Amiről a guruk is mélyen hallgatnak: AZ ÖNISMERET VESZÉLYES

AZ ÉLETBE VÁGÓ ÖNISMERET
Szó se róla, hihetetlenül fontos, talán mindennél fontosabb az önismeret, de önmagában semmit sem ér! Különösen addig nem ér sokat, amíg meg nem tanuljuk a helyes használatát…
Szükségünk van az önismeretre! Ismernünk kell, milyenek is vagyunk valójában! Hogy kik vagyunk mi és mely részünk az, melyeket csak szüleinkről loptunk/másoltunk.
Önismeret nélkül soha nem tudhatjuk miért cselekszünk úgy… és soha nem lehetünk biztosak abban, hogy miért szeretünk vagy utálunk… hogy miért tűrjük el az elviselhetetlent és miért vagyunk feszültek, türelmetlenek, amikor semmi okunk nincs rá!
Amíg nem ismerjük önmagunkat, valódi vágyainkat vagy betegségeink kiváló okát bizonytanul sodródunk életünkben!
MIRE JÓ AZ ÖNISMERET?
Emlékszel a kisiskolás csúfolásra? Tudod… MINDENKI MAGÁBÓL INDUL KI!
„Az ember egy önző állat! Mindig a maga javát keresi!” De hogyan fogjuk megtalálni életünkben a hasznot, az eredményeket… a vágyott javakat, amíg nem lehetünk biztosak magunkban?
Sehogy!
Önismeretre, önbizalomra van szükségünk, hogy bízni tudjunk.
Bízni tudjunk – teljes szívvel – a vágyainkban, meglátásainkban. Így aztán könnyen félre siklik életünk. Elmegyünk a jó mellett, nem keressük, nem találjuk boldogságunkat… és lehet, hogy nem is azt keressük, nem is azért teszünk… ehelyett belevetjük magunkat abba is, amitől az agyunk is felrobban… amitől szétvet az ideg és abban maradunk, ami fájdalmat ébreszt bennünk…
Amíg nem rendelkezünk megbízható önismerettel, összezavarodunk és azt sem fogjuk látni – és nem is akarjuk –, mi keseríti vagy betegíti meg életünket. Bűnbakot keresünk, megpróbáljuk felmenteni magunkat és teljesen eltévedve lemondunk életünk irányításáról.
NEM MINDEN ÖNISMERET, AMI ANNAK LÁTSZIK!
Azért, mert azt hisszük, hogy ismerjük önmagunkat, a motivációinkat a vágyainkat vagy akár a félelmeinket, még semmit sem jelent!
Könnyen lehet, hogy van egy sor tulajdonságunk, amik valójában nem is mi vagyunk! Nem is a mi természetes részünk, csupán ránk telepedett, mint egy parazita és mi – látszólag – mégis úgy akarunk rá tekinteni, mintha a mi részünk lenne, de a lelkünket becsapni lehetetlen! Érezzük az igazságot!
Életünknek lehet olyan része, amik nem mi vagyunk! Azok a tulajdonságaink, „személyiség jegyeink” sokkal inkább a szüleink… és azok szülei átvett, lemásolt (tév)eszméi, téves ismeretei! - rólunk
Képesek vagyunk megkülönböztetni saját és a magunkra vett tulajdonságainkat!
Ami a mi természetes részünk, amit igaznak és valóban magunkénak érzünk, valódi, megingathatatlan örömmel tölt el… minden más, magunkra vett, lemásolt vagy óvatlanul felvett viselkedési forma – hiába reméljük az általa nyújtott előnyöket – csupa rossz érzést ébreszt bennünk és folyamatos bizonygatást, magyarázkodást generál.
HA SEMMIT SEM TESZÜNK… ÖNMAGUNKÉRT
A semmi, soha nem maradhat üres!
Oda mindenképp valami be akar majd törni, el akarja foglalni az üres helyet. Ezért van az, hogy amikor bizonytalanságot, motiválatlanságot vagy céltalanságot éreznek rajtunk, akkor azonnal megjelennek a „jó barátok” és meg akarják mondani nekünk a tutit…
A semmi, az üres, nem maradhat üres!
Oda mindenképp valami be akar törni… és ha nem mi töltjük meg az életünket, akkor bármi otthonra találhat bennünk… aztán kapkodhatjuk a fejünket… nem értve miért borul életünk, miért ártunk magunknak, miért maradunk mérgező kapcsolatokban, miért betegszünk és miért vagyunk képtelenek meggyógyulni…
Tested, lelked folyamatosan igyekszik jobbá tenni életed.
Viszont... amíg nem vagy teljesen félre érted üzeneteiket, csak rossz válaszokat tudsz rá adni... ezért... nehezen, sokkal nehezebben gyógyulsz.
Értsd meg tested, lelked üzenteit és egész biztosan megváltozik az életed és elindulsz a gyógyulás útján!

AMÍG FÉLRE ISMERJÜK ÖNMAGUNKAT…
Addig folyamatosan ideologizálni, magyarázni akarjuk életünk – legapróbb – dolgait is. Jót is… rosszat is…
Mi ezzel a baj? - Kérdezhetjük – vállat rángatva…
Sok! Nagyon is sok!
A jót már nem merjük jónak, természetesnek, igaznak megélni és nem lesz miből önbizalmat merítenünk…
A rosszat megpróbáljuk elviselni, természetesnek venni és beletörődni… az energiáinkat, teremtő képességünket nem a megoldásokra, sokkal inkább az eltűrésre, elviselésre fordítjuk… a megoldás valódi reménye nélkül.
