akarják elhitetni velünk, hogy ez a betegséget kiváltó ok csakis valami rajtunk kívül álló lehet! – megértem őket… ez az elemi érdekük… eladni nekünk a terméküket… belénk sulykolni, hogy a külső hatás okozta bajt, kizárólag külső eszközökkel lehet orvosolni.

Fel kell ébrednünk és tudatosítanunk kell: nem csak képesek vagyunk sorsunkat irányítani, de ez elemi szükségletünk is.

Észre kell vennünk, és mélyen be kell vésnünk elménkbe, hogy gondolkodásmódunkat, milyen mélyen és hatásosan befolyásolják a különböző lobbi tevékenységet folytató érdekszövetségek. – akik nem feltétlen a mi javunkat, épülésünket tartják szem előtt

Nem is olyan régen volt még, amikor az LSD úgy tartották, hogy kitágítja, felszabadítja és kreatívvá teszi a tudatot… és előszeretettel kísérleteztek vele, mint olyan szerrel, ami képes megoldani a legkülönfélébb pszichés betegségeket.

Aztán itt volt a DDT nevű rovarölő szer, amiről sokáig azt akarták elhitetni, hogy nyugodtan szórhatjuk magunkra… gyerekünkre… élelmiszereinkre. Sőt, még fürödhetünk benne és akkor sem fog ártani… csak jóval később merték/voltak kénytelenek bevallani, hogy ez a szer bizony nem csak erősen rákkeltő, de egy sor genetikai elváltozást is okoz… nemzedékeken keresztül.

Emlékszel még arra, hogy azt mondták: a disznózsír nem jó… olajjal kell főzni… később erről is kiderítették (más tudós csoportok), hogy milyen ártalmas… és most megint jó a zsír… - nyílván a vegánoknak erről más a véleménye és a tapasztalata

De eszünkbe juthat Csernobil is, ahol elképzelhetetlen mértékű pénzt, energiát és persze propagandát fektettek a baj mértékének elkenésébe és a felelősség elmismásolásába. S, csak később a kárelhárításba. – itt sem mi emberek voltunk az első helyen… nem a mi érdekeinket tartották szem előtt

De ha egy kicsit tágítjuk látóterünket, akkor eszünkbe fog jutni az OxyContin nevű fájdalomcsillapító – szintetikus ópiát – iszonyatos mértékű járványa is (nálunk valamiért nem kapott túl nagy publicitást)… Amerikában – egyes becslések szerint – 70 000 ember halálában játszott közvetlen vagy közvetett szerepet… Pedig hosszú éveken keresztül úgy hirdették, hogy nem lehet túladagolni, nem lehet rászokni és csak pozitív hatásai vannak. – a valóság pedig egészen mást mutatott… és ezzel az előállítók is tisztában voltak

Nem is tudom, meddig lehetne folytatni a sort, de szerintem ennyi is elég ahhoz, hogy elgondolkodj, micsoda érdekek húzódhatnak a lobbi csoportok mögött… melyeknek egy cseppet sem az az érdeke, hogy Te meggyógyulj… sokkal inkább az, hogy javuljon, vagy elhúzódjon az állapotod… de valami kezelésre, gyógyszerre – amit tőlük veszel – rászorulj.

Nem vagyok összeesküvés elmélet hívő, de nagyon is megértem azokat, akik mélyebb összefonódást látnak, és folyton kételkedve ágálnak.

Ezeket végiggondolva be kell látnod, hogy nem mindig az emberi életek a fontosak, sokkal inkább a pillanatnyi profit… Ezek a cégek, csoportok abban ÉRDEKELTEK, hogy egyrészt eltereljék a figyelmet a valóságról, másrészt elbizonytalanítsanak abban, hogy mi magunk is képesek vagyunk tenni – önmagunkért – és ezáltal jobban higgyünk annak a propagandának, ami nekik hoz hasznot.

Nem érdekük, hogy kiderüljön: a betegségek kialakulása mögött lelki ok is komoly szerepet játszik, vagy hogy a betegségek kialakulásának lelki oka van… Pontosabban: ők egy cseppet sem érdekeltek ebben… Sőt… ahhoz fűződik érdekük, hogy olyan okot keressenek, amire „megoldást”, drága „megoldást” tudnak adni… és függésben tudják tartani a gyógyulni vágyókat.

