10 elképesztően banális pótcselekvés, amit nem úszol meg betegség nélkül!
Ködös álomvilágot igyekszünk teremteni, amikor el akarjuk magunkkal hitetni: tetteinknek, gondolatinknak és természetesen megtapasztalt érzéseinknek semmilyen hatása sem lesz testi állapotunkra. (Tesszük ezt úgy, hogy közben lelkünk mélyén érezzük: MINDENNEK van következménye…)
Érezzük, hogy minden tettnek és érzésnek következménye van/lesz, de tudatosan mégsem akarunk összefüggést látni a kiváltó ok és a teljes bizonyossággal megtörténő következmény között. Inkább homokba dugjuk a fejünket és remegve bár, de abban bízunk: megúszhatjuk…
Nem!
Nem úszhatjuk meg!
Minden gondolatnak, tettnek és érzésnek következménye van – jó és rossz értelemben egyaránt.
Itt és most a nagyon is banális hibákat ismertetem, hogy ezek következményeitől soha többé ne kelljen szenvedned…
Amikor nap, mint nap megtapasztalod… s a zsigereidben érzed, hogy az igazság jó, a hazugság rossz érzéssel tölt el, de őrült módon csak arra koncentrálsz (akár úgy, hogy harcolsz ellene), ami negatív érzéssel tölt el… és közben ártatlan képpel mondod: nem értem miért szenvedek…
- Amikor mindig, mindent egyedül akarsz megoldani, pedig azt érzed jónak és követendőnek, hogy kérj és elfogadj… különösen úgy, hogy még meg is érdemled…
- Amikor tévedhetetlenre akarod bizonygatni magad… még azok után is, hogy ezerszer bebizonyosodik az ellenkezője…
- Amikor folyton a döntesz/dönteni akarsz (és aggódsz előtte, közben és utána is), pedig mérlegelés után kiválóan modellezed a lehetséges kimeneteleket és remekül választasz… rendre…
- Amikor azt akarod elhitetni magaddal, hogy az érzés csak egy dolog, pedig életed minden rezdülést ez az „apróság” motiválja és járja át… eközben minden cselekedeted az érzéseid motiválják.
- Amikor azt reméled, és azt akarod magaddal elhitetni (miközben teljesen mást érzel igaznak), hogy a gondolataidnak, tetteidnek és megélt dolgaidnak nem lesz következménye… Pláne nem Rád… és különösen nem negatív…
- Oda mész ahova nézel… minél jobban keresed életed hibáit… vélt vagy valós bajait, annál inkább csak rá fokuszálsz, és annál inkább afelé tartasz… megállíthatatlanul…
- Amikor kívülről (felületesen szemlélve) csendben vagy, nyelsz… szenvedsz… csak azért mert abban bízol, ha nem szólsz, meghálálják… valami jóval… Pont úgy teszel, mintha csak bemennél a boltba… csendben maradnál… bíznál, hogy kitalálják a gondolatod… de közben érzed (tökéletes biztonsággal), hogy pofára fogsz esni.
- Amikor Istennek sem akarod érteni/érezni: képes vagy elérni céljaid és minden okod megvan, hogy élvezd (testi-lelki szinten is) a sikert és érezd az elengedettséget…
- Amikor ésszel, racionálisan akarsz megérteni olyat, amit „csak” érezni lehet… ott legbelül… de ha nem hallgatsz szívedre… szét fog szakítani, le fog morzsolni, szét fog szakítani ez a két, merőben ellentétes erő…
Tudnod kell: azzal, hogy felismered a hibáid, már egy nagyon jelentős lépést tettél a megoldás felé!
Miért?
Mert tisztába kerültél azzal, hogy igenis van következménye mindannak, amit teszel… jó és rossz értelemben egyaránt… tudod, érzed, hogy milyen következményei lesznek annak, amikor keresztbe teszel érzéseidnek és így már nem fogod olyan „mély meggyőződéssel” bizonygatni, hogy áááá… megúszom… tudom kezelni… kézben tartom az irányítást…
Elbizonytalanodsz… nem erőlteted tovább azt, amiről érzed nem kéne erőltetni… nem mész olyan mélyen a csapdába, mint eddig és lehetőséget adsz magadnak, hogy meg tudd élni a gyógyulás felé vezető út minden örömét!
Ha úgy érzed, van a környezetedben, akiért aggódsz, felelősséget vállaltál, közel áll a szívedhez és… tegyél értük egy megosztással…
