Olvasási idő: kb. 8 perc

Bármennyire is vágyunk rá, egy csettintésre csak a mesékben teljesül MINDEN kívánságunk… (szerencsére… ha világban is így lenne… még belegondolni is eszelős, hogy milyen következményekkel járna…)

A valóságban – ha értékelni is akarod azt – akkor mindenért meg kell dolgoznod… Igaz, csupa olyan dolgot kell tenned, ami valódi örömmel tölt el! – úgyhogy nem ér nyekeregni, hogy mekkora feladat elérni vágyaidat.

Mindenki vágyik az egészséges önbizalomra és tudom én, hogy Neked már van… éppen ezért Téged nem is érint, és nem vonatkozik Rád ez az írás ;-), de… azért gondold át még egyszer! Hiszen azt, hogy van önbizalma, bárki mondhassa! – akár anélkül is, hogy ez különösebb jelentéssel bírna.

Ha valóban úgy és annyi lenne önbizalmad, ahogy és amennyit hinni szeretnél, akkor nem olvasnád ezt a cikket… sőt… el sem kezdted volna olvasni… de tovább megyek: rá sem kattintottál volna!

Az önbizalom általánosan elfogadott jelentése: bízol magadban… hogy eléred.

Én azonban tágabban értelmezem:

Önbizalom = bízom magamban, hogy…

  • Elfogadom az érzéseim és azokra hagyatkozva, mérlegelés után választok
  • Azt adom magamnak, amiről érzem: megérdemlem
  • Dicsérem magam, amikor jót/jól cselekszem
  • Támogatom magam és tanulok belőle, amikor elrontok valamit
  • Alapból érzem: ugyan úgy megérdemlem önmagam szeretetét, ahogyan másokat szeretek

Röviden: bízom magamban, mert… azt adom, mondom magamnak, amit megérdemlek!

Így egészen más jelentéstartalommal bővül az

önbizalomról alkotott fogalmunk!

Valljuk be: nem így gondolkodunk az önbizalom fogalmáról…

Lényegében bármikor előfordulhat, hogy suttyomban, észrevétlenül megkopik az önmagunkba vetett bizalmunk. Mondjuk, természetesnek vesszük, hogy valamit megteszünk, megcselekszünk, de az elvégzett „munka” örömét már csak egyetlen pillanatig értékeljük, aztán el is süllyesztjük valamilyen rejtett, elérhetetlen zugba és visszatérünk a mindennapok taposó malmába.

Meg kéne magunkat dicsérni… megérdemeljük, de inkább mást éreztetünk… ez pedig rombolja – aljas módon – az önmagunkban való bizodalmat.

Nem lesz ez feltűnő!

Ez tipikus aknamunka!

Naponta megtörténik… de amikor nem figyelünk rá, akkor nem csak egy-egy pillanatra bicsaklik meg önmagunkba vetett hitünk, hanem láthatatlan leszálló ágba kerül, ahonnan nem is tudunk egy pillanat alatt kikerülni.

A képre kattintva bővebben olvashatsz erről a lelki változásokat támogató könyvről.

 

Tényleg nem kell látványos eseménynek történnie. Csak lassan kikopik annak öröme, hogy…

  • nem tudatosítjuk, hogy pontosan miben vagy ügyesek
  • mennyi mindenben nagyszerűen megálljuk a helyünk
  • képesek vagyunk folyamatosan újra kezdeni
  • szexisek vagyunk és át is érezzük, amikor mások is ezt éreztetik velünk
  • jó anyák/apák vagyok, akik élvezik ezt a „szerepet”
  • tudunk gondoskodni magunk és mások igényeiről is

Önmagadban még folytathatod a sort!

Tudatosítsd magadban az értékeid, mielőtt megkopnának… mielőtt suttyomban elveszik benned a bizonyosság… mielőtt elveszíted a tüzed… mielőtt kivesznének megízesítésére szolgáló fűszerek bódító íze az életedből…

Amikor már nem érzed a magadba vetett bizalmat, ezzel együtt elveted a bizonytalanság magvait és folyamatos kétkedés kezd el benned munkálkodni… még abban is elbizonytalanodhatsz, hogy amit hallasz, amit érzel igaz-e.