Azt is le kell mondanom, hogy azon orvosok, kutatók között, akik nem valamit

A betegségeket kiváltó okok mindig életünk részei voltak és még jó darabig lesznek is. Ezeket másoltuk le szüleinkről és olyan régóta szerves részei életünknek, hogy már nem is tulajdonítunk nekik különösebb jelentőséget. Nem teszünk azért, hogy megváltozzunk, hogy más mintákat, megoldásokat használjunk, ellenben mindent megteszünk az elviselés, az együttéléssel. így aztán, nem is csodálkozhatunk, hogy sok-sok éve alatt – „lassú víz, partot mos” alapon – felemésztik egészségünket.

Egyébként ezek a rossz viselkedési minták mindig is számtalan galibát és kellemetlenséget okoztak, de eleinte nem betegség, „csak” átmeneti tünet képében adtak jelet önmagukról. S, csak később, a szervezet tartalékainak kimerülése után… okoznak fizikális betegséget.

Ezért érdemes (többek között) kiismerni testünk korai jelzéseit, mert azok szinte minden esetben évekkel korábban jelzik a bajt.

Tested jeleit tűpontossággal megismerheted ebből a könyvből, de a lélekrajz elemzés egyedi és pontosan erre a problémára specializált módszere kiválóeszközt ad a kezedbe…

bebizonyítani, hanem megismerni akarnak, akik nem a gombhoz varrják a kabátot, elfogadott tény, hogy a lelki okok igenis – nagymértékben – hozzájárulnak a betegségek kialakulásában

Betegségek okaként leginkább ezt tartják számon:

  • Életmód – amibe a stresszt is bele tartozik
  • Genetika – miközben ez a faktor „csupán” hajlamosít és az okolt gének csak bizonyos körülmények között aktivizálódnak és okoznak elváltozást.
  • Helytelen táplálkozás
  • Természetes elhasználódás – de ebből sem lehet általános következtetést levonni, hiszen az emberek egy része igen korán, míg mások éltesebb korukban sem mutatják a természetes elhasználódás jeleit… és ezt sem lehet csupán a genetikára fogni… főleg úgy nem, hogy közben nem kutatják a valódi okokat.

Tételezzük fel, hogy a betegségeknek lehet lelki oka!

Különösen könnyen fel lehet ezt tételezni, mert arról mindannyiunknak vannak személyes tapasztalatai, hogy az érzelmi hangulataink milyen komoly testi tüneteket képesek produkálni, akár egy pillanat alatt is. Márpedig ha egy érzés, egy aprócska érzelmi reakció (pl. szemünk sarkából látni vélünk egy bevillanást és azonnal összerándulunk) is képes testi tünetet kiváltani, akkor könnyen beláthatjuk, hogy egy huzamosabb ideig fennálló (rossz, nyomasztó) érzés milyen mély és maradandó nyomot tud hagyni testünkben. Még akkor is, ha vérprofin elnyomjuk érzelmeinket és úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. (Mint egy dacos kisgyerek, akit figyelmeztetnek, vigyázzon… megüti magát… de nem hallgat… és amikor bekövetkezik az előre vetített esemény, akkor nem fáj, nem fáj, dacolással replikázik… Nem ismeri be ugyan fájdalmát, de ettől még könnyben áznak szemei.) S, ezt mi is megtudjuk ám tenni.

Mondjuk csalódást, fájdalmat okoz egy esemény.

Becsapnak, a szemünkbe hazudnak… a külvilág felé vetített/mutatott viselkedésünkkel eltudjuk hitetni, hogy semmi sem történt… de azért a szemünk sarkában eldörzsölünk egy könnycseppet és nem kicsit fog sajogni a lelkünk.

Sokáig eltudjuk hitetni, hogy ezek az események nyom nélkül múlnak el, de olyanok ezek, mint a lassan ölő méreg. Egy-két csepp nem oszt, nem szoroz, de évek alatt bizony felhalmozódnak bennünk és kifejtik hatásukat… még akkor is, ha nem fűlik a fogunk az összefüggések meglátásához.

Testünk olyan, mint a fa évgyűrűi.

Nyomot hagynak benne a jó ér rossz „évek”, hónapok, hetek, napok és persze az ennél kisebb időszakok is.

Elég, ha csak arra gondolsz, hogy egy pillanatnyi feszültség képes hatást gyakorolni a vérnyomásra. Vagy arra, hogy a stressz képes hasmenést vagy székszorulást okozni.

