Szüleink sem tudták megtanítani, hogy „milliónyi” apró, totálisan lényegtelennek tűnő jel figyelmeztet: mit sem sejtve a valóságról, vidáman, vagy teljesen fellelkesülve, de végzetes csapda felé menetelünk…

  1. Folyton meg kell magyaráznod gondolataid, vágyaid és tetteid… még önmagadnak is.

 

  1. Sokkal bátrabban mersz mások véleményére adni és rájuk hallgatni, mint az önmagadéra.

 

  1. Megmagyarázhatatlan rossz érzések kerítenek hatalmukba, amikkel semmit sem kezdesz, „csak” egy idő után kihalnak belőled, de „megölik” lényed egy részét…

Még egy ilyen rajz is mindent elárul az avatott szemnek… Részletekért kattints a képre!

  1. Barátaid, szeretteid igyekeznek figyelmed felhívni hibáidra, hibás döntéseidre, de nem hiszel nekik és igyekszel megcáfolni őket… és csak cáfolni akarod őket…

 

  1. Nem a megnyugtató igazságot keresed, hanem igazolást arra, hogy amit csinálsz, az mégis jó… bármit is sugalmazzon bensőd…

 

  1. Boldogságra vágysz, de az erőfeszítéseidet teljes mértékben leköti, hogy ne érezd magad rosszul…

 

  1. A mit, hogyan igen helyett a „miért nem” válik igazán fontossá… és meghatározó céllá…

 

  1. Nem eljutni akarsz a biztonságot nyújtó partra, csak arra figyelsz, hogy felszínre kerülj és kapj egy lélegzetvételnyi erőt, hogy továbbra is – csak – elviselni és nem megoldani tudd életed, miközben szíved arra vágyik…

 

  1. Haladsz céljaid megvalósulása felé… de felébred Benned egy rossz érzés… és nem a megoldást keresed a buktató elkerülésére, hanem próbálod elhessegetni… és megmagyarázni, hogy amit érzel, az mégsem úgy van…

 

  1. Találsz valamit, amiről azt érzed, gyökeresen fogja – jó irányban – megváltoztatni az életed, de találsz/kreálsz egy hihetőnek tűnő magyarázatot, amivel letudod magad beszélni róla…

 

  1. Céljaiddal kapcsolatos örömöd nem tudod megosztani és nyugodtan elmagyarázni, csak egy ingerült „csak” a végső érved…

A rajz teljes bizonyossággal feltárja azt, ami bennünk van… részletekért kattint a képre

 

Remélem felmerült Benned a kérdés, hogy jó-jó… tudom, hogy rossz irányba haladok, de mi a csodát tehetek? Ez jó kérdés… még akkor is, ha ezt másként fogalmazod meg.

  1. Keresd a bizonytalanságot a kétséget ébresztő gondolatokat… De csak azokat melyek azt vonják kétségbe, hogy tuti biztos jó az, ahogyan csinálod… amik arra mutatnak rá, hogy nem is biztos, hogy bizonygatnod, magyaráznod kel…
  2. Tanulj meg újra járni… bízni az érzéseidben, a megérzéseidben… először azokban, melyek örömöt és felszabadultságot adnak… az első pillanattól.

 

Ha az ismeretségi körödben is van olyan, akiről azt érzed a veszte felé halad, oszd meg vele is a cikket… adj esélyt arra, hogy felébredjen…

Szóljon hozzá!