Ilyenkor persze kérdezünk… megerősítést, útmutatást várunk a mellettünk lévőktől, de vagy érthetetlen, felfoghatatlan nyelven szólnak hozzánk, vagy nem úgy, nem olyan hangnemben (amikor ennyire érzékenyek vagyunk, minden árnyalatnyi különbség is számít), és ez már alapjaiban fogja megreccsenti önbizalmunkat.

De, ezt már ismered…

Mielőtt rátérnénk az önbizalom helyreállítására, első lépésként meg kell állapítanod, hogy egyáltalán mi is a gond! Hogy elvesztetted-e, vagy „csak” úgy akarod megélni, mintha eltűnt volna.

Ha nem veszett el, ne akarj úgy csinálni, mintha…!

Onnan lehet egészen biztosan tudni, hogy „csak” úgy akarod megélni, mintha… hogy rossz, zsigerig ható rossz érzéssel tölt el, amikor felidézed, amikor magyarázod, amikor csak rágondolsz annak magyarázatára, hogy elveszett, nincs meg… bármi legyen is az a magyarázat.

Tudod… Amikor éhes vagy, nem mindegy, hogy főznöd kell valamit, vagy csak ki kell venned a hűtőből, vagy ne csak észre kell venned azt, ami ott gőzölög az orrod előtt…

Az emberi gondolkodás egy bites… vagy igen, vagy nem… ha valamit nem igennek élünk, az nem. Ha valami nem érzünk igennek, akkor az nem… ha valamiről nem tudjuk megmondani, hogy igen vagy nem, azt folyamatosan fogjuk ide vagy oda dugdosni és megpróbáljuk az aktuális lelki állapotunk függvényében az igenek vagy a nemek helyére pakolni, míg bele nem fáradunk, vagy míg meg nem találjuk a helyét. – lásd egy-egy tulajdonságunk, amiről nem tudjuk megmondani, hogy jó-e vagy sem.

Tehát ha nem is vesztettük el a talajt, de rossz a hangulatunk, akkor mindenképpen ezt az információt a nem-ek, tagadás-ok, negatívum-ok közé igyekszünk besuvasztani. Viszont ha ez rossz érzéssel tölt el, akkor egyértelmű, hogy ez rossz, helytelen és hazug és igen szerencsétlen törekvés.

Tehát: amikor valamiről nem tudjuk megmondani, hogy jó vagy rossz, akkor oda akarjuk elkönyvelni, amelyikről az alapul vett lelki állapotunk alapján azt hisszük jő lesz.

Nem az alapján fogjuk dolgainkat osztályozni, hogy igaz-e vagy sem, hanem hogy annak akarjuk-e hinni, avagy sem!

Ez alapvető különbség!

Az egyik, minden esetben megnyugvással, a másik minden körülmények között további feszültséggel fog eltölteni.

Kitalálod, hogy melyik-melyikkel?

Az emberi elme – hogy a lehető legtöbbet hozza ki működéséből – egyszerűsít… igen-re, nem-re redukál… DE EZ CSAK AZ IRÁNY! Amerre indulnia kell a megoldás nyomában…

Elvesztettem az önbizalmam… igen/nem

Minden önbizalmam elvesztettem… igen/nem

Vesztettem el egyáltalán valamennyit…? igen/nem

Lehet, hogy csak úgy élem meg, mintha elvesztettem volna? igen/nem

Amikor ezekkel a válaszokkal megvagy, már tudni és érezni fogod, hogy elveszett-e egyáltalán az önbizalmad és vissza kell építened lépésről-lépésre… de tudatosítva – ez mindennél fontosabb – hogy, mi által érzed újra: bízhatsz magadban, hogy pontosan azt adod magadnak, amit megérdemelsz…

Emlékezz!

Eddig életed során sokszor elvesztetted – valamiben – az önmagad erejébe, egyenességébe és érdemeibe vetett hited, de mindannyiszor újra megtaláltad azokat, amikor… azokat kerested!

Egészen biztosan nem tudtam mindenki, minden problémájára és élethelyzetére válaszolni, mert mondjuk egészen egyszerűen nem jutott eszembe, de szólj hozzá a cikkhez és folytassuk a témát… de… akkor is szólj hozzá, ha nem Téged érint a probléma, nem a Te vagy, aki elvesztette lába alól a biztos talajt, de szeretnéd megtalálni a leghatékonyabb módszert, amivel segíthetsz neki!

Szóljon hozzá!