De egészen banális dolgon keresztül is megérthetjük a lélek és a test egymásra gyakorolt hatásainak összefüggéseit. Elég az ételre gondolni és máris vagy beindul a savképződés vagy az undor… ha nem elfogadható étel jut észbe…

Ezekből is levonható a következtetés:

 

A betegségeknek lelki oka is van.

S, ez az ok, akkor válik megkérdőjelezhetetlen valósággá, amikor a beteg az istennek sem akar/tud meggyógyulni.

Folyamatosan próbálkozik a legkülönfélébb gyógymódokkal, de egy rövid, átmeneti javulás után úgy pattan vissza a kiinduló állapotába, mintha csak egy gumikötél rántaná hátra. De ha még csak az origóhoz esne vissza… de bizony számolni kell a kudarc szívbe markoló, önbizalom romboló hatásaival is – ami akár fel is gyorsíthatja a betegség lefolyását.

Hogy ez miért következhet be?

Hogy ez miért ez következik be törvényszerűen?

Mert oda megyünk, ahova nézünk… azok az érzések erősödnek fel életünkben és válnak meghatározóvá, amikről azt érezzük, azt éreztetjük a figyelmünkkel, hogy fontosak. Márpedig ebben az esetben azok a dolgok a fontosabbak (neki), melyek hasonlatosak azokhoz, melyeknek eddig is betegség lett a vége… Mi más lenne a fontos, ha csak arra figyel? S figyelemnek számít az is, hogy harcol ellene. Tehát gyakorlatilag fenntartja a kiváltó okot.

 

A lelki tényező ha nem is betegséget kiváltó ok , de katalizátor

Természetesen nem minden esetben a lelki jellegzetesség vagy az ebből fakadó pótcselekvés a kiváltó ok, de katalizátorként rendkívül hatékonyan közrejátszik a konkrét betegség kialakulásában.

Olyan ez, mint egy feszült, felspannolt állapot, amikor az életvitel, a leterheltség, a pihenés, a lazítás hiánya, az örömök, sikerek meg nem élése kialakít egy roppant kényes és könnyen semmibe foszló egyensúlyt. Ennek átbillenéséhez elég egy rossz szó, egy kudarcnak megélt esemény is. Ezek után a tipikus viselkedése, a rá nagyon is jellemző lelki ok könnyedén beindítja, katalizálja a nem kívánt változásokat.

Tehát a lelki jellegzetesség ebben az esetben jelen lesz ugyan, de nem az okozza, „csupán” közre játszik, elősegíti a káros folyamatokat. Mintegy átlöki a testet a holtponton. (Lehet, hogy ha ez a katalizátor nem lett volna jelen, akkor maga a betegség sem alakult volna ki… hiába van jelen a genetikai vagy életmódbeli hajlam.)

 

A betegséget kiváltó lelki ok megismerése nélkül, hogyan következhetne be a gyógyulás?

Ahogyan szüleinkről lemásoljuk viselkedési mintáikat, úgy lelki állapotunkat lemásolja testünk – az esetek igen elenyészően kicsiny részét leszámítva –, nem minden szervünk, nem minden sejtünk fekszik két vállra és betegszik meg egyszerre.

Csak bizonyos – jól körülhatárolható, beazonosítható és előre jelezhető – szerveink vagy rendszereink válnak érintetté, míg a többi – eleinte – kiválóan működik tovább.

Olyan ez, mint, amikor valami elromlik az életünkben.

Tűnhet úgy, hogy minden megrokkant, hogy már egy fabatkát sem ér, de ez nem több egy hangulati tényezőnél, egy hangulatunktól függő megélésnél… a valóság viszont egész más képet mutat.

Mondok erre egy egyszerű példát:

Tételezzük fel, hogy paprikás krumplit főzöl…

Hited és legjobb tudásod szerint beleteszel minden összetevőt… majd, amikor megkóstolod ehetetlenül sótlannak érzed…

Ebben az esetben elmondhatod, hogy az egészet (úgy, hogy van) elrontottad?

Naná, hogy igen!

Senki nem fog megakadályozni ebben…

De igaz is lesz ez a kijelentésed?

Nem!

Legjobb esetben is csupán rész igazságról beszélhetünk, amit teljes valóságnak akarsz megélni.

A valóság ezzel szemben az, hogy csupán igény szerint meg kell sóznod és rendben is leszel.

Amikor egy betegség kialakulásáról beszélünk, akkor tulajdonképpen ugyan ez zajlott le. Megkóstoltad az életed és kiderült, hogy egy nélkülözhetetlen összetevő kimaradt… Nem az egész lett elrontva „csupán” bele kell még tenni valamit…

S, pontosan ezt kell megértened a betegségek lelki okainál is.