AMÍG „CSAK” FELTÉLEZÜNK…
Úgy próbálunk tenni – még önmagunk előtt is – mintha biztosak lennénk abban, amit látunk vagy megélünk. De valójában a kifelé mutatott álarcunk mögött feszülten, idegesen kritizáljuk önmagunkat… és önmagunk ellen fordítjuk immunrendszerünket. - is
AMIKOR VÉGRE MEGISMERJÜK MAGUNKAT…
Megnyugszunk… és csak mi fogunk számítani!
S, ez bizony rémisztő, mert elfelejtettük, kinevelték belőlünk: magunkat kell az első helyre tenni ahhoz, hogy megéljük a teljességet, megelégedjünk önmagunkkal és, hogy a következő pillanatban meg akarjuk azt osztani mindenki mással.
Amikor végre megismerjük magunkat, érteni fogjuk, hogy mit miért teszünk, mi boldogít bennünket és mi az, amit elrontunk… és… miért jó az, amire vágyunk… miért jó megtenni azt, amire vágyunk!
AZ ÖNISMERET VESZÉLYE
Természetes – ha csak ki nem neveltél belőlünk –, hogy keresnünk kell a hibáinkat, akadályainkat és mindazt, ami köztünk és vágyaink között magasodik… Keressük a hibákat… még akkor is, amikor azt magunkban sejtjük… és amint megtaláljuk... megnyugszunk.
AZ ÖNISMERET MEGFOSZT?
Ez egy olyan valós veszély, amiről soha, senki sem beszél, pedig hihetetlenül komoly veszélyt jelent életünkre alakulására, gyógyulásunkra.
Különösen akkor, amikor a tét nem kicsi.
Amikor egészségünk, boldogságunk vagy sorsunk alakulása mindennél nagyobb jelentőséggel bír.
Amikor elromlik életünk, megbetegszünk és gyógyulni szeretnénk, magunknak is tennünk kell egészségünk visszanyerésének érdekében. – ezt nem kerülhetjük meg
Keressük mi a gond, mi okozza gondjainkat, miért reagálunk rosszul a kezelésre, miért vesztjük el a hitünket, mi köt a betegségünkhöz vagy a kiváltó okához… Kétségbe vagyunk esve, hogy számunkra létezik-e egyáltalán gyógyulás vagy rólunk nevezik el azt a kórságot…
Ismernünk kell reakcióink, gondolataink vagy félelmeink mögött megbúvó érzéseinket – tehát ismernünk kell önmagunk – és a változás lehetőségét…
Egy sor elbizonytalanító kérdés merül fel és semmire sem vágyunk jobban, mint a bizonyosságra… S, amint megkapjuk a választ, amint felismerjük mozgató rugóinkat, betegségünk mögött rejlő pótcselekvéseinket, megnyugszunk… Miért is ne nyugodnánk meg, amikor sötétségben fényt, a bizonytalanságban biztos pontokat találtunk? És… itt leselkedik ránk a legnagyobb veszély, amiről egyetlen tanító, guru sem beszél…
MEGNYUGVÁS
Az ember ösztönösen keresi a nyugalom biztonságát… és amint megvan… leeresztünk.
Semmi gond!
Ezért keressük a teljességet.
De…
Ezzel a nyugalommal megszűnik a hajtó erő, az ego elégedetlensége, a vágy teljesítésének ellenállhatatlan hajtóereje… és… lezuhanunk… elveszítjük az érdeklődésünket… az éhség érzetünket.
„Fura” ez.
Meg akarjuk magunkat ismerni. Tudni akarjuk problémáink forrását, boldogtalanságunk miértjét, betegségeink okát s amint megtaláljuk, átérezzük: igen ezt rontottuk el… ez a bajom… pont ilyen vagyok… pont így viselkedem… és megnyugszunk… Nem megyünk tovább… elveszítjük hajtó erőnket, elernyedünk… „jótékony” álomba szenderülünk és visszacsúszunk… oda, ahonnan elindultunk… vagy „kicsit” mélyebbre…
SZÓVAL… ÓVATOSAN AZ ÖNISMERETTEL!
Ha segítségre van szükséged megismerni önmagadat, a motivációidat vagy problémáid, betegségeid kiváltó okait és megismered azokat… rájössz, hogy ismered magad, hogy mindig is tudtad ezt magadról… árnyékként fog lebegni feletted a megnyugvás, a motiváció elvesztésének, a megoldás elérésének veszélye!
S bizony, ezt segítőnek és segítettnek is szem előtt kell tartania! Nem elég megmutatni, meglátni az utat! Kell egy belső késztetés, ami az út megtételére sarkall!
Elakadtál?
Nem vagy benne biztos, hogy ismered magad és nem jó reakciókat adsz a világ ingereire, a változás hívó szavaira?
Szeretnél gyógyulni?
Megismernéd magad és használnád végre teremtő erőid?
Segítek!
Amikor bajba kerülsz, elekad életed, amikor félelmetes tünetek nyomasztanak vagy megbetegszel, természetes módon összekvarodnak benned az érzések. Nem látsz tisztán, nem tudod mit és hogyan kellene megoldanod, pedig most épp tisztánlátásra van leginkább szükséged,
A Lélek-rajz Terápia képes megadni a válaszaid és ennél is sokkal többet!