 

Ismerjük meg a betegségek mögött álló Pszichoszomatikát!

Már húsz éve, hogy befejeztem és kiadtam A betegség, mint pótcselekvés című könyvem, amiben, majd 600 betegség részletes lelki hátterét ismertetem.

A kiadás időpontjában még alig néhány tucat betegségről tartotta úgy a hagyományos orvoslás, hogy kialakulásukban közvetve vagy közvetlenül, de szerepet játszik az ember lelki beállítódottsága, de azóta sok idő telt el és… sok minden megváltozott a fejekben…

Persze tudom én, hogy bizonyos csoportoknak nem hálás feladat a betegségek mögött megbúvó lelki okot keresni… mert egyrészt, akkor ki venné meg a gyógyszereiket… és az azok mellékhatását csökkentő gyógyszereket? De azért mi… többiek… még használhatjuk a józan eszünket…

Félre ne értsd!!!

Szükség van a hagyományos orvoslásra (ez nem is kérdés!) és a gyógyszerekre… de vedd figyelembe a tényt: amennyiben ténylegesen foglalkoznának a betegségek lelki okával, kevesebb gyógyszerre lenne szükség… hiszen – ki tudja mennyi %-ban teljesen szükségtelenné válna egy sor szer, hiszen „magától is” helyre állna egészségünk.

Persze könnyen rávághatjuk, hogy nem minden emberre igaz egy-egy lelki jellegzetesség, következésképp a lelki okot keresni egy betegség mögött, teljes humbug.

Igen, elismerem, hogy a teljesen felszínes keresés, nem lesz több belemagyarázásnál, ahol több kétség fog felmerülni, mint valódi válasz.

Pedig nem szabad elvetni azt a tényt, hogy a betegségek mögött nagyon is konkrét lelki ok bújuk meg… bár… adaptálni kell az adott személyiségre. Mert, ugyan az a dolog az két emberben két – merőben ellentétes – érzést és válasz reakciót képes kiváltani…

Szex… hiánya… elmaradása az egyik embernek megszabadulást és örömöt jelent, míg a másiknak nyomasztó hiányt… S, ugyan ez fordítva: a szex az egyiknek öröm, míg a másiknak komoly konfliktus forrás…

Amíg csak így… egy pár szóban beszélek róla, egyik csoport szereplőiben sem okoz különösebb problémát és nem vált ki komolyabb érzelmi reakció… de ha leírok még róla még tíz mondatot, akkor az egyik csoport megkívánja… a másik pedig bosszúsan bezárja az oldalt vagy földhöz vágja a könyvet… és puffog még vagy fél órát… Tehát ugyan az a történet mást és mást vált ki…

De vigyük tovább ezt a gondolatmenetet!

Ugyan ezek az emberek… ugyan ezzel a kérdéssel – huzamosabb ideig… akár pro, akár kontra – foglalkoznak, egészen biztosan mély nyom keletkezik bennük… vagy úgy, hogy idősebb koráig megőrzi frissességét, libidóját vagy úgy hogy prosztata vagy nőgyógyászati betegségek egész sora keseríti meg életét…

S, teljes természetességgel tágíthatjuk látómezőnket és megnézhetjük az ételre vagy szeretetre adott reakciók különbözőségeit.

A felületes keresgélés nem fogja feltárni az összefüggéseket, de egy mélyebb, személyre szabott analízis már képes arra, hogy tévedhetetlenül feltárja az adott betegségekhez vezető konkrét okokat… és ha már megvan az ok… a kiutat lényegesen egyszerűbb megtalálni.

 

Konkrét betegségek és azok kiváltó oka.

Váll fájdalom: Egész biztosan mások terheit cipeli… a sajátját rég letette volna…

Tenisz könyök: Folyton könyökölnie kell. Ki kell könyökölnie, hogy előrébb engedjék az életben, amit nagyon rühell… bár a sor végén se szeret jobban…

A magas vérnyomáshoz, mint népbetegséghez nem kell sok. Pont elég ennyi: ne válasszon a két lehetséges megoldás közül, inkább aggódjon és a választás helyett kényszerű döntésbe rángassa önmagát… amiből már nem lát kiutat.

Cukorbetegre aggódhatja magát azon, hogy nem képes megélni az örömeit. Derékfájás: Amíg nem találja meg munkájában az örömöt… mindig fennáll a veszélye egy jó kis derékfájdalomnak.

Epekőből nagyon könnyen lehet medál… elég hozzá néhány, egyszerű lépés: zárja magába a haragot, kiborító dolgait, rejtse, titkolja el őket és, amikor fellázad ellenne, vetesse ki az egész epehólyaggal együtt és készen is lesz…. Na jóóó… ezt egy „kicsit” szarkasztikus köntösbe bújtattam, de ettől még igaz.

Távollátás alakul ki, amikor önmagában csak a rosszat, a hibát keresi, és nem igen akarja meglátni az értéket.

Daganat kialakulásában megkerülhetetlen alap beállítottság, hogy mindig, minden körülmények között másnak ad – önmagának csak muszájból –. és soha nem elégedett azzal, amit adott.

Nagyon sokáig folytathatnám még a sort, hogy végre bebizonyítsam, hogy igen, a lelki beállítottságunk, szüleinkről lemásolt pótcselekvéseink (erről bővebben egy másik bejegyzésben) komoly szerepet kapnak a konkrét betegségek kialakulásában.

Mit kezdjünk a betegséget kiváltó lelki okkal?

SEMMIT!

A kiváltó okkal semmit se kezdj! Az megint csak a homlok egyenest ellenkezője lenne annak, mire vágysz!

A betegség olyan, mint egy mély gödör.

Amikor benne vagy, lamentálhatsz azon, hogy kerültél bele. Keresheted a kiváltó okokat, a miérteket… az ide vezető utat… és egészen biztosan állíthatom, hogy meg is fogod találni a megfelelő magyarázatot.

Vagy ezret…

S, egytől egyig meg fog nyugtatni… egy percre… majd a következő pillanatban megint arra ébredsz, hogy ezzel még egyetlen lépést sem tettél előre… minden maradt a régiben… Te pedig továbbra is ott ülsz… a slamasztikában… egy reménnyel kevesebbel…

Ebben a helyzetben az a csapda a kiváltó ok keresésével, hogy cseppet sem leszel nyugodtabb és minden szalmaszálba bele akarsz majd kapaszkodni… miközben pont arról tereled el figyelmed, amire vágysz: a megoldásról!

 

Miért kell ismerni az okot?

Amikor A pontból B-be akarsz eljutni, akkor ezt csak úgy teheted meg, hogy ismered a kiinduló pontot (Erről a témáról bővebben a Betegség csapdájából a gyógyulás felé című könyvemben olvashatsz)

A cél elérésének első lépése: ismerd meg a kiinduló pontod, de csak azután tégy bármit, miután megnyugodtál… csak azután lépj, hogy már nem igazolást keresel önmarcangolásodra… csak azután indulj el, hogy kikerültél – legalább lelkileg – a csapdából, vagy a betegség felfogásodból.

Utána viszont már megfogod találni a valódi okot… de lényegesen másképp!

Már nem idegesíteni és feszélyezni fog, hanem inspirálni, hiszen teljesen és tökéletesen tisztában leszel azzal, hogy pontosan mit kell megoldanod az életedben…

Emlékezz vissza a sótlan ételre!

„Csak” só kell bele!

Viszont ennek felismeréséhez elengedhetetlenül fontos, hogy azt keresd, ami a „bibi”… ami a helyes és felszabadító pótcselekvésed mögött áll.

S, amikor ez megvan, akkor azt is keresd, ami a megoldást jelenti számodra… Ami által azt érzed, hogy van – mondjuk – értelme meggyógyulnod…

Így már képessé válsz újra megoldani bármilyen problémádat… Legyen az egy szomjúság, éhség vagy bármilyen hiány… vagy betegség…

Tudod, amikor szomjas vagy, az ivás a megoldás.

Amikor éhes, akkor az evés…

Amikor csapdába kerültél, akkor a kiút…

Amikor pedig az az ok, hogy cselekvéseid összességének következménye betegség lett, akkor azt kell megkeresned, amiről az első pillanattól érzed: a gyógyulás felé visz… Márpedig, amikor kiderül, mi hiányzik az életedből… mit rontottál el… mi vezetett a betegséghez, akkor az is megvan, ami orvosolja azt.

Viszont ehhez felszabadultnak kell lenned, hogy ne az okot keresd! Hanem azt a betegséget kiváltó okot, ami megmutatja azt, ami helyett mást és másként kell cselekedned a gyógyulásod érdekében.

Szóljon hozzá!